Először is... miért épp Tartu?
Mert már két éve tanulok észtül, és magával ragadott az észt kultúra. :) S ha már néprajzról ide is lehetett jönni Erasmusszal, akkor ezt választottam.
Február elején a féléves tájékoztatón szó esett erről az ösztöndíjról, meg arról is, hogy néprajzon nagyon kevesen használják ezt ki. Majd később, valamelyik népszokás óra egy része is a "tanuljunk külföldön, mert az jó" kampánnyal ment el. Az óra után nem sokkal megjelent a tanszéken az a lány, aki egy évvel azelőtt volt kint Tartuban, ő is mesélt róla, így hát kedvet kaptam arra, hogy pályázzak. Végül Annát (csoporttársam) is meggyőztem, szóval ketten vágunk neki a félévnek. :)
Mindenkitől azt hallottuk, hogy be kell adni egy-két papírt, de nem olyan vészes, a kint töltött idő mellett eltörpül az összes többi ügyintézés. Az elején azért ezt abszolút nem éreztük, kicsit csúsztunk is a dolgokkal, mert későn kaptunk észbe, hogy akkor most már tényleg kéne jelentkezni a kinti egyetemnél is. Kisebb-nagyobb idegeskedések, rohangászások után végül is sikerült mindent elintézni.
Az egészből azt tanultam meg, hogy tényleg minden apróság miatt is saját magunknak kell utánajárni, különben nem lesz belőle semmi, s nem szabad feltétel nélkül másra hagyatkozni.
