ungari pidus hétvége

Nos, ez úgy volt, hogy már korábban terveztük, hogy szervezünk egy bulit, aztán végül is mostanra körvonalazódtak a dolgok. Az apartmanunk közös terében, illetve a mi szobánkban minimum 30 ember fordult meg az este során. Kissé sokan voltunk, de azt hiszem, jól sikerült az esemény. Voltak itt magyarok, soknemzetiségű csoporttársaink, voltak észtek, és voltak olyan észtek is, akik magyarul tanulnak. Sok emberrel beszélgettem, hol észtül, hol magyarul, hol angolul. Volt paprikás krumpli, meg némi alkohol is. Juulitól, az egyik finn lánytól kaptam egy muminos képeslapot. :) Fél nyolckor volt a hivatalos kezdés, s az utolsó ember kb. hajnali 3kor ment el. Némi romeltakarítás után még elmentünk a Zavoodba Anitával, Anettel, s két magyar sráccal, akik itt dolgoznak már évek óta Észtországban. Zárásig maradtunk, ami azt jelenti, hogy 5kor jöttünk haza, megálltunk még egy sajtburgert elfogyasztani, úgyhogy csak hat körül értem az ágyikómba.
Én nem tudom, hogy csinálom, de ha este iszom, következő reggel tök hamar fel tudok ébredni. Már napok óta azt játszom, hogy az ébresztő csörgése előtt egy perccel ébredek... Szóval most szombaton délben keltem, mert korábban megbeszéltem egy német lánnyal, Stefanie-val, hogy múzeumba megyünk. Így a mai napom egy részét sikerült hasznos időtöltéssel is eltöltenem. Megnéztük a Raekoda épületében levő kiállítást, ami tulajdonképpen egy teremben bemutatott várostörténet. Mivel ez a kiállítás a turisztikai információs iroda(?) mellett volt, zsákmányoltam egy rakat ingyenes prospektust, képeslapot, miegymást. Ezután a művészeti múzeumba mentünk. Ez az a ferde ház, amit nem egyszer fotóztam már. Tele van festményekkel, és néhány szobrocska is helyet kapott. A 15 koronás belépő reális ár, mivel nem túl nagy szám. A fotójegy kevésbé éri meg, de nem baj, legalább meg tudom mutatni, mit láttam ott. :) Négyre kb. hazaértem, ebédeltem, majd anyával skypeoltam.
Már tök rég beszéltünk skypeon, mert kb. minden nap csevegünk pl. gmailen. Még korábban belegondoltam ebbe, hogy tiszta mázli, hogy anya ennyire online, különben elég macerás lenne tartani a kapcsolatot. Nem is értem hogy bírták ki azok a cserediákok, akik még a számítógépvilág internetföldje előtt léteztek külföldön.
Anett csoporttársa a hétvégén ellátogatott Tartuba, bár azt nem sikerült kideríteni, miért, mert nem sokat látott a városból, de hát ez legyen az ő baja. Vele, illetve egyéb népekkel (észtek és egy finn lány) találkoztunk az egyik kocsmában, ahol még nem voltunk eddig. Kicsit hülyén alakult az este, mert túl sokan voltunk, s egy asztalnál nem fértünk el túl sokan. Igyekeztem hamar a távozás mezejére lépni, de így is sokára sikerült rávenni többedmagamat... Kis csapatunkkal sétáltunk, bár nem túl eredményesen, mert hideg volt, s hamar feladtuk. Anett, Anita, Marci és én beültünk a Werneri kohvikba egy kakaóra. Szokatlanul üres volt a hely. :) Nap közben mindig tele van.
Hazaérve egy zajos, szokásos, negyedik emeleti folyosóbuliba csöppentünk, ami az apartmanunkban is tartott. A héten folyamatosan töltöttem le a Grace klinika hatodik évadának epizódjait, úgyhogy most egyben megnéztem legalább három részt... vagy négyet..? Ez a sorozatnézős dolog nagyon jó lelki feltöltődés, de nem hiszem, hogy nagyon használna a társasági énemnek... Jó, az biztos, hogy hiányzott ez a fajta kikapcsolódás, meg egyébként is... ez A Sorozat, de több gondolatot generál, ami még több merengést igényel, amit csak csendes magányomban tudok művelni.
Egyébként arra jutottam, hogy nekem idő kell. Idő kell a tanuláshoz, idő kell a feltöltődéshez, idő kell a bizalomhoz, idő kell a szórakozáshoz, idő kell a felejtéshez. De itt nincs túl sok, vagy máshogy oszlik el, vagy választani kell. A csendesmagány óráktól vonódik el a legtöbb, leginkább a szórakozás javára, várom az otthoni édes semmittevést. Persze azt is tudom, hogy tuti nem fogok tudni nyugton maradni már, de a mostanihoz képest biztos több lesz. :)
Természetesen megint nincs rendes internet, úgyhogy az openofficeba (a word csak próbaverziós volt a netbookon, így kénytelen vagyok az opent használni) írom a blogot, lassan egy oldalnál tartok, s úgy érzem, hogy kicsit hosszúra nyúlt ez a beszámoló, főleg úgy, hogy az óra épp 4:29et mutat. Ma mondták a többiek, hogy vasárnap megyünk Triinhez mannavahtot (nemtomhogyírják) enni, viszont nekem idő kéne... nem tudom még mi lesz, de ahogy ismerem magam, úgyis megyek, mert utálok kimaradni a dolgokból. :) Hm. Ja. Pont egy oldal lett. Köszönöm a figyelmet! ;)