mini párbeszéd

...
- And what's your name?
- Lilla
- Cool. See you later.

Az előbb ez a mini párbeszéd zajlott le egy roppant mély hangú, feltételezhetően angol srác és köztem. Anita szobatársának átalakítóját kereste (ami az angol háromvillás dugót átalakítja kettessé), s jött be a szobába. Azért leledzem egyébként Anitánál, mert a szobatársa hazament egy esküvő kedvéért, illetve Annának ittvan Aurélja, úgyhogy addig kiköltöztem.

borostyán-merevaik-amber

Velem jöttek a käsitööpoodból.

workshop

Ma ezeket műveltem a tartui művészeti iskolában. Vinni kellett pólókat, s ott szitázhattunk rá különféle dolgokat. A kék pólón sok macska van, amik sütifélét adnak egymásnak, s a nagy macska teázik. A sötétbordó pólón madár van, ami valami népies motívumot köp, azt a mintát én vágtam ki vékony műanyaglapból. A sima lenvászon lapon próbálhattuk ki a különféle nyomdákat. Nagyon jól éreztem magam. :)

csak nem magyarok vagytok?

Ezzel a kérdéssel állítottak meg a Raekoja platson. Anett, Anita és Nóri társaságában mentem át a téren, mentünk túrni. Csevegtünk mindenféle általános dologról, aztán továbbálltunk. Valami kisebbségkutató konferencián vett részt, legalábbis valami ilyesmi rémlik, hogy ezt mondta. :)
Sikerült túrnom egy fehér rövidujjú tunikaszerű felsőt, amin néhány kék pillangó van. :)

Jelenleg Marci, Nóri és Anett társaságában megszálltuk Anitát, akinél ciderezünk.
Az előbb a szemben levő lakásból egy magassarkú cipőben tipegő, szoknyás, kirúzsozott szájú borostás srác jött ki... :)))))
Egyébként az ajtók tárva nyitva, az emberek átmennek egymáshoz, és tök jó a hangulat. Ellenben a második emelettel. Már csak két hét! :)

fura csütörtök

Reggel feleslegesen keltünk fel, s mentünk be negyed 11re, mert nem volt ma óra. Erről csak mi nem tudtunk, mert múlt hét csütörtökön mondta Miina, azóta pedig senkisem. Anettel nem másztuk meg a dómhegyet, így nagyobb kerülővel mentünk vissza a koliba, ahol is összeszedtük Anitát és az oroszcuccot (Anett a másik észtes órájához való cuccot), majd visszamentünk a kultúrás órára filmet nézni. Ezen a héten a Kevade (Tavasz) c. filmet néztük. Érdekes volt, de kicsit uncsi. Utána nem jöttünk vissza a koliba, hanem beültünk a Hellneri kohvikba, ahol olcsóért lehet ebédelni. Jött Kalle és Aleks is. Oroszra visszamenvén egy lengyel és egy cseh lánnyal kezdtem beszélgetni, majd közéjük ültem le. Marci késett (a lányok nem jöttek), majd mikor a tanár kiosztotta az előző héten beadott szövegeket, Marci kérte volna a mieinket is, de mondta neki a tanár, hogy odaadta nekem. Erre Marci előrehajol, átnéz egy sor ember előtt, s megkérdezi tőlem: ja, hogy te is itt vagy? :)
Kiderült, hogy következő hét után írunk nagydolgozatot. Úgyhogy kissé össze kell szednem a nemlétező orosztudásom.
Egyébként a következő héten észtünk se lesz, viszont Helitől kaptunk 25 oldalnyi észt nyelvű mesét, amit le kell angolra fordítani... Ebből szintén a jövő hét utáni héten hétfőn páros beszámoló lesz. Anettel vagyok párban. Le kell fordítani, idegen szavakat kiírni, plusz fejezetenként nyolc-nyolc kérdést kell alkotni, majd egymásnak feltenni a kérdéseket, s majd hétfőn gondolom Heli is belekérdez (fél óra jut két emberre). És nyááá.

első idegennyelvű telefonbeszélgetés

Smst már írtam nem magyarul (angolul és észtül is, meg egyszer talán németül), de telefonon még nem beszéltem eddig nem magyarul.
Egy "átlagember" valami populárisabb nyelven kezdi, mondjuk angolul.
Na, hát Lilla észtül telefonált. Négy egész percet. :) Tök büszke vagyok magamra.

Amúgy egy észt származású, ámde angol anyanyelvű kanadaival beszéltem meg, hogy neki nem jó az előre megbeszélt időpont, mert táncra megy, a rántottázást végül este nyolcra tettünk át, miután megbeszéltük, hogy a holnap sem jó, a hétvégén Oroszországban lesz, és talán csak a jövő hét lenne jó legközelebb.

A negyedikre megyünk, mivel Anett lakótársai nem preferálnák a sok embert, Anna meg Bari nem bírják őket, így hozzánk nem mehetünk, Anitánál pedig nem zavarunk senkit a rákos tojásrántottával. Ja mert most az itteni specialitásunkat készítjük: rákrudas tojásrántotta, mellé saláta, amiben csupán csak paradicsom és uborka található, plusz még mellé tejfölt szoktunk rakni.

Amúgy ez a hívjunk külföldieket (most épp csak a két kanadait) ötlet onnan jött, hogy rohadtul be vagyunk zárkózva a saját köreinkbe, s ez kezd feltűnő lenni mások számára, s egyre kevesebbet szólnak hozzánk, sőt... inkább elkerülnek.

ami kimaradt

Vettem a céklaszínű kabátomhoz passzoló piros helkurt (ilyen fényvisszaverős izé, amit a kabátra kell rakni, a legszabályosabban úgy viseli az ember, ha térdmagasságban lengedez a cucc, így sötétedés után kevesebb az esélye, hogy elütnek autóval), amit büszkén viselek, s nagyon tetszik, hogy van ilyenem is. :) Nem lenne hülyeség otthon is bevezetni. A muminosat természetesen nem hordom - az ereklye, viszont lett põderesem is (põder=rénszarvas), amit majd valamelyik táskára rakok rá.
Nemrég beszereztem egy pompomos sapkát is az egyik bevásárlóközpont tömegárucikkeket árusító boltjából, a facebookos képeim között megcsodálható rajtam. Meleg. Terveim között szerepel még valami jó kis kesztyű beszerzése is, de abból inkább valami "folklórmintás" kéne.
Akartam még valami hasonlóan életbevágó dologról beszámolni, de elfelejtettem, mivel (otthoni) Anitámmal beszélgetek gmail csevegőn:

anita: ja meg azt még nem is mondtam, hogy mennyire irigyellek a hóért. tegnap voltam sétálni és pont csak egy kis hó kellett volna a hangulathoz

én: hideg. és karácsonyi hangulata van, ki fogunk égni mire hazaérünk

anita: mármint karácsonyilag?

én: igen

anita: hát, legfeljebb majd tartunk húsvétot. én simán bennevagyok

Tudtam, hogy rá számíthatok. :)
Ja igen. Erről jut eszembe. Utóbbi időben gondolkodtam az emberi kapcsolatokon. Érdekes dolog ám ez. Most hogy kint vagyok, jópáran eltűntek. Ami nem baj, legalább kiderült, mennyire hajlandók intenzíven, vagy kevésbé intenzíven részt venni az életemben. Tündivel beszéltem is (skypeoltunk) erről, s ezzel jól meg is döbbentettem, meg a fekete körmeimmel is. Hogy ez az én életem, nem kötelező részt venni benne, ha nem tetszik. Semmi nem kötelező. És nincs ezzel semmi baj.
Katinka erre azt mondta, hogy én most lázadok. Nem tudom. Anett szerint csak nem vagyok már "szőnyeg". Tényleg lázadok?
Az biztos, hogy változtam, mert a világszemléletem is azt hiszem változott, bár ezt innen belülről nem tudom rendesen meghatározni. Ha máskor nem, otthon kiderül, visszakerülve a "rendes" közegbe. Hát majd meglátjuk. :)

Lassan egyébként kezd tényleg hiányozni egy csomó dolog. Kezdve azzal, hogy átölelhessem anyát, hallgassam nagypapám viccelődését, hogy belefúrjam az arcom Luszil gallérbundájába, vagy hogy Fülikével törődni kelljen, vagy hogy bemenjek egyetemre, a könyvtár, menyétpajtással való városban elveszések, hogy Verushoz sok emeletnyit kelljen lépcsőzni, hogyfelérjek a sokadikra, s aztán menjünk teszkózni. Hiányzik a villamosozás is.
Egyébként abszolút nincs honvágyam. Furcsa, mivel soha nem voltam kolis, meg amikor kicsi voltam, táborba se nagyon mentem, mert hiányzott az otthon. Ehhez képest tényleg így két hónap után sincs honvágyam. Csak ezek (és még sok más minden és mindenki) picit hiányoznak.
Felnőttem volna?

dán város

Azaz Tallinn (Taani linn). :)
Szombaton felkerekedtünk, s majdnem 3 óra buszozás után elértünk a fővárosba. Először a többiek szállására mentünk, mivel csak Anett és én jöttünk haza aznap este. Egyrészt anyagi okokból (olcsóbban jön ki az ember, ha szombaton többször látogat oda, mintha ottaludna egyszer), másrészt a többiek vasárnap megnézték a skanzent, ahova én nem most ebben a hidegben, hanem majd nyáron akarok menni - mert nyáron jövök ide, az már szent. Így is nagyon átfagytam a szombati nap alatt, mikoris bejártuk majdnem az egész óvárost. Nagyon hideg volt, ráadásul a hó is esett. Igyekeztem minél több käsitööpood-ba bemenni melegedni, de a többiek kevésbé díjazták a kézműves(szuvenír)boltok iránti rajongásom. A város egyébként gyönyörű, annyi kis részlet van benne (képek jönnek majd dögivel), hogy ezt nem lehet egy vagy két nap alatt befogadnia a szemnek. Anettel tervezzük, hogy megyünk még minimum egyszer Tallinnba, talán decemberben. Novemberben Rigába szeretnénk menni.
Napközben betértünk a legdrágább, fogjuk rá hogy középkori jellegű étterem/kocsmába, mert hallottuk, hogy finom a mézsör. Jó drágáért vesztegették, de kettessével megosztoztunk rajta. Nagy csalódás ért minket, mivel mindenki valami meleg, édes valamire számított. Ehelyett kaptunk egy nem is finom, hideg sört, amibe belekavartak néhány kanálnyi mézet... Őszintén szólva borzalmas volt. Főleg, mikor a végefelé a csupor alján összecsoportosuló méztől szörnyen édes lett a keserű sör. Brr.
Megnéztük a városfalat, a Pikk Hermannt, viszont a Kövér Margarétához nem mentünk el (mind a kettő torony). Ellenben, mikor átmentünk a Kadriorg parkon, hogy eljussunk a tengerpartra, esetleg a kikötőbe (hogy mekkora hajók vannak ott!!!), teljesen véletlenül rátaláltunk a Dalosmezőre. Méreteit elnézve tényleg hatalmas élmény lehet, amikor sokezer ember összegyűlik itt. Egyszer eljövök ide a Dalosünnepkor is. :) Kb. ennyi volt a szombati nap, s az, hogy nagyon hideg volt.
Következő alkalommal végigjárjuk majd a käsitööpoodokat, de bemegyünk a templomokba is. Most csak az Alexander Nyevszkij ortodox katedrálisba mentünk be, ahol épp belefutottunk egy észt nyelvű kicsi istentiszteletbe. Sajnos nem lehetett fényképezni, de Benedek csinált néhány zsebből véletlenül kikandikáló fényképezőgéppel képet. :) Anettel kb. este 10re itthon is voltunk, aztán még Nórival beszélgettünk hajnali egyig biztos. Anya pedig szegény, aggódott, hogy mivan, mert elfelejtettem írni smst, hogy már megérkeztünk.
Utóbbi időben túlságosan nem volt kedvem géphez ülni, blogolni, de így meg most egy csomó lemaradást kellett behoznom, úgyhogy megpróbálok tényleg rendszeres lenni. Megyek is aludni, hogy holnap friss és fitt legyek.

Ungari Kino - viszonylag hosszan

Először is, amiket megnéztem: Valami Amerika 1-2, Köntörfalak, Bahrtalo! (Jó szerencsét!), Riport, Ünnep, Catherine magánélete, Az úr elköszön, Itt vagyok
Ebből a első négy rendes fim, a többi csak rövidfilm.
Ezeket többnyire egészen késő este, rosszabb esetben éjjel néztük. :)
A filmnapok egy romkocsma-szerűségben zajlottak (Genialistide klubi), amit leginkább a Szimplakerthez tudok hasonlítani, bár ez egy rendes épület, nincs kinti jellege. A felső szinten volt egy nagy terem, ahol voltak a vetítések, majd csütörtök éjjel a táncház is.
Rettentő jól éreztem magam, jó volt magyarnak lenni akkor.
A Köntörfalakat most láttam először, de nagyon tetszett. Vannak benne jó szövegek. :) A Bahrtalo! fura volt, egy erdélyi cigány manusról szólt, s arról ahogy megpróbál mindenből hasznot húzni egy másik manus, aki beleviszi a cigányt minden hülyeségbe. Érdekes.
A rövidfilmekről... nem szoktam ilyeneket nézni, mert egyrészt túl rövidek, furán van bennük a cselekmény, s sokat kell olykor gondolkodni, hogy mit is akartak közölni ezzel. A Riport, s a Catherine magánélete voltak azok a filmek, amiknek több közölnivalója volt, illetve realisztikusabbak is voltak.
A filmnapokra lehetett 200 koronáért pólót venni, amivel minden nap ingyen lehetett bemenni. Sajnos mire első nap odaértem, már nem volt női M-es póló, úgyhogy a tavalyiból kaptam. Először nem tetszett, de már rájöttem, hogy sokkal jobb. :) MA LäHEN UNGARI KINNO felirattal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy megyek magyar moziba. :) Egyetlen szépséghibája, hogy a póló fehér (az idei zöld, s a felirat rajta annyi, hogy UN8ARI KINO).
A táncház nagyon tetszett, nem nagyon voltam még ilyenen. Csak kissé rövid volt, mert a zenekar erősen alkoholos állapotban volt, s hamar feladták a dolgot. Közben előkerültek mari táncosok, akik szintén próbáltak vmi táncházat kreálni, de elég fura volt. Pingvintáncra hasonlított. Miután vége lett az egésznek, még csevegtünk a zenekarral, aztán jöttünk haza. Mondjuk a közösen elfogyasztott egy-egy kupica pálinka igen vidám állapotba sodort minket.
Egyetlen hátránya a filmnapoknak, hogy több óráról is hiányoztunk...

gombócolásról hosszan

Majd jönnek képek is, ha odáig jutok, azok talán beszédesebbek lesznek. Addig is annyit, hogy nagyon finom lett, mind a 300, nagyobb szilva méretű jószág. Szerencse, hogy itt lehet kapni tejfölt (finomabb mint otthon, és zacskóban kapható), túrót (bár egy kicsit más), zsemlemorzsát (mire megtaláltuk!!!), és grízt is. A zsemlemorzsába kevertünk fahéjat is. A legtöbb külföldinek tetszett, sokan fel is iratkoztak a "kérem a receptet" listára, úgyhogy a héten elküldöm nekik a mailt. (Még a végén megtanulok itt főzni. Hála Anettnek. :))
Elég korán keltünk, és elég korán el is kezdtük a gombóc-hadműveletet. Először nagyon híg lett, mivel a legolcsóbb tejfölt választottuk (az ESNesek fizették 500 koronáig a dolgokat), végül a sok gríztől egész rendes lett. Főzés közben kb 3-4 gombócot ettem meg, reggelizni talán egy győri édes jóreggeltet ettem, de annyira nem bírtam volna enni. A nap végén, amikor mentünk az ungari kinora, akkor döbbentem rá, hogy aznap kb nem ettem semmi normálisat.
A Raekoja platson felállítottak egy nem túl nagy, bár annyiranagyon nem is kicsi sátrat, amiben valamivel kevesebb mint tíz nemzetiség képviseltette magát. Ide vittük ki a gombócokat különféle tálkákban, majd tálcára pakoltuk ki őket. Mellé tettünk ki cukros tejfölt, amibe mártogathatták a népek a fogpiszkálóra felszúrt gombócokat. (Hogy mire mi megtaláltuk a fogpiszkálót a boltban, de legalább már tudom észtül: hambatikkud)
Kiragasztgattuk Anna és Bari művét, majd megérkeztek a padok, asztalok is. A portugálok/olaszok rátelepedtek a nagy hangszórókra, úgyhogy csak "kérni" lehetett zenét. Tanulság: a nagyon alternatív, nagyon népi zenét nem kedvelik a külföldiek, viszont a Noxért odáig meg vissza voltak. Ugye ők nem értik a szövegét, a dallama meg tökjó lehet nekik, mivel magyaros, modern, pörgős. Szóval bárkit összehoz a jósors egy külföldivel, hallgattasson vele Noxot. :)
Sok órányi fagyoskodás és álldogálás után hatkor összecsomagoltunk, s leléptünk. Addigra elfogytak a gombócok, s mindenki minimum hússzor elmondta, hogy miből és hogyan készültek. És mártogassa bele a tejfölbe (igen cukros, igen, ez így jó... ugye? mondtam). :)
Este pedig elmentünk Ungari Kinozni, de erről a következő bejegyzésben.

az előző hétről röviden

Az előző hét nagyon zsúfolt volt, de nagyon jó! Volt nemzetközi sátor, ahova 300 db túrógombócot gyártottunk, volt magyar filmnapok, amin sok filmet megnéztünk, táncoltunk is, sőt! Gulyást is ettünk.
Pénteken pihentünk, majd szombaton Tallinnba mentünk, ahol lejártuk a lábunkat a macskaköveken, de jól át is fagytunk, annyira hideg volt.
Az előző hét nagy eseménye, hogy elkezdett havazni...
És akkor most jöjjenek bővebben a dolgok.

Magyarország (უნგრეთი,Maďarsko,Ungārija...)

Holnap a Raekoja platson az egyetemi napok keretében lesz egy sátor, ahol különféle nemzetiségek mutathatják meg magukat. Mi túrógombóccal készülünk, zenével és videókkal. Felmerült az ötlet, hogy pulit is lehet majd gyártani (olyat amilyet régen technikaórán tanultam), de végül elmaradt a dolog.
Tegnap este Bari és Anna már megcsinálták a plakátokat, ma befejezték a maradék munkát. Anettel egy A3as papírt teleírtunk országelnevezésekkel (természetesen mindenféle nyelven). Az alap nyelveken kívül odafirkáltam grúzul, japánul, kínaiul, csehül, de walesi nyelven is.
Túrógombóc okán Anett, Anita, Marci és én kihagyjuk a holnapi óráinkat, s kora reggeltől gombócolunk, majd kettőre kivisszük a cuccokat a térre, ahol remélhetőleg már lesz sátor, meg asztal, meg minden. Négykor pedig a lányok is csatlakoznak hozzánk.

Tere hommikust! (Jó reggelt!)

6:30-kor erre ébredtem fel:
The lion sleeps tonight
Ma kezdődtek itt az őszi tartui egyetemi napok. Úgyhogy idejöttek a kolihoz hangszóróval, s egy fura rókának beöltözött valaki is volt itt egy tucat ugrándozó egyetemista mellett. :) S mivel az első emeleten van a szobánk pont a bejárat fölött, sikeres volt az ébresztő...
Videó és fénykép később jön, most inkább megpróbálok visszaaludni. :)

fekete körmök

Anett lefényképezett a múltkor. (Egyébként most már lila színben pompáznak...)

idő

Katinka: aazta, hogy lett fél 12?
én: úgy, hogy itt már fél 1 van

mályvacukor sütés

Tudjátok, van ez a habszerű cukor, ami rettentő édes, s engem a vattacukorra emlékeztet, csak ez hab formátumban van. Nóri hozott most este le egy zacskóval, s már régóta fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy a hülye amerikaiak a filmekben mindig ilyet sütnek, s ez milyen is lehet, úgyhogy megnéztük youtube-on a videót, hogyan készül, s annak példájára nekiálltunk mi is. A végeredmény nem lett teljesen hasonló, de egyszer ki kellett próbálni. :) Rettentő jót nevettünk rajta.

Klass / Az osztály

Tegnap a kultúrás órán a Klass című észt filmet néztük meg. Nagyon nagyon jó film, nagyon nagy tükör ez a társadalomnak, és rohadtul elgondolkodtató, hogy mik történnek.
Az alapsztori az, hogy egy osztályban vannak menők, akik egy nemmenőt folyton piszkálnak, terrorizálnak. Egy új srác a védelmébe veszi a nem menőt, ezért őt is kiközösítik, s ez a terrorizálás egész addig ment el, hogy a segítő torkának kést szegeztek, hogy orális szexre kényszerítsék az alapból kiközösítettel. Ezek után a két megszégyenített srác "kölcsön veszik" a béna srác apjának vadászfegyvereit, majd bemennek az iskolába ebédszünetben, s lelövik azokat, akik bántották őket. A film utolsó fél órája lelkileg nehezen feldolgozhatóvá teszi az egész filmet.
Néhány link és videó, ami jobban megvilágítja a dolgokat, mert engem is annyira megrázott az egész, hogy többet nem tudok róla írni:
zene
előzetes (nincs benne olyan erőszakos rész) angol felirattal, de akik nem értenek angolul, szerintem azoknak is átjön a lényeg
összeállítás a filmből (akik a minimális erőszakot nem bírják, ne nézzék meg, de a filmhez képest ez piskóta)
magyar nyelvű összefoglaló/kritika a filmről (nem olvastam még el az egészet, de jónak tűnik)

próbáljunk ki új dolgokat Észtországban...

...projekt keretében befestettem a körmeimet feketére. Vicces, mert olyan érzésem van, mintha nem is az enyémek lennének. :)

egy eredményes nap

Ma majdnem elaludtam Miina óráján, pedig érdekes volt. Bementünk a dóm romjai előtt még a hegyen levő kis izébe, ahol nagyon finom levest ettem, s nem is volt drága. Heli órája jó pörgős volt, nehezedik lassan a dolog, de értem és tudom követni. :) Óra után elmentünk nekem angol-észt észt-angol kisszótárt venni, ami egy nagyon jó kis szótár, nem is óriás, de mégsem olyan pici, hogy ne legyenek benne a megfelelő szavak. Szóval nagyon örülök neki. Sokkal könnyebb lesz így tanulni, plusz az órán is hasznos lesz majd. :) Elkezdtem az ajándékok beszerzését is, s egész jól állok. Plusz ráleltem a boltban egy muminos helkurra (fényvisszaverő izé), úgyhogy levadásztam. :)
Vettünk a boltban kását, hogy ma este megcsináljuk. Jelenleg próbáljuk ehetővé tenni az áfonyás kásánkat. Jó illata van. Lehet, rászokunk. :)

beszédtémák és költözés

Ma egy török lánnyal a vallásról, a történelemről és az iskolarendszerről beszélgettem. Szintén ma, azaz tegnap két lett lánnyal nyelvtörőket soroltunk egymásnak, s a nyelvekről beszélgettünk.
Egyre jobban tetszik (ha még nem írtam volna elégszer) ez a nemzetközi környezet. :) De tényleg. Hol a csudában beszélgetnék én lettekkel éjfél körül egy konyhában?

Egyébként költözöm fel a negyedik emeletre november negyedikén, amikoris Anettel kerülök majd egy szobába. A negyedik emeleten kb. csak külföldiek vannak, s az a legnemzetközibb, legtársaságibb emelet. Mondjuk másfél hónapot töltünk csak ott, de fő a változatosság. :) Legalább nem fogjuk megunni.

Peipsi järv

Szokásos szombati kirándulás ezúttal a Csúd-tó partjára vezetett minket. Nehezen jutottunk dűlőre, melyik kisebbnél kisebb városnak nevezett faluszerű településre menjünk, míg végül a buszmenetrend eldöntötte a dolgot. Először ellátogattunk Alatskivibe, ahol egy kastélyt terveztünk megnézni, amiről kiderült, hogy zárva van, mert már téli nyitvatartásban üzemel, tehát csak akkor van nyitva, ha szólunk előtte, hogy megyünk. Körbejártuk, majd egy ösvényen elindultunk, hogy a terveink szerint gyalog eljussunk Kallaste városkába, ahol az a szép fal található közvetlen a tó partján. Benedek utánanézett és 9 kmnél valamivel kevesebb utat talált. Lejártuk a lábunkat, de nagyon jó volt sétálni. Kallastében lementünk a tópartra, ott kb. egy órát eltöltöttünk, majd megkerestük a buszállomást (ami jól álcázta magát, mert nem annak nézett ki ami). Még elsétáltunk egy kicsi terecskéig, majd vissza, s jött is a busz. Túl sok minden nem történt a nap során, mivel a jó részét a nagy semmiben sétálva töltöttük, közben talán a partitivus használatáról beszélgettünk, s próbáltunk észtül is kommunikálni az egyszem finn lánnyal, akit Marci hívott el a MaKi-ra. (Magyarok Kirándulása :) Benedek találmánya)

rossz filmek napja

Ez alkalommal talán fél vagy háromnegyed órával tovább bírtam a Gyalog galoppot mint régen, amikor először kellett néznem. Gyanítom, hogy azért, mert most az ölemben volt a laptop, s kevésbé figyeltem a filmre, mert beszélgettem és a neten böngésztem.
Ez alkalommal azért ültem le a film elé, mert a többiek imádják, s mondták, hogy próbáljam meg végignézni. Hát nem jött össze. :)

Déltől kezdődött a magyarul tanuló észteknek egy óra, amire bementünk. A fehér ló fia rajzfilmet néztük, ami elég fura volt. Gyerekeket nem köti le, az biztos. Az általános iskolai olvasókönyvből olvasott történet jobban megmaradt, s jobban is tetszett.
Hétszűnyű Kapanyányimonyók. :)

ma esti zene