hétköznapok

Mostanában nem történik semmi érdekes, ami blogolásra méltó. Órákra kell (kéne) tanulni, és a többi szokásos.
Túl sok a gondolat a fejemben, úgyhogy lassan érik egy séta a városban. Meglátjuk, milyen lesz hétvégén az idő, s lehet, hogy fényképezőgépestül nyakamba veszem a várost. Ma is egy csomó mindent láttam, aztán mégse fotóztam. Délelőtt ráadásul még meleg is volt. Rendes esetben átaludtuk volna a reggelt, koradélelőttöt, de ehelyett elmentünk a rendőrségre, s bejelentettük magunkat, hogy tartuiak vagyunk, s igénylünk észt személyit. Az órákra ma (sem) nagyon volt kedvem bemenni, de végülis csak beültem. Órák után elmentünk Anettel, Marcival, Michaelával és Viviennel a "kebabosba" enni. Michaela román, Vivien észt származású kanadai. Aztán Michaela ment könyvtárba, Viviennel elmentünk a postára, anyukája szülinapi ajándékát adta fel, én meg vettem bélyeget.
Összesen 15 képeslapot küldtem/küldök haza az elmúlt egy hétben. Lassan képeslapíró vállalkozást indíthatnék. Fura megfogalmazni egy képeslapnyi szöveget, hogy ne legyen sablonos, ne legyen túl sok, se túl kevés. A végére azért már jobban belelendültem. Legalábbis azt hiszem.
Egyébként még mindig elcsodálkozom magamon, hogy atyaúristen, én angolul csevegek különböző nemzetiségű emberekkel, és ez mennyire jó már! :) És nem tudom, hogy gáz-e vagy sem, de ahhoz képest meg nem sok új angol szót tanultam amióta itt vagyok, mert csak visszajöttek a passzív nyelvtudásból a szavak. Tegnap pl. nem tudom honnan jött elő, de használtam a hatékony kifejezést angolul.
Péntek este rendezünk egy ungari pidut. Még nem tudom, mit főzünk.
A hétvégén elkezdtem letöltögetni a Grace klinika hatodik évadát, úgyhogy tegnap este azt néztem.