utolsó bejegyzés

Szeretném megköszönni az eddigi érdeklődést, olvasást és figyelmet, és a sok kedves kommentet is! Nem hiszem, hogy lesz új bejegyzés, viszont lesz még majd egy mappányi kép a picasán, szerintem a hétvégén fel tudom már tölteni.

Visszaköltözöm a rendes blogomra (google keresés: lappangó démon), ahol szívesen látok minden kedves érdeklődőt, bár az egészen más hely, sokkal személyesebb hangvételű bejegyzések szoktak (volt) lenni. :) De aki gondolja, olvashat ott is.
Mégegyszer köszönöm! :)
Lilla

hazaérkezés

Hálistennek kb. az elsők között sikerült négykor beállni az ötkor nyitó újrafoglalásos infopult előtti sorba, úgyhogy fél hatkor meg is kaptuk az új beszállókártyánkat a legelső gépre, ami hét után nem sokkal indult. Telefon anyának, hogy jöhetnek értünk, aztán még vadásztunk Annával reggelit, s elkutyagoltunk a legeslegtávolabbi kapuk egyikéig, mert onnan indult a gép. A repülő tömve volt, nem volt túl zökkenőmentes az út, mert egy csomószor rázott a szél, és a leszálláskor meg iszonyatosan bedugult a fülem. Szerencsére az ablak mellé szólt a jegyem, úgyhogy szép volt a kilátás a havas földekre.
Csomagjainkat nem tudtuk összeszedni, mert mint kiderült, Frankfurtban kismillió csomag várakozik a járattörlések, késések és minden miatt. Kitöltöttük a megfelelő papírt, aztán irány ki... :) Verus és anya jöttek elénk, Anna "népei" nem értek épp rá, úgyhogy elvittük a Moszkva térig. Közben felugrottunk Verushoz, és az első rendes magyaros ételt kaphattam kézhez: sültkolbászt, hurkát és sültkrumplit.... :)
Annyira fura volt hazaérkezni... Luszillal kölcsönösen kiörültük magunkat, annyira drága volt, először "meg se bírt szólalni", de aztán úgy bepörgött, hogy szó szerint a saját farkát kergette. :) Elmondhatatlanul jó érzés volt újra belefúrni a bundájába az arcom. Rettentően hiányzott a kutyaság. :) Miután mindenkit (anyát és Verust a reptéren, papát itthon) jól megölelgettem kétszer is, lepakoltam rendesen, majd kezdődött a kézipoggyászból (hátizsák) a kipakolás. Direkt készültem a nagybőrönd esetleges elkeveredésére, úgyhogy minden kis apró és/vagy fontosabb ajándékot a hátizsákba raktam. Én nem tudom, hogy fért bele annyi, de amikor kipakoltam, valahogy nem néztem volna ki ebből a hátizsákból, hogy elfér benne. :)
23án reggel azzal ébresztettek telefonon, hogy megvan a bőrönd, és az jó-e ha 11kor szállítják. Hát mondom, tökéletes! :) Végül csak dél körül ért ide a reptéri biztonságis kocsi. A házitekerésű fóliázás sértetlen volt, nem nyúltak bele a csomagomba, csak a bőrönd egyik kereke törött le, gondolom a reptéri pakolászás közben. Mondjuk ennyi elkeveredő, és késő csomag között nem is csodálom... A kicsi Vana Tallinnjaim is sértetlenül megúszták a dolgot. Miután a bőröndöt kipakoltam, úgy nézett ki a két szoba, mintha valami bombatámadás érte volna. Gyűjtögető típus vagyok, úgyhogy a ruháim kb. csak a felét tették ki a cuccoknak. Ja mert hétfőn megérkezett az elsőnek feladott doboz is, úgyhogy annak a tartalma is becsatlakozott az "Észtországot megjárt holmik lepjék el a lakást" programba.
Tegnap este elkezdtünk mosni, végre normálisan, úgy ahogy szeretem, külön mosva a pirosat, a sötétet, a világosat és a zöldeskéket. :) Tegnap bevillamosoztam a városba, mert Verussal elmentünk teszkózni, de olyan fura volt, hogy ültem a villamoson, és teljesen értettem, amit az emberek beszéltek. És annyira mások... ezek a magyarok nyugtalanok, és lassú a járásuk. És hogy milyen nagy város ez a Budapest!!!
Ma jártam lent pótnagymamámnál, aki kb. egy utcára lakik tőlünk, vittem neki csokit és szarvasos edényfogót, aminek nagyon örült. Annyira aranyos volt, ahogy nyitotta ki az ajtót, s mikor meglátott, a korát meghazudtoló módon szaladt le a lépcsőn, hogy agyonölelgessen. :)
A ma délutáni program a ruhásszekrényem rámolása, mert így is tömve van.. és vagy egy csomó ruha, amit nem hordok, főleg ez a négy hónap jó volt arra is, hogy rávilágítson a fontos és a felesleges dolgokra is. Természetesen ezt nem csak a ruhásszekrényem tartalmára értem...

Frankfurtban éjjel

Tartuból rendesen elindultunk busszal, fél kettőkor startoltunk, előtte jól megölelgettek a többiek, s akkor éreztem igazán a félév súlyát, mennyire megszoktam, hogy vannak, s meg is szerettem őket. Tallinnba szintén rendesen érkeztünk, bár a csomagokkal szenvedtünk egy kicsit, de nem volt vészes. Becsekkoltunk, beadtuk a bőröndöket. Szerencsére nem kellett fizetni a pluszkilókért. Fura, mert 22,2 kg volt az enyém, a max mennyiség pedig 20 kg... szóval nem értem mi volt. De örülök neki. Először csak 20 perces késésről tudtunk, majd a 17:55ös indulás helyett egy 20:30asról lett tudomásunk, majd mikor már mindenki letargiába esett, mondták, hogy beszállhatunk... de hogy ne sokáig örüljünk, mondták, hogy még 50 percet kell várni, mert Frankfurt csak utána fogad minket. Úgyhogy végül fél kilenckor indultunk el. Annával reménykedtünk, hogy nem lesz gáz az átszállással, reménykedtünk a budapesti járat késésében is. Mikor ideértünk Frankfurtba, kiderült, hogy törölték a Budapestre menő járatot, úgyogy beálltunk a kilométeres sorba, ami az újrafoglalásokkal foglalkozott, de nem sokkal utána kiderült, hogy már nem foglalnak újra jegyet/helyet, hanem már csak hotelért lehet sorbaállni. Majd ezután nem sokkal az is kiderült, hogy reggel ötkor lehet már újrafoglalni. Ez volt kb. 11kor. Mivel a repülőn csak egy nyamvadt kis salátát kaptunk, éhesek voltunk, úgyhogy elmentünk a közeli mekibe műanyag hamburgert enni. Ittam egy kávét is, hogy bírjam az éjjelezést, mert elaludni nem szeretnék itt. Mikor a mekit próbáltuk megkeresni, elment mellettünk egy háromfős fiúbandácska, magyarok voltak. Mondjuk nem a legjobb társaság, az ilyeneket otthon is messziről elkerüli az ember. A reptér elég nagy, furán vannak a terminálok, és mivel nem bent vagyunk a kapuknál, nincs rendes ülőhely, közelében konnektorral, hogy a gépet hosszú ideig lehessen működtetni. A wifi elvileg létezik, de nem működik. Zsákmányoltunk egy gurulós vackot, amire rápakoltunk a cuccainkat, mert elég nehezek, majd végül feladtuk, s letelepedtünk egy viszonylag jó helyre, csak konnektorhiányos. :) A reptéren egyébként minden zárva van, és mindenhol padon fekvő emberek vannak. A mellettünk levő padon alvó idősebb manus szörnyen horkol. Azért nem lenne rossz 22én már hazaérni. Remélem, sikerül!

Amúgy nem értem most mi a nyűért törölték a járatot, mert amikor szálltunk le, mondta a pilóta, hogy nem havazik, meleg van és esik az eső. Reggel hétkor indul egy, lehet arra már felférünk, utána kilenc után megy csak a legközelebbi....

utazás előtt

Holnap ilyenkor kb. a reptéren leszünk, gondolom pénzt váltunk, meg csekkolunk be...
Azt hittem, majd sajnálni fogom azt, hogy ilyen hamar hazamegyek, de már eleget tanultam, s szeretném az otthoni közegben hasznosítani.
Két nagy kartondoboznyi cuccomat már hazaküldtem, az első 8,5 kg, ami már haza is ért. A második 6,2 kg, az szerintem majd csak a jövő hét közepére jut el hozzánk. Gondolkoztam, hogy adok még fel csomagot, de nem... inkább fizetek a repülőn a pluszsúlyért, de nem cipelek még egy csomagot a postáig.
Várom már nagyon, hogy otthon legyek, az "enyéim" között! :)

utolsó hét

Furcsa, hogy ilyen hamar eljött az utolsó hét. Szeptemberben annyira távolinak tűnt az egész. Szóbeli vizsga is volt, volt esszé, volt teszt. Ez utóbbi kritikán aluli lett aznapi állapotomból is kifolyólag. Nem tudom, hogyan voltam annyira rosszul, mert semmilyen megfázásos tünetem nem volt, csak szimplán nagyon szarul voltam. Mondjuk a hiányolt megfázás ma lecsapott rám úgy, hogy tegnap három nap után nem fájt a fejem. Tegnap délre kellett menni, megkaptuk a félév végi jegyeinket, majd megnéztük a Katicabogarak karácsonya c. észt mesefilmet, amitől kicsit otthon éreztem magam. Aztán beültünk a Werneribe Michaelával és Viviennel, hogy jól elbúcsúzunk tőlük. Csütörtök a búcsúzások napja volt, mert reggel pakoltuk fel Anitát a fél 11es buszra. 5re mentem oroszból vizsgázni. Először azt hittem, hogy nincs is ott a tanár, míg végül hirtelen megjelent. Kezembe nyomta a harmadik nagytesztet, majd levizsgáztam. Örülök neki, hogy megcsináltam, s kitartottam a végéig (Marci, Bari és Anna a félév során mind feladták, s erős volt a késztetés, hogy én is hasonlóan tegyek...), el is határoztam, hogy otthon elkezdek orosz nyelvtanfolyamra járni. Találtam is egy jót a Puskin Intézetnél. :) Este hét körül kezdődött a finn búcsúbuli, ami először elég döglötten indult, aztán jöttek az emberkék sorra. A vége az lett, hogy a portáról feljött a manus "rendet tenni", meg hogy ne a folyosón legyünk má'. Ezek után néhányan elmentünk a Treppbe, ahonnan kb akkor értem vissza amikor a buli befejeződött (ja mert a mi konyhánkban, előszobánkban volt). Viviennel jól megbeszéltük, hogy ha újra lehetne kezdeni, akkor több időt töltenénk emberek között a félév során, s több embert ismernénk meg ez alatt az idő alatt.

Nem tudok normálisan írni erről, mert inkább belül éltem meg ezt, s még ülepednie kell, hogy normálisan beszéljek róla. Talán az már a rendes blogomba fog bekerülni. Szóval igazából nem is ilyen volt ez a hét, sokkal jobb... és rosszabb...
Már csak négy nap!

tükörtojás és päkapikk

most, hajnali egykor sütünk tükörtojást... miután különféle ételekről beszélgettünk

amúgy a päkapikk (az a mikulásruhás manó) az adventi időszakban minden gyereknek hoz valami édességet, a vasárnapokon biztos, de ha jó a gyerek, hét közben akár többször is. ma este eszembe juttatták a lányok, egyébként még korábban, Heli óráján volt róla szó.
és egész decemberben. nem csak hatodikán. ez igazságtalanság! nálunk miért nincs päkapikk? legyen! :)

nyeh

valami megfázás kerülget, vagy nem tudom, de olyan mosottrongy vagyok, meg olyan mint akit fejbevertek egy jó nagy lapáttal.
egyébként már csak nyolc nap, s megyek haza, s ettől is nagyon karácsonyi hangulatom van. nagyon fura, hogy ilyen hamar eltelt ez a félév.
már túl vagyunk a szóbeli észt vizsgán, holnap esszéírás lesz.

Riga

Péntek reggel nagyon korán, nagyon nagy hóesésben indultunk el a buszállomásra, hogy Rigában töltsünk el két napot. Előre felkészültem a dologra, a fényképezőgépemnek a megmaradt félpár kesztyűmből némi ujjlevágással gyártottam tokot. A picasás Riga albumban leledző első kép a megmaradt felesleges anyagmennyiséget mutatja. :) Szóval elindultunk, nagyon jót aludtam a buszon, dél körül már Rigában a szálláson is voltunk. Annyira hangulatos volt nézni, ahogy hajnalban egyre több ház ablakából szűrődik ki lámpafény. Szokásos magyar kis csapatunk mellett a két kanadai srác is jött.
A városban sokkal hidegebb volt, és többet is fújt a szél. Mivel ott is sok hó esett, rendesen kellett gyalogolni, s havat taposni, hogy eljussunk az egyik pontból a másikba. Azt hiszem, sikerült visszatérni a szokásos fotózási módomhoz, hogy több kis részletet is lekapok. Erre igazán csak akkor jöttem rá, mikor hazaérve megnéztem a képeimet. Hazaérve arra is rá kellett döbbenni, hogy itt is sok hó esett, ma meg is bizonyosodtunk róla, hogy térdig ér!
Nagyon szép a belvárosa, megvan Rigának is a hangulata, de azért Tallinnhoz képest kisnyúl. Péntek délután hamar feladták a többiek, és nem is akartak többet kimenni már este, úgyhogy megfűztem Alekset, hogy jöjjön már ki velem a városba fényképezni. Mert mindenképp szerettem volna képeket készíteni, meg egyáltalán, kint lenni a karácsonyi díszekkel, díszkivilágítással teli városban. Itt északon annyi karácsonyi fény van, biztos kompenzálják a hamar sötétedést... :) Később este kollektíven kártyáztunk, majd jó sokáig beszélgettünk. A szállás kissé hűvös volt, konkrétan, amikor megérkeztünk, nem volt semmiféle fűtés a szobánkban, majd este kértünk végül még egy mobil radiátort, amivel azért egész szépen be lehetett fűteni. Reggel Benedek bejött a szobába, hogy egy negyed óra múlva mennének a fiúkkal múzeumba (olyasmi mint ami a kgb múzeum volt, csak ez a lettekről szólt, az elfoglalásról, a gulágról, az emberekről, és nem az egykori kamrákban volt, hanem egy nagyon csúnya épületben), én meg gyorsan összekaptam magam, mert nehezen bírtam volna egy helyben megmaradni addig, amíg a fiúk végeznek a múzeummal. Mert úgy volt, hogy majd utána találkozik újra a kis csapat, mert egyrészt délig kellett elhagyni a szállást, másrészt Vera gépe koradélután érkezett, s ki kellett menni elé.
Végül a gép késett, meg furán alakult a találkozósdi, úgyhogy Anna, Anita, Anett (de sok A) meg én beültünk teázni egy helyre, ott csöveztünk legalább két órát szerintem, majd vettünk fel pénzt, majd levadásztam az egyik karácsonyi vásáron azt a sálat, amit pénteken már kinéztem, majd elmentünk a pelményezőbe, ahol előtte nap is ettünk, ahol egész olcsón lehetett jóllakni. :) Miután Verástul megérkezett oda a csapat másik fele, s ők is jóllaktak, Benedek, Vera, Bari és én elmentünk még sétálni a városban. A buszállomáson találkoztunk, ahol azt hiszem az egész félév legrosszabb dolga történt meg. Anett pénztárcáját ellopták szinte közvetlenül a busz indulása előtt, s mivel az összes dokumentuma benne volt, nem akarták felengedni a buszra. Végül elintéződött ez, de tisztára sokkosak voltunk mindannyian. Hazaérve rögtön kártyaletiltás (nem tudtuk, mi kell a swedbankos kártyának a tiltásához), holnap elkísérem Anettet a rendőrségre, hogy majd a biztosító miatt legyen papír a dologról. Még az a hatalmas mázlija, hogy az útlevele itt volt a koliban...
Két tanulság: Riga nem Tartu, és ne hordd egyben a dokumentumokat a pénzzel. Jövőben azt hiszem én is szét fogom szedni.

tőmondatokban

Hétfőn kiselőadtam a karácsonyfáról.
Észt nyelven.
Utálok kiselőadni.
Marci ma adott elő.
Tegnap hajnali kettőig itt tanyázott nálunk.
Aztán kidobtuk.
Akkor még egy csomó dia hiányzott a powerpointjából.
Ma reggel nem sikerült időben felébrednem.
Nem mentünk be az órákra.
Vettem egy hóemberes fülbevalót.
Postázandó csomagot elkezdtem összepakolni.
Sok a cuccom.
Gyűjtögető típus vagyok.
Pénteken megyünk Rigába.
Szombat este jövünk.
Azt hiszem. :)

tegnapi szerzemények

Nyuszis zokni! ;)


Baglyos zokni, jó puha és meleg.


Észt kétujjas etnokesztyű, ami végre rendes színben is volt, úgyhogy velem jött a boltból.

szánkózás

Már rég voltam ennyire felszabadult és vidám. A mai nap kissé álmosan kezdődött, elmentünk a rendőrségre, megkaptam a rettentő csúnya észt személyimet, inkább nem mutatom meg a képet, mert gyereket lehetne vele ijesztgetni... :) Délután elmentünk szánkózni, ami annyira , de annyira jó volt! Már rég nevettem ennyit egyszerre. Szegény Anitát elütöttem, amikor még a szánkózás első szakaszában csúsztam le a lejtőről. Elég viccesen nézhettünk ki, mert mint a filmekben, úgy döntöttem le a lábáról szegényt. Van a keelekeskus (nyelvi központ) közelében egy hatalmas gödör, ahol elég brutál lejtők vannak, s rajtunk kívül még jópáran ott szánkóztak. :) Több vicces része is volt a délutánnak, de így leírva biztos kevésbé lennének azok az olvasók számára. :) Több mint másfél óra (de lehet, kettő) után visszajöttünk a koliba, Benedek is, majd később elmentünk a Werneribe, ami egy nagyon jó kis kávézó/cukrászda. Benedeket jól megünnepeltük, én a szokásos kakaót ittam (jajj, mennyei), és kipróbáltam a háromcsokis tortácskát miniben (nem csalódtam). Hosszas tipródás után elmentünk néhányan a Creppbe, ahol francia hagymalevest ettünk, majd a koliba visszaérve Anita is elkezdte megtanulni a kötés technikáját Anettől, Nóri kötött, Marci pedig a fonalgombolyagot abajgatta.

hirtelen jött ötletek napja?

az egyik finn lány gondolt egyet ma, s készített sajttortát, ami finom volt, de fura. mi sokáig tanakodtunk. hogy menjünk-e, míg végül egye fene, elmentünk. itt összefutottam egy kínai lánnyal, akivel szeptemberben még kocsmatúrán beszélgettem, megbeszéltük, hogy pénteken majd találkozunk. aztán eljöttem erről a sajttortázásról, mert annyira egyébként nem volt jó az esemény, hajat is mostam, már egy jóideje pizsamában gubbasztottam az ágyamon, mikor Bari feljött, hogy menjünk már el bulizni. végül fél tizenkettőkor neki is indultunk az estének, de én elég hamar feladtam. alkohol nélkül se nem tudok feloldódni, hogy élvezni tudjam a táncikálást, másrészt meg a torkomat és a szememet is csípte a füst, harmadrészt unatkoztam már.
legalább a tanulság megvan: a már pizsamás Lilla nem megy legközelebb sehova. :)

meleg

ma csak -7°C volt

amúgy a hétvégén eltüntettem a hajkefecsonkomat (még szeptemberben letört a nyele), de csak ma sikerült bolt közelébe jutnom, ahol tudtam venni fanyelű, fatüskéjű hajkefét. jó könnyű, s ráadásul olcsóbb is volt mint otthon szoktak ezek lenni. egyébként olyan iszonyatosan száll a hajam, meg mindent és mindenkit megrázok (mondjuk ez kölcsönös), hogy az félelmetes.