utolsó bejegyzés

Szeretném megköszönni az eddigi érdeklődést, olvasást és figyelmet, és a sok kedves kommentet is! Nem hiszem, hogy lesz új bejegyzés, viszont lesz még majd egy mappányi kép a picasán, szerintem a hétvégén fel tudom már tölteni.

Visszaköltözöm a rendes blogomra (google keresés: lappangó démon), ahol szívesen látok minden kedves érdeklődőt, bár az egészen más hely, sokkal személyesebb hangvételű bejegyzések szoktak (volt) lenni. :) De aki gondolja, olvashat ott is.
Mégegyszer köszönöm! :)
Lilla

hazaérkezés

Hálistennek kb. az elsők között sikerült négykor beállni az ötkor nyitó újrafoglalásos infopult előtti sorba, úgyhogy fél hatkor meg is kaptuk az új beszállókártyánkat a legelső gépre, ami hét után nem sokkal indult. Telefon anyának, hogy jöhetnek értünk, aztán még vadásztunk Annával reggelit, s elkutyagoltunk a legeslegtávolabbi kapuk egyikéig, mert onnan indult a gép. A repülő tömve volt, nem volt túl zökkenőmentes az út, mert egy csomószor rázott a szél, és a leszálláskor meg iszonyatosan bedugult a fülem. Szerencsére az ablak mellé szólt a jegyem, úgyhogy szép volt a kilátás a havas földekre.
Csomagjainkat nem tudtuk összeszedni, mert mint kiderült, Frankfurtban kismillió csomag várakozik a járattörlések, késések és minden miatt. Kitöltöttük a megfelelő papírt, aztán irány ki... :) Verus és anya jöttek elénk, Anna "népei" nem értek épp rá, úgyhogy elvittük a Moszkva térig. Közben felugrottunk Verushoz, és az első rendes magyaros ételt kaphattam kézhez: sültkolbászt, hurkát és sültkrumplit.... :)
Annyira fura volt hazaérkezni... Luszillal kölcsönösen kiörültük magunkat, annyira drága volt, először "meg se bírt szólalni", de aztán úgy bepörgött, hogy szó szerint a saját farkát kergette. :) Elmondhatatlanul jó érzés volt újra belefúrni a bundájába az arcom. Rettentően hiányzott a kutyaság. :) Miután mindenkit (anyát és Verust a reptéren, papát itthon) jól megölelgettem kétszer is, lepakoltam rendesen, majd kezdődött a kézipoggyászból (hátizsák) a kipakolás. Direkt készültem a nagybőrönd esetleges elkeveredésére, úgyhogy minden kis apró és/vagy fontosabb ajándékot a hátizsákba raktam. Én nem tudom, hogy fért bele annyi, de amikor kipakoltam, valahogy nem néztem volna ki ebből a hátizsákból, hogy elfér benne. :)
23án reggel azzal ébresztettek telefonon, hogy megvan a bőrönd, és az jó-e ha 11kor szállítják. Hát mondom, tökéletes! :) Végül csak dél körül ért ide a reptéri biztonságis kocsi. A házitekerésű fóliázás sértetlen volt, nem nyúltak bele a csomagomba, csak a bőrönd egyik kereke törött le, gondolom a reptéri pakolászás közben. Mondjuk ennyi elkeveredő, és késő csomag között nem is csodálom... A kicsi Vana Tallinnjaim is sértetlenül megúszták a dolgot. Miután a bőröndöt kipakoltam, úgy nézett ki a két szoba, mintha valami bombatámadás érte volna. Gyűjtögető típus vagyok, úgyhogy a ruháim kb. csak a felét tették ki a cuccoknak. Ja mert hétfőn megérkezett az elsőnek feladott doboz is, úgyhogy annak a tartalma is becsatlakozott az "Észtországot megjárt holmik lepjék el a lakást" programba.
Tegnap este elkezdtünk mosni, végre normálisan, úgy ahogy szeretem, külön mosva a pirosat, a sötétet, a világosat és a zöldeskéket. :) Tegnap bevillamosoztam a városba, mert Verussal elmentünk teszkózni, de olyan fura volt, hogy ültem a villamoson, és teljesen értettem, amit az emberek beszéltek. És annyira mások... ezek a magyarok nyugtalanok, és lassú a járásuk. És hogy milyen nagy város ez a Budapest!!!
Ma jártam lent pótnagymamámnál, aki kb. egy utcára lakik tőlünk, vittem neki csokit és szarvasos edényfogót, aminek nagyon örült. Annyira aranyos volt, ahogy nyitotta ki az ajtót, s mikor meglátott, a korát meghazudtoló módon szaladt le a lépcsőn, hogy agyonölelgessen. :)
A ma délutáni program a ruhásszekrényem rámolása, mert így is tömve van.. és vagy egy csomó ruha, amit nem hordok, főleg ez a négy hónap jó volt arra is, hogy rávilágítson a fontos és a felesleges dolgokra is. Természetesen ezt nem csak a ruhásszekrényem tartalmára értem...

Frankfurtban éjjel

Tartuból rendesen elindultunk busszal, fél kettőkor startoltunk, előtte jól megölelgettek a többiek, s akkor éreztem igazán a félév súlyát, mennyire megszoktam, hogy vannak, s meg is szerettem őket. Tallinnba szintén rendesen érkeztünk, bár a csomagokkal szenvedtünk egy kicsit, de nem volt vészes. Becsekkoltunk, beadtuk a bőröndöket. Szerencsére nem kellett fizetni a pluszkilókért. Fura, mert 22,2 kg volt az enyém, a max mennyiség pedig 20 kg... szóval nem értem mi volt. De örülök neki. Először csak 20 perces késésről tudtunk, majd a 17:55ös indulás helyett egy 20:30asról lett tudomásunk, majd mikor már mindenki letargiába esett, mondták, hogy beszállhatunk... de hogy ne sokáig örüljünk, mondták, hogy még 50 percet kell várni, mert Frankfurt csak utána fogad minket. Úgyhogy végül fél kilenckor indultunk el. Annával reménykedtünk, hogy nem lesz gáz az átszállással, reménykedtünk a budapesti járat késésében is. Mikor ideértünk Frankfurtba, kiderült, hogy törölték a Budapestre menő járatot, úgyogy beálltunk a kilométeres sorba, ami az újrafoglalásokkal foglalkozott, de nem sokkal utána kiderült, hogy már nem foglalnak újra jegyet/helyet, hanem már csak hotelért lehet sorbaállni. Majd ezután nem sokkal az is kiderült, hogy reggel ötkor lehet már újrafoglalni. Ez volt kb. 11kor. Mivel a repülőn csak egy nyamvadt kis salátát kaptunk, éhesek voltunk, úgyhogy elmentünk a közeli mekibe műanyag hamburgert enni. Ittam egy kávét is, hogy bírjam az éjjelezést, mert elaludni nem szeretnék itt. Mikor a mekit próbáltuk megkeresni, elment mellettünk egy háromfős fiúbandácska, magyarok voltak. Mondjuk nem a legjobb társaság, az ilyeneket otthon is messziről elkerüli az ember. A reptér elég nagy, furán vannak a terminálok, és mivel nem bent vagyunk a kapuknál, nincs rendes ülőhely, közelében konnektorral, hogy a gépet hosszú ideig lehessen működtetni. A wifi elvileg létezik, de nem működik. Zsákmányoltunk egy gurulós vackot, amire rápakoltunk a cuccainkat, mert elég nehezek, majd végül feladtuk, s letelepedtünk egy viszonylag jó helyre, csak konnektorhiányos. :) A reptéren egyébként minden zárva van, és mindenhol padon fekvő emberek vannak. A mellettünk levő padon alvó idősebb manus szörnyen horkol. Azért nem lenne rossz 22én már hazaérni. Remélem, sikerül!

Amúgy nem értem most mi a nyűért törölték a járatot, mert amikor szálltunk le, mondta a pilóta, hogy nem havazik, meleg van és esik az eső. Reggel hétkor indul egy, lehet arra már felférünk, utána kilenc után megy csak a legközelebbi....

utazás előtt

Holnap ilyenkor kb. a reptéren leszünk, gondolom pénzt váltunk, meg csekkolunk be...
Azt hittem, majd sajnálni fogom azt, hogy ilyen hamar hazamegyek, de már eleget tanultam, s szeretném az otthoni közegben hasznosítani.
Két nagy kartondoboznyi cuccomat már hazaküldtem, az első 8,5 kg, ami már haza is ért. A második 6,2 kg, az szerintem majd csak a jövő hét közepére jut el hozzánk. Gondolkoztam, hogy adok még fel csomagot, de nem... inkább fizetek a repülőn a pluszsúlyért, de nem cipelek még egy csomagot a postáig.
Várom már nagyon, hogy otthon legyek, az "enyéim" között! :)

utolsó hét

Furcsa, hogy ilyen hamar eljött az utolsó hét. Szeptemberben annyira távolinak tűnt az egész. Szóbeli vizsga is volt, volt esszé, volt teszt. Ez utóbbi kritikán aluli lett aznapi állapotomból is kifolyólag. Nem tudom, hogyan voltam annyira rosszul, mert semmilyen megfázásos tünetem nem volt, csak szimplán nagyon szarul voltam. Mondjuk a hiányolt megfázás ma lecsapott rám úgy, hogy tegnap három nap után nem fájt a fejem. Tegnap délre kellett menni, megkaptuk a félév végi jegyeinket, majd megnéztük a Katicabogarak karácsonya c. észt mesefilmet, amitől kicsit otthon éreztem magam. Aztán beültünk a Werneribe Michaelával és Viviennel, hogy jól elbúcsúzunk tőlük. Csütörtök a búcsúzások napja volt, mert reggel pakoltuk fel Anitát a fél 11es buszra. 5re mentem oroszból vizsgázni. Először azt hittem, hogy nincs is ott a tanár, míg végül hirtelen megjelent. Kezembe nyomta a harmadik nagytesztet, majd levizsgáztam. Örülök neki, hogy megcsináltam, s kitartottam a végéig (Marci, Bari és Anna a félév során mind feladták, s erős volt a késztetés, hogy én is hasonlóan tegyek...), el is határoztam, hogy otthon elkezdek orosz nyelvtanfolyamra járni. Találtam is egy jót a Puskin Intézetnél. :) Este hét körül kezdődött a finn búcsúbuli, ami először elég döglötten indult, aztán jöttek az emberkék sorra. A vége az lett, hogy a portáról feljött a manus "rendet tenni", meg hogy ne a folyosón legyünk má'. Ezek után néhányan elmentünk a Treppbe, ahonnan kb akkor értem vissza amikor a buli befejeződött (ja mert a mi konyhánkban, előszobánkban volt). Viviennel jól megbeszéltük, hogy ha újra lehetne kezdeni, akkor több időt töltenénk emberek között a félév során, s több embert ismernénk meg ez alatt az idő alatt.

Nem tudok normálisan írni erről, mert inkább belül éltem meg ezt, s még ülepednie kell, hogy normálisan beszéljek róla. Talán az már a rendes blogomba fog bekerülni. Szóval igazából nem is ilyen volt ez a hét, sokkal jobb... és rosszabb...
Már csak négy nap!

tükörtojás és päkapikk

most, hajnali egykor sütünk tükörtojást... miután különféle ételekről beszélgettünk

amúgy a päkapikk (az a mikulásruhás manó) az adventi időszakban minden gyereknek hoz valami édességet, a vasárnapokon biztos, de ha jó a gyerek, hét közben akár többször is. ma este eszembe juttatták a lányok, egyébként még korábban, Heli óráján volt róla szó.
és egész decemberben. nem csak hatodikán. ez igazságtalanság! nálunk miért nincs päkapikk? legyen! :)

nyeh

valami megfázás kerülget, vagy nem tudom, de olyan mosottrongy vagyok, meg olyan mint akit fejbevertek egy jó nagy lapáttal.
egyébként már csak nyolc nap, s megyek haza, s ettől is nagyon karácsonyi hangulatom van. nagyon fura, hogy ilyen hamar eltelt ez a félév.
már túl vagyunk a szóbeli észt vizsgán, holnap esszéírás lesz.

Riga

Péntek reggel nagyon korán, nagyon nagy hóesésben indultunk el a buszállomásra, hogy Rigában töltsünk el két napot. Előre felkészültem a dologra, a fényképezőgépemnek a megmaradt félpár kesztyűmből némi ujjlevágással gyártottam tokot. A picasás Riga albumban leledző első kép a megmaradt felesleges anyagmennyiséget mutatja. :) Szóval elindultunk, nagyon jót aludtam a buszon, dél körül már Rigában a szálláson is voltunk. Annyira hangulatos volt nézni, ahogy hajnalban egyre több ház ablakából szűrődik ki lámpafény. Szokásos magyar kis csapatunk mellett a két kanadai srác is jött.
A városban sokkal hidegebb volt, és többet is fújt a szél. Mivel ott is sok hó esett, rendesen kellett gyalogolni, s havat taposni, hogy eljussunk az egyik pontból a másikba. Azt hiszem, sikerült visszatérni a szokásos fotózási módomhoz, hogy több kis részletet is lekapok. Erre igazán csak akkor jöttem rá, mikor hazaérve megnéztem a képeimet. Hazaérve arra is rá kellett döbbenni, hogy itt is sok hó esett, ma meg is bizonyosodtunk róla, hogy térdig ér!
Nagyon szép a belvárosa, megvan Rigának is a hangulata, de azért Tallinnhoz képest kisnyúl. Péntek délután hamar feladták a többiek, és nem is akartak többet kimenni már este, úgyhogy megfűztem Alekset, hogy jöjjön már ki velem a városba fényképezni. Mert mindenképp szerettem volna képeket készíteni, meg egyáltalán, kint lenni a karácsonyi díszekkel, díszkivilágítással teli városban. Itt északon annyi karácsonyi fény van, biztos kompenzálják a hamar sötétedést... :) Később este kollektíven kártyáztunk, majd jó sokáig beszélgettünk. A szállás kissé hűvös volt, konkrétan, amikor megérkeztünk, nem volt semmiféle fűtés a szobánkban, majd este kértünk végül még egy mobil radiátort, amivel azért egész szépen be lehetett fűteni. Reggel Benedek bejött a szobába, hogy egy negyed óra múlva mennének a fiúkkal múzeumba (olyasmi mint ami a kgb múzeum volt, csak ez a lettekről szólt, az elfoglalásról, a gulágról, az emberekről, és nem az egykori kamrákban volt, hanem egy nagyon csúnya épületben), én meg gyorsan összekaptam magam, mert nehezen bírtam volna egy helyben megmaradni addig, amíg a fiúk végeznek a múzeummal. Mert úgy volt, hogy majd utána találkozik újra a kis csapat, mert egyrészt délig kellett elhagyni a szállást, másrészt Vera gépe koradélután érkezett, s ki kellett menni elé.
Végül a gép késett, meg furán alakult a találkozósdi, úgyhogy Anna, Anita, Anett (de sok A) meg én beültünk teázni egy helyre, ott csöveztünk legalább két órát szerintem, majd vettünk fel pénzt, majd levadásztam az egyik karácsonyi vásáron azt a sálat, amit pénteken már kinéztem, majd elmentünk a pelményezőbe, ahol előtte nap is ettünk, ahol egész olcsón lehetett jóllakni. :) Miután Verástul megérkezett oda a csapat másik fele, s ők is jóllaktak, Benedek, Vera, Bari és én elmentünk még sétálni a városban. A buszállomáson találkoztunk, ahol azt hiszem az egész félév legrosszabb dolga történt meg. Anett pénztárcáját ellopták szinte közvetlenül a busz indulása előtt, s mivel az összes dokumentuma benne volt, nem akarták felengedni a buszra. Végül elintéződött ez, de tisztára sokkosak voltunk mindannyian. Hazaérve rögtön kártyaletiltás (nem tudtuk, mi kell a swedbankos kártyának a tiltásához), holnap elkísérem Anettet a rendőrségre, hogy majd a biztosító miatt legyen papír a dologról. Még az a hatalmas mázlija, hogy az útlevele itt volt a koliban...
Két tanulság: Riga nem Tartu, és ne hordd egyben a dokumentumokat a pénzzel. Jövőben azt hiszem én is szét fogom szedni.

tőmondatokban

Hétfőn kiselőadtam a karácsonyfáról.
Észt nyelven.
Utálok kiselőadni.
Marci ma adott elő.
Tegnap hajnali kettőig itt tanyázott nálunk.
Aztán kidobtuk.
Akkor még egy csomó dia hiányzott a powerpointjából.
Ma reggel nem sikerült időben felébrednem.
Nem mentünk be az órákra.
Vettem egy hóemberes fülbevalót.
Postázandó csomagot elkezdtem összepakolni.
Sok a cuccom.
Gyűjtögető típus vagyok.
Pénteken megyünk Rigába.
Szombat este jövünk.
Azt hiszem. :)

tegnapi szerzemények

Nyuszis zokni! ;)


Baglyos zokni, jó puha és meleg.


Észt kétujjas etnokesztyű, ami végre rendes színben is volt, úgyhogy velem jött a boltból.

szánkózás

Már rég voltam ennyire felszabadult és vidám. A mai nap kissé álmosan kezdődött, elmentünk a rendőrségre, megkaptam a rettentő csúnya észt személyimet, inkább nem mutatom meg a képet, mert gyereket lehetne vele ijesztgetni... :) Délután elmentünk szánkózni, ami annyira , de annyira jó volt! Már rég nevettem ennyit egyszerre. Szegény Anitát elütöttem, amikor még a szánkózás első szakaszában csúsztam le a lejtőről. Elég viccesen nézhettünk ki, mert mint a filmekben, úgy döntöttem le a lábáról szegényt. Van a keelekeskus (nyelvi központ) közelében egy hatalmas gödör, ahol elég brutál lejtők vannak, s rajtunk kívül még jópáran ott szánkóztak. :) Több vicces része is volt a délutánnak, de így leírva biztos kevésbé lennének azok az olvasók számára. :) Több mint másfél óra (de lehet, kettő) után visszajöttünk a koliba, Benedek is, majd később elmentünk a Werneribe, ami egy nagyon jó kis kávézó/cukrászda. Benedeket jól megünnepeltük, én a szokásos kakaót ittam (jajj, mennyei), és kipróbáltam a háromcsokis tortácskát miniben (nem csalódtam). Hosszas tipródás után elmentünk néhányan a Creppbe, ahol francia hagymalevest ettünk, majd a koliba visszaérve Anita is elkezdte megtanulni a kötés technikáját Anettől, Nóri kötött, Marci pedig a fonalgombolyagot abajgatta.

hirtelen jött ötletek napja?

az egyik finn lány gondolt egyet ma, s készített sajttortát, ami finom volt, de fura. mi sokáig tanakodtunk. hogy menjünk-e, míg végül egye fene, elmentünk. itt összefutottam egy kínai lánnyal, akivel szeptemberben még kocsmatúrán beszélgettem, megbeszéltük, hogy pénteken majd találkozunk. aztán eljöttem erről a sajttortázásról, mert annyira egyébként nem volt jó az esemény, hajat is mostam, már egy jóideje pizsamában gubbasztottam az ágyamon, mikor Bari feljött, hogy menjünk már el bulizni. végül fél tizenkettőkor neki is indultunk az estének, de én elég hamar feladtam. alkohol nélkül se nem tudok feloldódni, hogy élvezni tudjam a táncikálást, másrészt meg a torkomat és a szememet is csípte a füst, harmadrészt unatkoztam már.
legalább a tanulság megvan: a már pizsamás Lilla nem megy legközelebb sehova. :)

meleg

ma csak -7°C volt

amúgy a hétvégén eltüntettem a hajkefecsonkomat (még szeptemberben letört a nyele), de csak ma sikerült bolt közelébe jutnom, ahol tudtam venni fanyelű, fatüskéjű hajkefét. jó könnyű, s ráadásul olcsóbb is volt mint otthon szoktak ezek lenni. egyébként olyan iszonyatosan száll a hajam, meg mindent és mindenkit megrázok (mondjuk ez kölcsönös), hogy az félelmetes.

hideg

Napok óta -10 °C körül van a hőmérséklet, jelenleg -11.... kissé hideg, s a járásunk a kétszeresére gyorsult.
Voigt a héten itt van a városban, ma Annával elmentünk az előadására (anglul tartotta), és nagyon fura volt néprajzot hallani. De megbizonyosodtam afelől, hogy ez a néprajztalan félév abszolút szükséges volt, mert különben már sokkot kaptam volna a sok(k) néprajztól. Biztató, hogy a következő félévben is csak igen kevés néprajzos órám lesz.

Amúgy kezd körvonalazódni a hazaérkezésem utáni időszak. Az biztos, hogy január 17én vizsgázom könyvtári ismeretekből, ami azt jelenti, hogy addig tanulni kéne arra a sz**ra, mert nem akarok már többet foglalkozni vele. A szilvesztert pedig minden jel szerint Bécsben fogom tölteni.

hó és sok dolog

Végre leesett az első rendes hó (egész mappányi kép a picasán), de ezzel együtt sok más dolog is a nyakunkba szakadt. Közeledik a félév vége, prezentációt kell tartani, esszét írni, felelni, nagytesztet írni.
A hó örömmel tölt el, valahogy megnyugtat, és könnyebben tudom megvonni a vállam egyes dolgokra. Másrészről pedig elindította a visszaszámlálósdimat, no nem napra pontosan, de azért már elkezdtem várni, hogy hazamenjek. :)
Múlthéten (illetve még ez a hét volt) mostunk, s eltűnt 8 felsőm, ami miatt kissé kiakadtam, de szerencsére meglett. Lenthagyták a többiek a mosógépeknél...
Volt magyar buli, amit a magyarul tanuló észtek szerveztek. Szerintem jól sikerült. Előtte pogácsát sütöttünk, meg túrógombócot a narva koliban.
Pénteken elmentünk megnézni a Harry Pottert, szerintem nagyon jó lett a film.
Csütörtökön írtunk nagytesztet, előtte nap gyakoroltunk a nagytesztre, így szerintem nem volt annyira nehéz, de úgyis tudom, hogy egy csomó figyelmetlenségből adódó hibám lett.
A magyar buli után is, illetve tegnap is hócsatáztunk lent a koli előtt. Jó volt. :) Mondom, a hó valami megnyugvást ad, és előhozza belőlünk a gyerek énünket. Egyébként sokszor azt érzem, hogy olyanok vagyunk mint valami déli hómentes övezetből jött népek, fényképezzük nagyban a havat, rácsodálkozunk, stb. :) Pedig otthon is esett.
Most hirtelen ennyi, mert holnap orosz teszt, Heli óráján felelünk az utolsó három leckéből, írt emailt róla szombat koradélután, miközben szerdán volt vele utolsó óránk a héten, úgyhogy mindannyian nagyon örülünk neki........

mannavaht

Voltunk Triinnél, és ettünk mannavahtot, ami pépesített, vörösáfonyalével ízesített tejbegrízszerűség, amit tejjel kell még leönteni. Kicsit, szokatlan étel, de finom. Az a legfurább, hogy rózsaszín. Lehet otthon megcsinálom ribizlivel vagy málnával... vagy almalével. Triin mondta, hogy úgy is finom. Megint játszottunk azzal a társasjátékkal, amiben mindenféle dolgokat kell tudni Észtország történelméről, kultúrájáról, a természetről, sportról és a földrajzáról. Biztos velem van a baj, de nekem nem tetszett most sem. Hazafelé megálltunk hamburgerezni, majd vettem a cicaboltban koktélparadicsomot. :) Nem túl olcsó, de ilyenkor, ha valami zöldséget eszem, rájövök, hogy basszus mennyire hiányoznak a zöldségek és a gyümölcsök, s mostanában milyen keveset eszem ilyesféle normális dolgokat...
Amúgy ma délután kettő körül keltem, de olyan vagyok mint akit fejbevágtak, s el tudnék most rögtön aludni, de még Helinek kell olvasni egy cikket, aminek a tartalmát el kell mondani majd észtül, meg ilyenek.

ungari pidus hétvége

Nos, ez úgy volt, hogy már korábban terveztük, hogy szervezünk egy bulit, aztán végül is mostanra körvonalazódtak a dolgok. Az apartmanunk közös terében, illetve a mi szobánkban minimum 30 ember fordult meg az este során. Kissé sokan voltunk, de azt hiszem, jól sikerült az esemény. Voltak itt magyarok, soknemzetiségű csoporttársaink, voltak észtek, és voltak olyan észtek is, akik magyarul tanulnak. Sok emberrel beszélgettem, hol észtül, hol magyarul, hol angolul. Volt paprikás krumpli, meg némi alkohol is. Juulitól, az egyik finn lánytól kaptam egy muminos képeslapot. :) Fél nyolckor volt a hivatalos kezdés, s az utolsó ember kb. hajnali 3kor ment el. Némi romeltakarítás után még elmentünk a Zavoodba Anitával, Anettel, s két magyar sráccal, akik itt dolgoznak már évek óta Észtországban. Zárásig maradtunk, ami azt jelenti, hogy 5kor jöttünk haza, megálltunk még egy sajtburgert elfogyasztani, úgyhogy csak hat körül értem az ágyikómba.
Én nem tudom, hogy csinálom, de ha este iszom, következő reggel tök hamar fel tudok ébredni. Már napok óta azt játszom, hogy az ébresztő csörgése előtt egy perccel ébredek... Szóval most szombaton délben keltem, mert korábban megbeszéltem egy német lánnyal, Stefanie-val, hogy múzeumba megyünk. Így a mai napom egy részét sikerült hasznos időtöltéssel is eltöltenem. Megnéztük a Raekoda épületében levő kiállítást, ami tulajdonképpen egy teremben bemutatott várostörténet. Mivel ez a kiállítás a turisztikai információs iroda(?) mellett volt, zsákmányoltam egy rakat ingyenes prospektust, képeslapot, miegymást. Ezután a művészeti múzeumba mentünk. Ez az a ferde ház, amit nem egyszer fotóztam már. Tele van festményekkel, és néhány szobrocska is helyet kapott. A 15 koronás belépő reális ár, mivel nem túl nagy szám. A fotójegy kevésbé éri meg, de nem baj, legalább meg tudom mutatni, mit láttam ott. :) Négyre kb. hazaértem, ebédeltem, majd anyával skypeoltam.
Már tök rég beszéltünk skypeon, mert kb. minden nap csevegünk pl. gmailen. Még korábban belegondoltam ebbe, hogy tiszta mázli, hogy anya ennyire online, különben elég macerás lenne tartani a kapcsolatot. Nem is értem hogy bírták ki azok a cserediákok, akik még a számítógépvilág internetföldje előtt léteztek külföldön.
Anett csoporttársa a hétvégén ellátogatott Tartuba, bár azt nem sikerült kideríteni, miért, mert nem sokat látott a városból, de hát ez legyen az ő baja. Vele, illetve egyéb népekkel (észtek és egy finn lány) találkoztunk az egyik kocsmában, ahol még nem voltunk eddig. Kicsit hülyén alakult az este, mert túl sokan voltunk, s egy asztalnál nem fértünk el túl sokan. Igyekeztem hamar a távozás mezejére lépni, de így is sokára sikerült rávenni többedmagamat... Kis csapatunkkal sétáltunk, bár nem túl eredményesen, mert hideg volt, s hamar feladtuk. Anett, Anita, Marci és én beültünk a Werneri kohvikba egy kakaóra. Szokatlanul üres volt a hely. :) Nap közben mindig tele van.
Hazaérve egy zajos, szokásos, negyedik emeleti folyosóbuliba csöppentünk, ami az apartmanunkban is tartott. A héten folyamatosan töltöttem le a Grace klinika hatodik évadának epizódjait, úgyhogy most egyben megnéztem legalább három részt... vagy négyet..? Ez a sorozatnézős dolog nagyon jó lelki feltöltődés, de nem hiszem, hogy nagyon használna a társasági énemnek... Jó, az biztos, hogy hiányzott ez a fajta kikapcsolódás, meg egyébként is... ez A Sorozat, de több gondolatot generál, ami még több merengést igényel, amit csak csendes magányomban tudok művelni.
Egyébként arra jutottam, hogy nekem idő kell. Idő kell a tanuláshoz, idő kell a feltöltődéshez, idő kell a bizalomhoz, idő kell a szórakozáshoz, idő kell a felejtéshez. De itt nincs túl sok, vagy máshogy oszlik el, vagy választani kell. A csendesmagány óráktól vonódik el a legtöbb, leginkább a szórakozás javára, várom az otthoni édes semmittevést. Persze azt is tudom, hogy tuti nem fogok tudni nyugton maradni már, de a mostanihoz képest biztos több lesz. :)
Természetesen megint nincs rendes internet, úgyhogy az openofficeba (a word csak próbaverziós volt a netbookon, így kénytelen vagyok az opent használni) írom a blogot, lassan egy oldalnál tartok, s úgy érzem, hogy kicsit hosszúra nyúlt ez a beszámoló, főleg úgy, hogy az óra épp 4:29et mutat. Ma mondták a többiek, hogy vasárnap megyünk Triinhez mannavahtot (nemtomhogyírják) enni, viszont nekem idő kéne... nem tudom még mi lesz, de ahogy ismerem magam, úgyis megyek, mert utálok kimaradni a dolgokból. :) Hm. Ja. Pont egy oldal lett. Köszönöm a figyelmet! ;)

hétköznapok

Mostanában nem történik semmi érdekes, ami blogolásra méltó. Órákra kell (kéne) tanulni, és a többi szokásos.
Túl sok a gondolat a fejemben, úgyhogy lassan érik egy séta a városban. Meglátjuk, milyen lesz hétvégén az idő, s lehet, hogy fényképezőgépestül nyakamba veszem a várost. Ma is egy csomó mindent láttam, aztán mégse fotóztam. Délelőtt ráadásul még meleg is volt. Rendes esetben átaludtuk volna a reggelt, koradélelőttöt, de ehelyett elmentünk a rendőrségre, s bejelentettük magunkat, hogy tartuiak vagyunk, s igénylünk észt személyit. Az órákra ma (sem) nagyon volt kedvem bemenni, de végülis csak beültem. Órák után elmentünk Anettel, Marcival, Michaelával és Viviennel a "kebabosba" enni. Michaela román, Vivien észt származású kanadai. Aztán Michaela ment könyvtárba, Viviennel elmentünk a postára, anyukája szülinapi ajándékát adta fel, én meg vettem bélyeget.
Összesen 15 képeslapot küldtem/küldök haza az elmúlt egy hétben. Lassan képeslapíró vállalkozást indíthatnék. Fura megfogalmazni egy képeslapnyi szöveget, hogy ne legyen sablonos, ne legyen túl sok, se túl kevés. A végére azért már jobban belelendültem. Legalábbis azt hiszem.
Egyébként még mindig elcsodálkozom magamon, hogy atyaúristen, én angolul csevegek különböző nemzetiségű emberekkel, és ez mennyire jó már! :) És nem tudom, hogy gáz-e vagy sem, de ahhoz képest meg nem sok új angol szót tanultam amióta itt vagyok, mert csak visszajöttek a passzív nyelvtudásból a szavak. Tegnap pl. nem tudom honnan jött elő, de használtam a hatékony kifejezést angolul.
Péntek este rendezünk egy ungari pidut. Még nem tudom, mit főzünk.
A hétvégén elkezdtem letöltögetni a Grace klinika hatodik évadát, úgyhogy tegnap este azt néztem.

egymagam

Többiek elmentek valami nyelvész konferenciára, ahol kedvenc tanárunk is, de az ELTE valami főmagyaros főnyelvésze is ott van, akinek fordítani kell, hogy miről van szó a konferencián. Töltögettem fel képeket facebookra, hogy legyen má' ott is. Ritka pillanatok egyike, hogy egymagam vagyok, s nem csinálok semmit.
A hétvégén talán elmegyünk valamelyik múzeumba, de egyébként tanulni fogok. Jövő hét péntekén lesz itt nálunk az apartmanban egy pidu (=parti), amire meg lesz hívva jópár ember. Akkor lesz itt Anett szaktársa is, aki Finnországban tanul ebben a félévben, csak átruccan.

hogy én miért nem hoztam magammal!?

Richard Bachtól az Illúziókat. Még jó, hogy az alap megtalálható a neten. Itt.
Bemásolok néhány messiás kézikönyvés kis gondolatot. Azt hiszem választ is tudom már az előbbi gondolataimra, kérdéseimre.

Életutadon
A benned élő, tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki
igazi önmagad.

Lelki-
ismereted
méri önzésed
őszinteségét.

Hallgasd
figyelmesen.

Azért,
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.

Nem mindig könnyű
ez az áldozat.

Pl. ezt eddig nem értettem, de már értem, és van benne valami...

Hol születtél? Hol van otthonod?

Mit teszel?

Gondolkodj el
e kérdéseken néha, és
figyeld, miként változik,
amit felelsz.

éjjeli gondolatok

Most este megnéztünk egy finn vígjátékot, ami tulajdonképpen egy tanmese volt. Arról szólt, hogy milyen könnyen bedőlnek egyes emberek mindenféle hülyeségnek, s elhiszik azt feltétel nélkül. Meg arról is szólt, hogy nem voltak egyáltalán barátaik a gazdag házaspárnak, illetve azt hitték, hogy barátok, de mikor kiderült, hogy baj van, elhajtották őket. De mikor elszegényedtek, lettek barátaik, akik később segítettek is rajtuk.

Már napok óta (lassan egy hete) a fejemben van egy gondolat, amivel nem tudok igazán mit kezdeni. Mert nincs honvágyam, nem hiányoznak úgy a dolgok, s emiatt rosszul érzem magam, mert úgy érzem, ezzel hátat fordítok mindennek és mindenkinek, ami és aki otthon van (volt?). S ez rossz érzéssel tölt el. Közben pedig tényleg nincs bennem olyan elhatározás vagy késztetés, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy jó akkor most leülök a gép elé, hogy kommunikáljak az otthonlevőkkel. Mert a kapcsolattartás összefügg a számítógéppel, ami előtt egyre kevesebb időt töltök. Csak ilyen félóráim vannak esetleg, amikor egy-egy minibeszélgetésbe belefogok, aztán mindig történik itt valami és akkor nem is figyelek már. Vagy csak be van kapcsolva a gép, és közben itt történnek a dolgok, s szintén nem figyelek, max emailt írok, vagy azt sem normálisan. De még a google readert is heti egyszer nyitom meg, hogy megnézzem, mit írtak a többiek. S ez rossz érzéssel tölt el. Önző kis dögnek érzem magam ezek miatt. Közben pedig a másik hang a fejemben azt mondja, hogy ez a te időd, majd hazamész, és folytatod az eddig megszokott dolgokat, s újra felveszed azt a ritmust, fonalat, mint ami volt előtte. Vagy másikat kezdesz. Csak nem tudom, ha most elejtem a fonalat, fel tudom-e venni később, mikor majd akarom... Kicsit olyan mint... nem is tudom... mintha lenne egy saját kis világom, s abban élnék, s nem érteném a "külső" világot. Nem tudom. Vagy ez csak a szokásos őszi magambafordulás?

tegnapma

Tegnap elment az egész koliban a net, úgyhogy hanyagoltam a blogírást. Palacsintáztunk, Arthur is itt volt, aztán Marci beállított két észt lánnyal, akik voltak tavaly egy félévet Magyarországon. Utána Anna, Marci, és a két észt lány társaságában elmentünk az egyik kocsmába, beszélgettünk, már megint szóbaelegyedtünk egy finnel.

A mai nap a tegnap estéből kifolyólag kissé szétszórtan indult, aztán helyrerázódtak a dolgok. Bár ma oroszóra közepén kaptam egy orosz !!!!! smst, hogy: szia, hogyvagy, miért nem válaszoltál a hívásra? Mennyire valószínű, hogy az ember oroszórán kap ilyen smst??? :) Este megyünk az egyik finn csoporttársunkhoz a csigatoronyba.

naésakkor a tegnapi bejegyzés

Szombaton voltunk Viljandiban, ahol hideg volt, de voltak eperszoborfélék az utcákon, illetve kipróbálhattam végre az észt hintát is. Annyira nem tetszett Viljandi, de lehet neki még egy esélyt adni mondjuk nyáron. :) Volt egy festett fa, ami valami világfa akart lenni. Megnéztük a várromot is. Annyira nem volt izgi a város, úgyhogy csak egy fél napot maradtunk, ebédeltünk a helyi iskolai/egyetemi menzafélén (pelményt! :)), utána jöttünk is haza. Többet nem nagyon tudok róla mesélni, mert nem fogott meg túlzottan.

Múlt hét szerdán megnéztük a facebookról szóló filmet. Vicces volt, mert a mozivászon alsó részét az észt és az orosz felirat töltötte be. Észtországban nemigen szinkronizálnak filmeket. Majd lehet megnézzük magyar felirattal is.

Közben megírtam mindhárom órán a teszteket, oroszból megint támad a következő, de ez vicc, mert kb nem tudok semmit se. :) Bár világmegismerésnek nem rossz.

Ki kéne aludnom magam rendesen.

költözés és miegymás

Tegnap reggel átköltöztünk Anettel a másodikról a negyedikre. Kihagytuk Miina óráját, mert nem akartunk fél óra késéssel bemenni. Jó kis szobát kaptunk, szép a kilátás, rálátni teljesen a csigatoronyra. Az tetszik a legjobban, hogy az ágyamban fekve is csodálhatom a felhőket. Ja mert az ablak felőli ágyat foglaltam be. Anett ágyáról a csigatornyot lehet látni. Képeket hozok majd később. :) Tudom, egy csomóval el vagyok maradva. A finn lakótársunk épp takarít, mert ma vagy holnap jön anyukája, s itt lesz egy-két napot, s takarítás közben tökjó finn zenét hallgat. Többnyire rapet. Érdekes, hogy lent a másodikon kongott az egész apartman, amikor valaki valami zajt csapott, vagy akár a szomszéd volt zajos. Itt nem hallani semmit, annak ellenére, hogy ez alapból egy zajos emelet. Eddig még egyszer se volt bekapcsolva a fűtés, mégis többször kellett szellőztetni, mert olyan meleg van itt.

A költözés alkalmából tegnap csaptunk egy görbe estét, aminek az lett a vége, hogy hajnali háromkor még három finn srác társaságában ültünk egy kocsmában. Az egyik rettentő helyes volt, ráadásul vmi repülőgépmérnök. Ari (mert így hívták :)) rávehető volt arra, hogy csocsózzon velünk. Eme tevékenység igen vicces tud lenni, ha az embernek enyhe koordinációs problémái vannak az este során elfogyasztott alkohol következményeként.

Mai terv egyébként az, hogy veszünk csizmát, majd este Triinnél, egy magyarul tanuló észtnél leszünk.

Elvileg ma jön a vízvezetékszerelő az apartmanba, mert gond van a mosogató lefolyójával, pedig mesélték az új lakótársaink, hogy a héten volt már itt, de nem javult semmit a helyzet. Ráadásul fizetni is kell érte.

mostanság

Az előző hét a fordítással telt el, úgyhogy akkor kb. nem is történt semmi. Jórészt a könyvtárban voltunk. Ma volt felelés a szövegből, egész jól ment, rosszabbra számítottam.
Nemsokára elsétálunk az egyik tartui temetőbe, remélem sok mécsest látunk majd, vagy lesz valami érdekesség. Itt már koromsötét van, de a közbiztonsággal nincs gond, csak bizonyos városrészekbe nem ajánlatos menni, mint pl. a koli közvetlen közelében levő panelekkel teli negyed, ami oroszokkal van tele.
Aurél hozott az otthoni menyétektől "képeslapot", amit ők rajzoltak/írtak. Olyan jó érzés volt meglátni az asztalomon az ismerős kézírásokat, rajzfigurákat! :) Köszönöm!
Oroszra végül senki nem megy be, mert senki nem tanult rá, s úgy tűnik, a törökök sem, s ha az olaszok sem mennek, csak a szlávok maradnak. :) Majd csütörtökön pótoljuk. A tanár nem tűnik emberevőnek.
Szombatra azt tervezzük, hogy elmegyünk Viljandiba, de nem lesz hosszú kirándulás, mert kettő után indul is vissza buszunk. Mondjuk a látnivalók száma se túl nagy, tehát bele fog férni az időbe. :) Szerencsére nincs is messze (térképpel szemléltetem):

mini párbeszéd

...
- And what's your name?
- Lilla
- Cool. See you later.

Az előbb ez a mini párbeszéd zajlott le egy roppant mély hangú, feltételezhetően angol srác és köztem. Anita szobatársának átalakítóját kereste (ami az angol háromvillás dugót átalakítja kettessé), s jött be a szobába. Azért leledzem egyébként Anitánál, mert a szobatársa hazament egy esküvő kedvéért, illetve Annának ittvan Aurélja, úgyhogy addig kiköltöztem.

borostyán-merevaik-amber

Velem jöttek a käsitööpoodból.

workshop

Ma ezeket műveltem a tartui művészeti iskolában. Vinni kellett pólókat, s ott szitázhattunk rá különféle dolgokat. A kék pólón sok macska van, amik sütifélét adnak egymásnak, s a nagy macska teázik. A sötétbordó pólón madár van, ami valami népies motívumot köp, azt a mintát én vágtam ki vékony műanyaglapból. A sima lenvászon lapon próbálhattuk ki a különféle nyomdákat. Nagyon jól éreztem magam. :)

csak nem magyarok vagytok?

Ezzel a kérdéssel állítottak meg a Raekoja platson. Anett, Anita és Nóri társaságában mentem át a téren, mentünk túrni. Csevegtünk mindenféle általános dologról, aztán továbbálltunk. Valami kisebbségkutató konferencián vett részt, legalábbis valami ilyesmi rémlik, hogy ezt mondta. :)
Sikerült túrnom egy fehér rövidujjú tunikaszerű felsőt, amin néhány kék pillangó van. :)

Jelenleg Marci, Nóri és Anett társaságában megszálltuk Anitát, akinél ciderezünk.
Az előbb a szemben levő lakásból egy magassarkú cipőben tipegő, szoknyás, kirúzsozott szájú borostás srác jött ki... :)))))
Egyébként az ajtók tárva nyitva, az emberek átmennek egymáshoz, és tök jó a hangulat. Ellenben a második emelettel. Már csak két hét! :)

fura csütörtök

Reggel feleslegesen keltünk fel, s mentünk be negyed 11re, mert nem volt ma óra. Erről csak mi nem tudtunk, mert múlt hét csütörtökön mondta Miina, azóta pedig senkisem. Anettel nem másztuk meg a dómhegyet, így nagyobb kerülővel mentünk vissza a koliba, ahol is összeszedtük Anitát és az oroszcuccot (Anett a másik észtes órájához való cuccot), majd visszamentünk a kultúrás órára filmet nézni. Ezen a héten a Kevade (Tavasz) c. filmet néztük. Érdekes volt, de kicsit uncsi. Utána nem jöttünk vissza a koliba, hanem beültünk a Hellneri kohvikba, ahol olcsóért lehet ebédelni. Jött Kalle és Aleks is. Oroszra visszamenvén egy lengyel és egy cseh lánnyal kezdtem beszélgetni, majd közéjük ültem le. Marci késett (a lányok nem jöttek), majd mikor a tanár kiosztotta az előző héten beadott szövegeket, Marci kérte volna a mieinket is, de mondta neki a tanár, hogy odaadta nekem. Erre Marci előrehajol, átnéz egy sor ember előtt, s megkérdezi tőlem: ja, hogy te is itt vagy? :)
Kiderült, hogy következő hét után írunk nagydolgozatot. Úgyhogy kissé össze kell szednem a nemlétező orosztudásom.
Egyébként a következő héten észtünk se lesz, viszont Helitől kaptunk 25 oldalnyi észt nyelvű mesét, amit le kell angolra fordítani... Ebből szintén a jövő hét utáni héten hétfőn páros beszámoló lesz. Anettel vagyok párban. Le kell fordítani, idegen szavakat kiírni, plusz fejezetenként nyolc-nyolc kérdést kell alkotni, majd egymásnak feltenni a kérdéseket, s majd hétfőn gondolom Heli is belekérdez (fél óra jut két emberre). És nyááá.

első idegennyelvű telefonbeszélgetés

Smst már írtam nem magyarul (angolul és észtül is, meg egyszer talán németül), de telefonon még nem beszéltem eddig nem magyarul.
Egy "átlagember" valami populárisabb nyelven kezdi, mondjuk angolul.
Na, hát Lilla észtül telefonált. Négy egész percet. :) Tök büszke vagyok magamra.

Amúgy egy észt származású, ámde angol anyanyelvű kanadaival beszéltem meg, hogy neki nem jó az előre megbeszélt időpont, mert táncra megy, a rántottázást végül este nyolcra tettünk át, miután megbeszéltük, hogy a holnap sem jó, a hétvégén Oroszországban lesz, és talán csak a jövő hét lenne jó legközelebb.

A negyedikre megyünk, mivel Anett lakótársai nem preferálnák a sok embert, Anna meg Bari nem bírják őket, így hozzánk nem mehetünk, Anitánál pedig nem zavarunk senkit a rákos tojásrántottával. Ja mert most az itteni specialitásunkat készítjük: rákrudas tojásrántotta, mellé saláta, amiben csupán csak paradicsom és uborka található, plusz még mellé tejfölt szoktunk rakni.

Amúgy ez a hívjunk külföldieket (most épp csak a két kanadait) ötlet onnan jött, hogy rohadtul be vagyunk zárkózva a saját köreinkbe, s ez kezd feltűnő lenni mások számára, s egyre kevesebbet szólnak hozzánk, sőt... inkább elkerülnek.

ami kimaradt

Vettem a céklaszínű kabátomhoz passzoló piros helkurt (ilyen fényvisszaverős izé, amit a kabátra kell rakni, a legszabályosabban úgy viseli az ember, ha térdmagasságban lengedez a cucc, így sötétedés után kevesebb az esélye, hogy elütnek autóval), amit büszkén viselek, s nagyon tetszik, hogy van ilyenem is. :) Nem lenne hülyeség otthon is bevezetni. A muminosat természetesen nem hordom - az ereklye, viszont lett põderesem is (põder=rénszarvas), amit majd valamelyik táskára rakok rá.
Nemrég beszereztem egy pompomos sapkát is az egyik bevásárlóközpont tömegárucikkeket árusító boltjából, a facebookos képeim között megcsodálható rajtam. Meleg. Terveim között szerepel még valami jó kis kesztyű beszerzése is, de abból inkább valami "folklórmintás" kéne.
Akartam még valami hasonlóan életbevágó dologról beszámolni, de elfelejtettem, mivel (otthoni) Anitámmal beszélgetek gmail csevegőn:

anita: ja meg azt még nem is mondtam, hogy mennyire irigyellek a hóért. tegnap voltam sétálni és pont csak egy kis hó kellett volna a hangulathoz

én: hideg. és karácsonyi hangulata van, ki fogunk égni mire hazaérünk

anita: mármint karácsonyilag?

én: igen

anita: hát, legfeljebb majd tartunk húsvétot. én simán bennevagyok

Tudtam, hogy rá számíthatok. :)
Ja igen. Erről jut eszembe. Utóbbi időben gondolkodtam az emberi kapcsolatokon. Érdekes dolog ám ez. Most hogy kint vagyok, jópáran eltűntek. Ami nem baj, legalább kiderült, mennyire hajlandók intenzíven, vagy kevésbé intenzíven részt venni az életemben. Tündivel beszéltem is (skypeoltunk) erről, s ezzel jól meg is döbbentettem, meg a fekete körmeimmel is. Hogy ez az én életem, nem kötelező részt venni benne, ha nem tetszik. Semmi nem kötelező. És nincs ezzel semmi baj.
Katinka erre azt mondta, hogy én most lázadok. Nem tudom. Anett szerint csak nem vagyok már "szőnyeg". Tényleg lázadok?
Az biztos, hogy változtam, mert a világszemléletem is azt hiszem változott, bár ezt innen belülről nem tudom rendesen meghatározni. Ha máskor nem, otthon kiderül, visszakerülve a "rendes" közegbe. Hát majd meglátjuk. :)

Lassan egyébként kezd tényleg hiányozni egy csomó dolog. Kezdve azzal, hogy átölelhessem anyát, hallgassam nagypapám viccelődését, hogy belefúrjam az arcom Luszil gallérbundájába, vagy hogy Fülikével törődni kelljen, vagy hogy bemenjek egyetemre, a könyvtár, menyétpajtással való városban elveszések, hogy Verushoz sok emeletnyit kelljen lépcsőzni, hogyfelérjek a sokadikra, s aztán menjünk teszkózni. Hiányzik a villamosozás is.
Egyébként abszolút nincs honvágyam. Furcsa, mivel soha nem voltam kolis, meg amikor kicsi voltam, táborba se nagyon mentem, mert hiányzott az otthon. Ehhez képest tényleg így két hónap után sincs honvágyam. Csak ezek (és még sok más minden és mindenki) picit hiányoznak.
Felnőttem volna?

dán város

Azaz Tallinn (Taani linn). :)
Szombaton felkerekedtünk, s majdnem 3 óra buszozás után elértünk a fővárosba. Először a többiek szállására mentünk, mivel csak Anett és én jöttünk haza aznap este. Egyrészt anyagi okokból (olcsóbban jön ki az ember, ha szombaton többször látogat oda, mintha ottaludna egyszer), másrészt a többiek vasárnap megnézték a skanzent, ahova én nem most ebben a hidegben, hanem majd nyáron akarok menni - mert nyáron jövök ide, az már szent. Így is nagyon átfagytam a szombati nap alatt, mikoris bejártuk majdnem az egész óvárost. Nagyon hideg volt, ráadásul a hó is esett. Igyekeztem minél több käsitööpood-ba bemenni melegedni, de a többiek kevésbé díjazták a kézműves(szuvenír)boltok iránti rajongásom. A város egyébként gyönyörű, annyi kis részlet van benne (képek jönnek majd dögivel), hogy ezt nem lehet egy vagy két nap alatt befogadnia a szemnek. Anettel tervezzük, hogy megyünk még minimum egyszer Tallinnba, talán decemberben. Novemberben Rigába szeretnénk menni.
Napközben betértünk a legdrágább, fogjuk rá hogy középkori jellegű étterem/kocsmába, mert hallottuk, hogy finom a mézsör. Jó drágáért vesztegették, de kettessével megosztoztunk rajta. Nagy csalódás ért minket, mivel mindenki valami meleg, édes valamire számított. Ehelyett kaptunk egy nem is finom, hideg sört, amibe belekavartak néhány kanálnyi mézet... Őszintén szólva borzalmas volt. Főleg, mikor a végefelé a csupor alján összecsoportosuló méztől szörnyen édes lett a keserű sör. Brr.
Megnéztük a városfalat, a Pikk Hermannt, viszont a Kövér Margarétához nem mentünk el (mind a kettő torony). Ellenben, mikor átmentünk a Kadriorg parkon, hogy eljussunk a tengerpartra, esetleg a kikötőbe (hogy mekkora hajók vannak ott!!!), teljesen véletlenül rátaláltunk a Dalosmezőre. Méreteit elnézve tényleg hatalmas élmény lehet, amikor sokezer ember összegyűlik itt. Egyszer eljövök ide a Dalosünnepkor is. :) Kb. ennyi volt a szombati nap, s az, hogy nagyon hideg volt.
Következő alkalommal végigjárjuk majd a käsitööpoodokat, de bemegyünk a templomokba is. Most csak az Alexander Nyevszkij ortodox katedrálisba mentünk be, ahol épp belefutottunk egy észt nyelvű kicsi istentiszteletbe. Sajnos nem lehetett fényképezni, de Benedek csinált néhány zsebből véletlenül kikandikáló fényképezőgéppel képet. :) Anettel kb. este 10re itthon is voltunk, aztán még Nórival beszélgettünk hajnali egyig biztos. Anya pedig szegény, aggódott, hogy mivan, mert elfelejtettem írni smst, hogy már megérkeztünk.
Utóbbi időben túlságosan nem volt kedvem géphez ülni, blogolni, de így meg most egy csomó lemaradást kellett behoznom, úgyhogy megpróbálok tényleg rendszeres lenni. Megyek is aludni, hogy holnap friss és fitt legyek.

Ungari Kino - viszonylag hosszan

Először is, amiket megnéztem: Valami Amerika 1-2, Köntörfalak, Bahrtalo! (Jó szerencsét!), Riport, Ünnep, Catherine magánélete, Az úr elköszön, Itt vagyok
Ebből a első négy rendes fim, a többi csak rövidfilm.
Ezeket többnyire egészen késő este, rosszabb esetben éjjel néztük. :)
A filmnapok egy romkocsma-szerűségben zajlottak (Genialistide klubi), amit leginkább a Szimplakerthez tudok hasonlítani, bár ez egy rendes épület, nincs kinti jellege. A felső szinten volt egy nagy terem, ahol voltak a vetítések, majd csütörtök éjjel a táncház is.
Rettentő jól éreztem magam, jó volt magyarnak lenni akkor.
A Köntörfalakat most láttam először, de nagyon tetszett. Vannak benne jó szövegek. :) A Bahrtalo! fura volt, egy erdélyi cigány manusról szólt, s arról ahogy megpróbál mindenből hasznot húzni egy másik manus, aki beleviszi a cigányt minden hülyeségbe. Érdekes.
A rövidfilmekről... nem szoktam ilyeneket nézni, mert egyrészt túl rövidek, furán van bennük a cselekmény, s sokat kell olykor gondolkodni, hogy mit is akartak közölni ezzel. A Riport, s a Catherine magánélete voltak azok a filmek, amiknek több közölnivalója volt, illetve realisztikusabbak is voltak.
A filmnapokra lehetett 200 koronáért pólót venni, amivel minden nap ingyen lehetett bemenni. Sajnos mire első nap odaértem, már nem volt női M-es póló, úgyhogy a tavalyiból kaptam. Először nem tetszett, de már rájöttem, hogy sokkal jobb. :) MA LäHEN UNGARI KINNO felirattal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy megyek magyar moziba. :) Egyetlen szépséghibája, hogy a póló fehér (az idei zöld, s a felirat rajta annyi, hogy UN8ARI KINO).
A táncház nagyon tetszett, nem nagyon voltam még ilyenen. Csak kissé rövid volt, mert a zenekar erősen alkoholos állapotban volt, s hamar feladták a dolgot. Közben előkerültek mari táncosok, akik szintén próbáltak vmi táncházat kreálni, de elég fura volt. Pingvintáncra hasonlított. Miután vége lett az egésznek, még csevegtünk a zenekarral, aztán jöttünk haza. Mondjuk a közösen elfogyasztott egy-egy kupica pálinka igen vidám állapotba sodort minket.
Egyetlen hátránya a filmnapoknak, hogy több óráról is hiányoztunk...

gombócolásról hosszan

Majd jönnek képek is, ha odáig jutok, azok talán beszédesebbek lesznek. Addig is annyit, hogy nagyon finom lett, mind a 300, nagyobb szilva méretű jószág. Szerencse, hogy itt lehet kapni tejfölt (finomabb mint otthon, és zacskóban kapható), túrót (bár egy kicsit más), zsemlemorzsát (mire megtaláltuk!!!), és grízt is. A zsemlemorzsába kevertünk fahéjat is. A legtöbb külföldinek tetszett, sokan fel is iratkoztak a "kérem a receptet" listára, úgyhogy a héten elküldöm nekik a mailt. (Még a végén megtanulok itt főzni. Hála Anettnek. :))
Elég korán keltünk, és elég korán el is kezdtük a gombóc-hadműveletet. Először nagyon híg lett, mivel a legolcsóbb tejfölt választottuk (az ESNesek fizették 500 koronáig a dolgokat), végül a sok gríztől egész rendes lett. Főzés közben kb 3-4 gombócot ettem meg, reggelizni talán egy győri édes jóreggeltet ettem, de annyira nem bírtam volna enni. A nap végén, amikor mentünk az ungari kinora, akkor döbbentem rá, hogy aznap kb nem ettem semmi normálisat.
A Raekoja platson felállítottak egy nem túl nagy, bár annyiranagyon nem is kicsi sátrat, amiben valamivel kevesebb mint tíz nemzetiség képviseltette magát. Ide vittük ki a gombócokat különféle tálkákban, majd tálcára pakoltuk ki őket. Mellé tettünk ki cukros tejfölt, amibe mártogathatták a népek a fogpiszkálóra felszúrt gombócokat. (Hogy mire mi megtaláltuk a fogpiszkálót a boltban, de legalább már tudom észtül: hambatikkud)
Kiragasztgattuk Anna és Bari művét, majd megérkeztek a padok, asztalok is. A portugálok/olaszok rátelepedtek a nagy hangszórókra, úgyhogy csak "kérni" lehetett zenét. Tanulság: a nagyon alternatív, nagyon népi zenét nem kedvelik a külföldiek, viszont a Noxért odáig meg vissza voltak. Ugye ők nem értik a szövegét, a dallama meg tökjó lehet nekik, mivel magyaros, modern, pörgős. Szóval bárkit összehoz a jósors egy külföldivel, hallgattasson vele Noxot. :)
Sok órányi fagyoskodás és álldogálás után hatkor összecsomagoltunk, s leléptünk. Addigra elfogytak a gombócok, s mindenki minimum hússzor elmondta, hogy miből és hogyan készültek. És mártogassa bele a tejfölbe (igen cukros, igen, ez így jó... ugye? mondtam). :)
Este pedig elmentünk Ungari Kinozni, de erről a következő bejegyzésben.

az előző hétről röviden

Az előző hét nagyon zsúfolt volt, de nagyon jó! Volt nemzetközi sátor, ahova 300 db túrógombócot gyártottunk, volt magyar filmnapok, amin sok filmet megnéztünk, táncoltunk is, sőt! Gulyást is ettünk.
Pénteken pihentünk, majd szombaton Tallinnba mentünk, ahol lejártuk a lábunkat a macskaköveken, de jól át is fagytunk, annyira hideg volt.
Az előző hét nagy eseménye, hogy elkezdett havazni...
És akkor most jöjjenek bővebben a dolgok.

Magyarország (უნგრეთი,Maďarsko,Ungārija...)

Holnap a Raekoja platson az egyetemi napok keretében lesz egy sátor, ahol különféle nemzetiségek mutathatják meg magukat. Mi túrógombóccal készülünk, zenével és videókkal. Felmerült az ötlet, hogy pulit is lehet majd gyártani (olyat amilyet régen technikaórán tanultam), de végül elmaradt a dolog.
Tegnap este Bari és Anna már megcsinálták a plakátokat, ma befejezték a maradék munkát. Anettel egy A3as papírt teleírtunk országelnevezésekkel (természetesen mindenféle nyelven). Az alap nyelveken kívül odafirkáltam grúzul, japánul, kínaiul, csehül, de walesi nyelven is.
Túrógombóc okán Anett, Anita, Marci és én kihagyjuk a holnapi óráinkat, s kora reggeltől gombócolunk, majd kettőre kivisszük a cuccokat a térre, ahol remélhetőleg már lesz sátor, meg asztal, meg minden. Négykor pedig a lányok is csatlakoznak hozzánk.

Tere hommikust! (Jó reggelt!)

6:30-kor erre ébredtem fel:
The lion sleeps tonight
Ma kezdődtek itt az őszi tartui egyetemi napok. Úgyhogy idejöttek a kolihoz hangszóróval, s egy fura rókának beöltözött valaki is volt itt egy tucat ugrándozó egyetemista mellett. :) S mivel az első emeleten van a szobánk pont a bejárat fölött, sikeres volt az ébresztő...
Videó és fénykép később jön, most inkább megpróbálok visszaaludni. :)

fekete körmök

Anett lefényképezett a múltkor. (Egyébként most már lila színben pompáznak...)

idő

Katinka: aazta, hogy lett fél 12?
én: úgy, hogy itt már fél 1 van

mályvacukor sütés

Tudjátok, van ez a habszerű cukor, ami rettentő édes, s engem a vattacukorra emlékeztet, csak ez hab formátumban van. Nóri hozott most este le egy zacskóval, s már régóta fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy a hülye amerikaiak a filmekben mindig ilyet sütnek, s ez milyen is lehet, úgyhogy megnéztük youtube-on a videót, hogyan készül, s annak példájára nekiálltunk mi is. A végeredmény nem lett teljesen hasonló, de egyszer ki kellett próbálni. :) Rettentő jót nevettünk rajta.

Klass / Az osztály

Tegnap a kultúrás órán a Klass című észt filmet néztük meg. Nagyon nagyon jó film, nagyon nagy tükör ez a társadalomnak, és rohadtul elgondolkodtató, hogy mik történnek.
Az alapsztori az, hogy egy osztályban vannak menők, akik egy nemmenőt folyton piszkálnak, terrorizálnak. Egy új srác a védelmébe veszi a nem menőt, ezért őt is kiközösítik, s ez a terrorizálás egész addig ment el, hogy a segítő torkának kést szegeztek, hogy orális szexre kényszerítsék az alapból kiközösítettel. Ezek után a két megszégyenített srác "kölcsön veszik" a béna srác apjának vadászfegyvereit, majd bemennek az iskolába ebédszünetben, s lelövik azokat, akik bántották őket. A film utolsó fél órája lelkileg nehezen feldolgozhatóvá teszi az egész filmet.
Néhány link és videó, ami jobban megvilágítja a dolgokat, mert engem is annyira megrázott az egész, hogy többet nem tudok róla írni:
zene
előzetes (nincs benne olyan erőszakos rész) angol felirattal, de akik nem értenek angolul, szerintem azoknak is átjön a lényeg
összeállítás a filmből (akik a minimális erőszakot nem bírják, ne nézzék meg, de a filmhez képest ez piskóta)
magyar nyelvű összefoglaló/kritika a filmről (nem olvastam még el az egészet, de jónak tűnik)

próbáljunk ki új dolgokat Észtországban...

...projekt keretében befestettem a körmeimet feketére. Vicces, mert olyan érzésem van, mintha nem is az enyémek lennének. :)

egy eredményes nap

Ma majdnem elaludtam Miina óráján, pedig érdekes volt. Bementünk a dóm romjai előtt még a hegyen levő kis izébe, ahol nagyon finom levest ettem, s nem is volt drága. Heli órája jó pörgős volt, nehezedik lassan a dolog, de értem és tudom követni. :) Óra után elmentünk nekem angol-észt észt-angol kisszótárt venni, ami egy nagyon jó kis szótár, nem is óriás, de mégsem olyan pici, hogy ne legyenek benne a megfelelő szavak. Szóval nagyon örülök neki. Sokkal könnyebb lesz így tanulni, plusz az órán is hasznos lesz majd. :) Elkezdtem az ajándékok beszerzését is, s egész jól állok. Plusz ráleltem a boltban egy muminos helkurra (fényvisszaverő izé), úgyhogy levadásztam. :)
Vettünk a boltban kását, hogy ma este megcsináljuk. Jelenleg próbáljuk ehetővé tenni az áfonyás kásánkat. Jó illata van. Lehet, rászokunk. :)

beszédtémák és költözés

Ma egy török lánnyal a vallásról, a történelemről és az iskolarendszerről beszélgettem. Szintén ma, azaz tegnap két lett lánnyal nyelvtörőket soroltunk egymásnak, s a nyelvekről beszélgettünk.
Egyre jobban tetszik (ha még nem írtam volna elégszer) ez a nemzetközi környezet. :) De tényleg. Hol a csudában beszélgetnék én lettekkel éjfél körül egy konyhában?

Egyébként költözöm fel a negyedik emeletre november negyedikén, amikoris Anettel kerülök majd egy szobába. A negyedik emeleten kb. csak külföldiek vannak, s az a legnemzetközibb, legtársaságibb emelet. Mondjuk másfél hónapot töltünk csak ott, de fő a változatosság. :) Legalább nem fogjuk megunni.

Peipsi järv

Szokásos szombati kirándulás ezúttal a Csúd-tó partjára vezetett minket. Nehezen jutottunk dűlőre, melyik kisebbnél kisebb városnak nevezett faluszerű településre menjünk, míg végül a buszmenetrend eldöntötte a dolgot. Először ellátogattunk Alatskivibe, ahol egy kastélyt terveztünk megnézni, amiről kiderült, hogy zárva van, mert már téli nyitvatartásban üzemel, tehát csak akkor van nyitva, ha szólunk előtte, hogy megyünk. Körbejártuk, majd egy ösvényen elindultunk, hogy a terveink szerint gyalog eljussunk Kallaste városkába, ahol az a szép fal található közvetlen a tó partján. Benedek utánanézett és 9 kmnél valamivel kevesebb utat talált. Lejártuk a lábunkat, de nagyon jó volt sétálni. Kallastében lementünk a tópartra, ott kb. egy órát eltöltöttünk, majd megkerestük a buszállomást (ami jól álcázta magát, mert nem annak nézett ki ami). Még elsétáltunk egy kicsi terecskéig, majd vissza, s jött is a busz. Túl sok minden nem történt a nap során, mivel a jó részét a nagy semmiben sétálva töltöttük, közben talán a partitivus használatáról beszélgettünk, s próbáltunk észtül is kommunikálni az egyszem finn lánnyal, akit Marci hívott el a MaKi-ra. (Magyarok Kirándulása :) Benedek találmánya)

rossz filmek napja

Ez alkalommal talán fél vagy háromnegyed órával tovább bírtam a Gyalog galoppot mint régen, amikor először kellett néznem. Gyanítom, hogy azért, mert most az ölemben volt a laptop, s kevésbé figyeltem a filmre, mert beszélgettem és a neten böngésztem.
Ez alkalommal azért ültem le a film elé, mert a többiek imádják, s mondták, hogy próbáljam meg végignézni. Hát nem jött össze. :)

Déltől kezdődött a magyarul tanuló észteknek egy óra, amire bementünk. A fehér ló fia rajzfilmet néztük, ami elég fura volt. Gyerekeket nem köti le, az biztos. Az általános iskolai olvasókönyvből olvasott történet jobban megmaradt, s jobban is tetszett.
Hétszűnyű Kapanyányimonyók. :)

ma esti zene

BuddyNetwork nyitóparti...

... volt tegnap, ahol találkozhattunk az emberkéinkkel, akikkel egymást fogjuk(?) tanítani az adott nyelvre. Egész hamar odaértünk Anettel és Marcival, kaptunk papírkát, amin a buddynk neve is szerepelt, majd a sok ember között keresgélni kellett, hogy eljött-e egyáltalán. Először nem találtuk meg őket,bár Marci egész hamar rátalált a sajátjára. Anettel tovább keresgéltünk, majd a kedves tekintetű német sráccal beszélgetvén ráakadtam a sajátomra. Egy nagyon magas, szemüveges srácra, akit Arthurnak hívnak. :) Közben volt egy hülye játék, hogy "ez a mosoly mindenkié, add tovább" mondatot fordítsuk le minél több nyelvre. Így kerengtünk az emberek között, hogy különféle nyelven leírják nekünk a mondatot. A lényeg, hogy közben ráakadtunk egy kínai lányra, akit a kocsmatúrán ismertem meg, s mivel Arthur korábban kínaiul tanult, leállt vele beszélgetni, én meg elfelejtődtem. Évekkel ezelőtt magyart akart tanulni, de nem fért be a csoportba, így kínait tanult. Úgyhogy a többiek fele irányultam, de közben elkezdtem csevegni egy Piret nevű lánnyal, és megdöbbentően folyékonyan beszéltem vele is, előtte Arthurral és azelőtt Timoval is.
Arthur egyébként eltűnt, utána már nem is láttam, emailcímet nem cseréltünk, telefonszámot sem, s facebookon sem találom... Remek.
Amúgy jó volt a buli. :)

áthall(gat)ás

Marci Anették konyhájában hagyta az mp3 lejátszóját, amit aztán fogtam, bekapcsoltam, azóta hallgatom. Fura érzés, ha más zenedobozába belehallgat az ember, s elég sok, a sajátjához hasonlót hall benne. Főleg ha az első zene, ami bekapcsolás után elindul, az Amelie filmzenéje.

Pärnu

Tegnap fél hat körül keltünk, hogy elérjük a hetes buszt, ami Pärnuba indul. Szokásos "Marci késik és várni kell rá"t meguntuk, így a lányokkal elindultunk a buszállomás felé. Benedek közben hívott, hogy az első reggeli busz hét után lenne csak, az utolsó éjszakai pedig hatkor ment el, úgyhogy ők most végigfutják a várost, hogy odaérjenek. Végül a legeslegutolsó pillanatban befutottak, majd a buszvezető először nem akarta őket felengedni a buszra, mondván, már indulni kell, de szerencsére mégsem volt annyira szőrösszívű a manus. Közben már Marci is befutott.
Tíz előtt nem sokkal megérkeztünk Pärnuba, s az első hely, ahova mentünk, az a helyi pláza volt. Csak tízkor nyitott, úgyhogy várni kellett. Megkérdeztem észtül a takarítónőt, hogy hol a wc, erre az oroszul válaszolt... Többiek bementek még a boltba vmi élelmet venni.
Fél kettőkor jutottunk ki a tengerpartra, előtte bejártuk a várost. Voltunk piacon is, ahol nagyon finom áfonyás-túrós sütit ettünk. Volt aki inkább a fagyit választotta. Pärnu nagyon szép város, főleg nyáron látogatnak ide az emberek a strand miatt, s többször éreztem azt, hogy valamelyik balatoni város észt változatában sétálok. :)
A nap többi részét a tengerparton töltöttük. Voltak fura hintafélék is. Az egyik olyasmi mint a libikóka, csak lógni kell rajta. Az annyira nem tetszett, kicsit rémisztő, amikor azt érzi az ember, hogy úgy repül a levegőbe, hogy közben kapaszkodik és lóg. Egy idő után különvonultam, mp3lejátszóval, zenével együtt, merengeni. Annyira jó érzés volt a tengerben bokáig/térdig gázolni, olykor beletúrni a lábujjaimmal a homokba, különféle mintákat rajzolni bele, vagy csak sétálni, hallgatni a tenger zúgását, sétálni a buckákon.
Egy rakat fényképet készítettem. A képek feltöltésénél igyekeztem mérsékelni magam, hogy ne csak vízvízvízhomokhomokvízvíz legyen. :)
Szóval nagyon jó volt Pärnuban. Az biztos, hogy ide vissza akarok jönni egyszer nyáron is. Egyrészt mert biztos jó lehet a tengerben fürödni, másrészt pedig szeretnék még merengeni.
Igazából nem is nagyon tudom rendesen megfogalmazni a tegnapi napot, mert a tengerparti elmélkedést egyrészt nem tudnám elmondani, másrészt nem is nagyon akarom.

Mai program: tanulás. Holnap és holnapután is írunk nagydolgozatot.

az elmúlt hétről

A kultúrás órán ezen a héten filmet néztünk, mégpedig a Viimne reliikvia című '69es remekművet. Tipikusan az a film, amit otthon ünnepnapokon kora délutánonként szoktak vetíteni. A lényege az, hogy ez egy szerelmi történet, a középkorban játszódik, a nő beleszeret az idegen manusba az erdőből, de közben a nemes már feleségül akarja venni, aki természetesen egy idióta. Sok-sok bonyodalom és szenvedőzés után összejönnek, s boldogok lesznek. :)
Szerda este volt az Estonian National Evening, amire észt nemzeti színekbe öltöztünk. (Képek a szeptemberi hétköznapok mappában.) Annyira nem volt jó mint vártuk... sőt, kicsit elszúrták a szervezést. Pl. nekem nem jutott már trikolor szalagocska, amit az érkező emberek karjára kötöttek, pedig kb. az első ötvenben ott voltam. A hely túlzsúfolt volt, tömeg volt, tolongás, a "szórakoztatás" része se volt túl jó. Utána a lányokkal elmentünk az Atlantisba, mert Anett hozott reklámcetlit, miszerint ingyenes a héten a lányoknak a belépés. Így hát bementünk, de nem volt ott senki és semmi, úgyhogy csak meglátogattuk a mosdót, ahol lefényképeztük magunkat a tükörben. Ha Anna telefonja is úgy gondolja majd, s csatlakozik a számítógéphez, lesz rólunk kép. :) Utána még próbálkoztunk valami más helyet keresni, de nem sikerült, úgyhogy inkább hazajöttünk.
Későn feküdtünk le, ráadásul előtte nap Annával hajnali fél négyig beszélgettünk. (háromkor a növényekről...) Úgyhogy eléggé fáradtak voltunk csütörtökön. Este nem mentünk sehova, végül megnéztük a Karib-tenger kalózai első részét, s hárman megettünk fél kiló chipset... Utána nagy örömömre végre le tudtam tölteni KT Tunstall új albumát. :) Katinkának elküldözgettem emilben a dalokat, majd kidőltem aludni.
Ma nem mentünk török néptáncot nézni, mert Merve félretájékoztatta Anettet az időpontról, de voltunk túrni, találtam is egy piros bolerót, átszámítva kevesebb mint 700 forintért. Majd késődélután ellátogattunk a kaubamajába, ahol európai nyelvi nap volt, sok standdal, ahonnan egy rakat kiadványt hoztunk el, kaptunk kirakót is, de kaptunk vászonszütyőt is.
Jelenleg a konyhában ülünk, s vinnyogva röhögünk... lehet, menni kéne aludni, mert holnap fél hatkor kelünk, hogy a hétkor a Pärnuba induló buszt elérjük.

plasztik tündér kiegészítés

Tarzan and Jane kimaradt, pedig... hé mánki, get fánki, hé Csíta get banana. A videót is ajánlom mindenkinek

plasztik tündér

Mivel sikerült olyan emberekkel együtt kijönnöm Észtországba, akik nem unalmasak (tehát nem teljesen normálisak), sokféle hatás ér. Többek között van ugye a youtube, ahol sok-sok videó található, s innen bővebb értelemben vett lakótársaim előszeretettel szednek elő furábbnál furább (általam korábban nem hallgatott) zenéket, videókat. Jöjjön a szeptemberi, teljesség igénye nélkül készült "mini besztof". Az első és az utolsó videó magyar, s csak hülyeségből megy, a másik kettő igen kedvelt partizene az itteniek körében, mi meg már megszoktuk... :)

hosszú hétfő

A hosszú hétfő úgy kezdődött, hogy reggel fél kilenckor csörgött a telefonom ébresztője, majd egy szundi (10 perc) után fel is keltem. Összeszedtem magam, kijöttem reggelizni, készítettem szendvicset (aztán jól itthon is hagytam), majd úgy fél 10 körül elindultunk az órára. Reggel általában meg szoktuk nézni az ilm.ee oldalon, hogy hány fok van odakint, mert soha nem lehet tudni... kilencet írt az oldal, úgyhogy jól felöltöztünk, erre kilépünk, hétágra süt a nap, és melegünk volt! Úgy tűnik átállt a hőérzékelőnk az itteni időjárásra. :)
Ma az önkifejezős órával kezdtünk, ráadásul dupla óra volt ebből, s Heli bár aranyos tud lenni, nem a szívünk csücske. Ma adott egy bazi nehéz szöveget valami híres házaspárról, akik kávézót nyitnak Tallin óvárosában... ott kezdődött a probléma, hogy tele volt idegen szóval, s bár a feladat nem a szóról szóra fordítsuk le a szöveget volt, hanem hogy értsük nagyjából meg, nem ment, mert nem értettünk belőle egy kukkot sem. Természetesen szótára sem volt mindenkinek (nem is szólt előre, hogy kellene). Egyébként tervezek majd valami kisebb angol-észt & észt-angol szótárat beszerezni, mert hasznos lenne. Benézek előbb antikváriumba, hogy lehet-e ott olcsóbban kapni.
Háromnegyed óra szünet szokott lenni ilyenkor a nyelvtanos óra előtt, úgyhogy (mivel itthagytam a koliban a szendvicsem) visszamentem Anna társaságában a Raekoja plats melletti pékségbe "rosina korp"ot venni. A nyelvtanos órán a számokat, az évszakokat, a hónapokat, napokat és ilyesféléket vettünk. Körbekérdeztük, hogy kinek mikor van a szülinapja. :) Van a csoportban egy finn, orvostudománnyal foglalkozó manus, aki asszem itt az egyetemen is most tanít, s neki holnap lesz a szülinapja, ezért a holnapi órán megtanuljuk, hogy van a boldog szülinapot dalocska észtül. :)
Úgy terveztem, hogy a több mint két órányi szünetben orosz előtt beülök az Ülikooli Kohvikba, s oroszozom, de a lányok rábeszéltek, hogy jöjjek vissza, csinálunk zacskós levest. Végül gombakrémleves volt ebédre, plusz vadásztam krumplisalátát a boltban.
Itt a krumplisalátában van a krumpli mellett minden (pl. répa, borsó, uborka, hagyma is, s ezekkel együtt is kartulisalat néven fut a dolog). Érdekes, hogy egy dobozka saláta az otthonihoz képest egész olcsó. Szerintem rá fogok szokni. Ebéd közben tovább rajzolgattam az este elkezdett orosz hieroglifákat.
Este hatra visszamentünk a Näituséba oroszra, bár a többieknek nem nagyon volt kedvük hozzá. Már óra előtt előjött a lányokon a szokásos bolondság. Rajtam is kijött már az óra végére a fáradtság, úgyhogy kevésbé fogott az agyam.
Többiek mondogatják, hogy meg fogunk bukni, mert ez a nyelv olyan nehéz, meg későn van az óra... én még reménykedem, hogy ez majd javul. :)

Tegnap este nem sokkal a blogbejegyzés után sikerült rátalálnom egy megfelelő magambafordulásra, márpedig arra, hogy az ágyamban ülve, Amelie zenéjével a fülemben orosz hieroglifákat rajzolgatok, tanulva a szavakat és az írást (kézírást is). Egyébként vicces, mert a T-t nem T-nek írjuk, hanem olyan pínek, aminek a két szára között van még egy vonal, a kisbetűje pedig írás szerint úgy néz ki mint az m, a nagy D D, viszont a kicsi az g... Furán tudathasadásos állapotba kerül tőle az ember. Egyébként már egészen kezdem megszokni... csak kiejteni nem bírom ezeket a g-gyá, s-sz-zs-c-r-sz-ju-kat. :)

Szerdán lesz az Estonian National Evening, ahol "plusz pont jár", ha észt színekben (fekete-kék-fehér) megy az ember, úgyhogy kapok kölcsön Baritól egy fehér felsőt. Végül rá lettem beszélve egy combközépig érő fekete kord rövidszoknyára (a "vállald a lábad" project keretében) is, ami szintén Barié. A harisnyám és a sálam sötétkék lesz.

A fürdőszobában az elmúlt héten katasztrofálissá fokozódott a zuhanyzó lefolyójának állapota, de ma estére már megjavult, minden jel szerint az ukrán lány szólhatott lent a portán, s intézkedtek az ügyben.

Jelenleg (így közel a 11hez) KT Tunstall üvölt a fülemben, sajnos még a japánok nem tettek fel letölthető albumot, úgyhogy arra még néhány napot várni kell. :)
Zeneileg az eddig ismert számok egészen jól passzolnak ehhez a félévhez, remélem a többi is, s majd ezt hallgatva újra Észtországban érzem majd magam. :)
S jöjjön akkor a zene, ami dallamilag abszolút passzol:

hiány

Kezdem egyre rosszabbul viselni az összezártságot. Nekem hiányzik az, hogy ne kelljen nap mint nap állandóan másokhoz alkalmazkodni. Bár megpróbálom a lehető legjobban megoldani azt, hogy legyen "saját terem", de még így sem az igazi. Hiányzik az, hogy feltöltődjek saját kis magányomban.
A saját tér alatt nem csak azt értem, hogy nincs hely, ahova visszavonulhatok és kicsukhatom a világot, hanem az, hogy a többiektől nem olyan egyszerű különvonulni, főleg úgy, hogy ugyanazokra az órákra járunk, egy lakásban vagyunk, együtt szervezzük a programokat. S annak ellenére, hogy ez tökjó, és rengeteg pozitív oldala van, mégis azt érzem, kezdek így lassan egy hónap után "megfulladni" a sok-sok közösben.
Remélem elmúlik... vagy megszokom.

játékmúzeum

Mai napra az ESNesek szerveztek egy kirándulást Taevaskodába, ki a természetbe, sétálni, gombát szedni, így Pärnu egy hetet ugrott. De mivel mára nem mondtak túl szép időt, s nekem nem volt kedvem ázni-fázni, nem mentem. Helyette mentem játékmúzeumba, Anettel együtt, aki szintén nem akart menni kirándulni. Először betértünk a Jaani kirikbe, körbejártuk az egész templomot mire ráakadtunk a bejáratra. Bent a templomban egy mufurc manus volt a "jegyszedő". Igazából a belépés ingyenes, csak fotójegyet kellett váltani. Belülről elég hatalmas, de nincs túldíszítve, csak néhány részt tudtak rendesen helyreállítani.
Ezután elmentünk a játékmúzeumba, ahol három és fél órát töltöttünk el. Társasoztunk, kirakóztunk, memoriztunk, dominóztunk, végignéztük az összes játékot, majd bementünk a játszószobába, ahol tűnemezeltem egy fura nyulat, meg két bogyót, ami fülbevaló lesz majd. Majd otthon lehet tovább folytatom eme tevékenységet, mert megtetszett. A múzeum nagyon barátságos, otthonos hely, kár, hogy ilyen nincs otthon. A játszószoba is jól fel van szerelve (van benne konyharész, nagy asztal, polcok, tér a gyerekeknek, egy rakat fajáték, bábszínház, babaház, illetve végül egy fa hajó is előkerült). Nagyon tetszett! Lehet, hogy kéne ilyet nyitni otthon.
Délután felhasználtuk azokat a fura rákrudakat, tojásrántottába beleraktuk, majd egy kis maradék húsoszöldséget raktunk mellé. Mint kiderült, múltkor a boltban köményes kenyeret sikerült vennem. Ez utóbbi igen fura. Itt egyébként mindenféle egészségesnek tűnő szeletelt kenyereket lehet kapni. S olykor nem nagyon tudja az ember, mit fog ki.
Egyébként nagy örömömre találtam olyan cukrot, amit Finnországban ettem utoljára. Mentolos keménycukornak tűnik elsőre, de belül csoki van. :)

egyveleg

Ma elvittem magammal a laptopot, hogy az orosz előtti hosszú szünetben tudjak netezni az Ülikooli Kohvikban, de nagy döbbenetemre nem volt szabad wifi. Viszont a Näitusével (ahol az óráink vannak) szembeni parkba kiülvén, s csak úgy poénból elővevén a laptopot, internetre találtam. Meg is lepődtem... :)
Ma írtuk az első tesztet. Könnyebb volt annál, amire alapból számítottunk. Szerdán lesz egy szódoga.
Ma új orosztanárt kaptunk, mert annyian jelentkeztek oroszra, hogy ketté kellett osztani a népeket, s hivatalosan így is 25-25en vagyunk a csoportokban, gyakorlatilag meg egy csomó ember el és föltűnik. A vicceskedő Misha után most egy fura ám de kedvesnek tűnő Olgát kaptunk, aki kézírással kezdett a táblára oroszul írni, amit nem, vagy csak alig tudtunk elolvasni. Házinak azt kaptuk, hogy sormintákat készítsünk bizonyos szavakból. Szerintem egy kisiskolásoknak szóló könyvből másolhatta azt a néhány oldalt, ahol meg kell tanulni folyóírással írni. Elég bizarr. :) Mint kiderült, a vizsga az lesz, hogy fel kell olvasni egy szöveget, illetve beszélni kell magunkról. Legalábbis ha jól értelmeztem...
Többiek már megkattantak a nap végére a sok idegennyelvtől, én asszem már túljutottam a sokkon, amit a soknyelvűség okozott, s kezdem egyre jobban élvezni. Tényleg elég durva, hogy egy hét alatt négy nyelvvel találkozom. Egymás között magyarul beszélünk, az órán angolul magyarázzák az észt nyelvet, észtül is beszélünk, nagyon lassan már órán kívül is, mindenhol észttel találkozunk, hétfőn és csütörtökön pedig angolul magyarázzák nekünk az oroszt, ami ráadásul cirill betűkkel működik.
Az angolom lappangva fejlődik és bátorodik egyszerre. :) Ma az egyik szünetben egy német lánnyal beszélgettem a hétvégéről, a Tojáshegyről, Észtország településeiről, az észt nyelvről, az ő német akcentusáról, a nyelvtanulásról, a zenélésről, Németországról, egyes német városokról, s arról, hogy nem tudjuk mi angolul a cipőfűző.
Ezzel együtt romlik a magyarom, úgyhogy előre is elnézést az esetleges magyartalanságokért, én igyekszem.... :)

Egyébként pedig egyre jobban várom, hogy odáig jussak az életemben, hogy elmehessek végre úgy igazán nyaralni, mert így, hogy itt vagyok, úgy érzem, kb bárhova lehetne menni, s nem kell megrémülni attól, hogy más nyelven beszélnek. Olcsó repülőjáratokkal el lehet jutni egy csomó európai városba. S akkor meg miért ne? Az pl. biztos, hogy Észtországba jönni fogok (bár ide nincs olcsó repülőjárat), nem is egyszer.

plüsskutya

A szombathoz még annyit, hogy sétáltunk Võruban, s az egyik kertben messziről megláttunk valami feketefehér gombócot. Kb. ez a párbeszéd zajlott le Anna és köztem:
- Ott egy macska.
- Szerintem az egy plüsskutyafej.
- Mennyivel reálisabb?

Végül kiderült, hogy egy plüsskutya. Kép itt. :))))

Suur Munamägi és Võru

Múlt héten elterveztük, hogy elmegyünk a Nagy Tojáshegyhez, ami Észtország legmagasabb pontja, bár csak 318 méter. Így szombaton felkerekedtünk, s a tartui buszállomásról (bussijaam) 7:30-kor induló busszal mentünk Võruba, ahol át kellett szállni a Haanja nevű falucskába induló buszra. A magyar csipetcsapathoz szegődött két észt felmenőkkel rendelkező kanadai, akikről a nap végére kiderült, hogy olyanok mint az óvodások, illetve még egy igen szótlan, bár aranyos finn lány is. Võruban az átszállásra várni kellett, úgyhogy betértünk a nem messze levő Maximába (teszkóféle áruházlánc), hogy kipótoljuk az elemózsiánkat.
Haanjába egy kisbusz vitt minket. Meg is lepődtünk a méretén, de az út során kiderült, hogy még ez is sok annyi embernek, amennyi azzal a járattal közlekedik. Mivel nemzeti park területén mentünk keresztül, hepehupás és kanyargós földút vezetett oda. Kb. 11 körül oda is értünk, s a buszmegállótól egy jó 20 perc sétával eljutottunk a hegy lábánál levő parkolóhoz, ahol egy fura macska fogadott minket (szept11 mappában több kép is látható róla :)). Az őrült kanadaiak fejükbe vették, hogy az erdőn keresztül, az ösvényen menjünk fel a hegyre, így arra mentünk. Szerencsére hamar kilyukadtunk a rendes útra...
Ahhoz, hogy a kilátóba fel lehessen menni, elkértek 20 koronát. De a látvány megért ennyit, még a soksoksok lépcsőt is. :) A toronytól nem messze a dombtetőn volt valami erdei szabadtéri színpad, oda telepedtünk le enni.
Továbbindulván rájöttünk arra, hogy tengernyi időnk van, s a legközelebbi busz is másfél óra múlva jön, elsétáltunk a Tuulijärvhoz, amit egy tanyán keresztül lehetett megközelíteni, ahol épp belefutottunk egy szülinapi ünnepségbe, de megengedték, hogy lemenjünk a partra. Mire visszasétáltunk a buszmegállóhoz, jött is egy olyan busz, ami egészen elhozott volna minket Tartuig, de végül nem engedtünk a csábításnak (fáradtak voltunk már), s csak Võruig mentünk. Võruban elsétáltunk a Tamula järv partján levő strandhoz, közben megnéztük mindkét Katerina templomot, a nagy kompbaleset áldozatainak állított emlékművet, Kreutzwald szobrát, s mivel a parton nem tudtunk végigmenni az áradás miatt, így a belső utcákat is. El akartunk ugyanis jutni a függőhídhoz (a térképen látszik, a Tamula utca vezet arra), de nem sokkal a cél előtt egy épphogycsak szárazon át nem léphető tócsa állta utunkat. A többiek próbálgatták hogyan lehetne átjutni, amikor nekem beugrott, hogy amúgy is szétjött ott a járdakő, úgyhogy fogtam, s a magasabb részekre pakoltam néhány követ, ami igencsak megkönnyítette az átjutást (erről is van fénykép). Sajnos közvetlen a híd előtt megakasztott minket egy még nagyobb tócsa, amin Anett, Marci és én már nem keltünk át. Többiek levették a cipőjüket, s átgázoltak. :)
Ezzel kb. véget is ért a szombati kirándulás. Buszállomásra visszamentünk, várakoztunk, jött a busz (aaaannyira jó volt leülni :)), s este, Tartuban szemerkélő eső fogadott minket. Szerencsére nap közben talán csak egyszer csöpörgött, s ugyan hűvös volt, s lógott az eső lába, nem esett.
A nap tanulsága az volt, hogy rájöttünk, Észtország pici, ezért itt nem kell annyit szánni egy helyre, ahol csak egyvalami van, ellentétben otthon, ahol azért a közlekedés pontatlanságával is sokat kell számolni (itt érdekes módon percre pontosan működik minden - bár jóval ritkábban is járnak). Továbbá közösen megegyeztünk abban, hogy a kanadaiakat nem hívjuk legközelebb, mert ez az egy nap is sok volt velük...

Jövő szombati terv Pärnu. Azért szombat, mert ilyenkor diákoknak olcsó a buszjegy. :) Most hétvégén is egész olcsó volt, átváltva valamivel kevesebb mint 1800 forintot költöttünk rá.

tanulunk

L: Te morogsz?
A: Nem, a majom az ágyam alatt.
L: Üdvözlöm.
A: Egy banánnak jobban örülne.

pihenőnap

Ma fél háromkor ébredtem fel, pedig beállítottam 11 előttre a telefonom, de nem emlékszem, hogy kikapcsoltam-e volna... Anetthoz átjöttem, s rávettem, hogy menjünk el sétálni. Így összekészülődtem, s elindultunk. Először az Ülikooli Kohvikba irányultunk, ebédeltünk, majd elmentünk a könyvtárba Anettnek könyvet kölcsönözni, utána lementünk a Kaubamajába megnézni azokat a bárányos gombokat, de végül ott is hagytuk őket, mert kb. 500 forint darabja. Még az Ülikooliban telefonon utolért Marci, hogy vigyek már zöldséget meg vmi húst, rizs van, azt nem kell, viszont vigyek vajat is, hogy a zöldséget legyen mivel megfőzni/párolni. Úgyhogy bementünk a Kaubamajában levő boltba is, majd visszamentünk a könyvtárba, mert ami nincs szabadpolcon, azt külön kell kikérni, s két óra múlva kerül kb. ki egy polcra, ahonnan el lehet venni. Elég fura az itteni könyvtár rendszere, mondjuk emberbarátabb. Lehet automatával is kölcsönözni, meg csak a kabátot kell lerakni a ruhatárban, a táskát vihetjük magunkkal. Nagy terek vannak, jó világítás, az asztalok közelében kb. mindenhol van konnektor, mivel itt természetes, hogy mindenki hurcolja magával a laptopját.
Közben mindenfelé sétálgattunk a városban, fényképeztem is. Vettünk mindketten dobókockás szütyőt, ami a mostani színházfesztivált reklámozza, ennek következtében hazafelé ránk köszönt egy észt manus, gondolom helybélinek nézett. :)

konyhában dekkolok hajnali kettőkor

Mert a szobában nem bírtam megmaradni. Márpedig amiatt, hogy a mai sörbingón Anna nyert 100 koronát, aztán el is itták, majd itt folytatták a mókát négyesben (két finn, két magyar), s amikor visszajöttem Anett apartmanjából (filmet néztünk), már akkor sem stimmeltek nagyon a dolgok, majd a későbbiek során ezek egyre rosszabbul alakultak. A végeredmény egy vödörrel végződött, s azzal, hogy Barit rászabadítottam az ügyre, mondván, hogy én nem bírom az ilyet.
A kollégiumi létben talán ez az egyik legutálatosabb dolog. Mert nyilván partiznak a népek, nyilván olykor túl sokat isznak, és nyilván akkor a szobatárs vagy fogja az aktuális rosszullevő haját, vagy utálkozik, s kimenekül a szobából. Én ez utóbbit választottam, s jelenleg nagyon nagyon utálom a szobatársam (éppolyannyira mint múlt nyáron az abszolút-esetet), bármennyire is szoktam szeretni egyébként.

Amúgy tegnap a szülinapomon meglepett a kedves nátha, de úgy, hogy ma reggel nem bírtam bemenni az első órára, úgyhogy csak tizenkettőre mentem be. A mai terv pedig az volt, hogy kialszom magam.... hát nem.

elkezdődtek a hétköznapok

Túl vagyunk az első hétfőn, ami úgy tűnik, hogy a hét leghúzósabb napja lesz. Aznap van három másfél órás észtünk, majd valamivel több mint két óra szünet, majd valahogy este hat körül elkezdődik az orosz, s az is másfél óráig tart... Ja azt nem említettem, hogy kb. tízre bent kell lenni már reggel. Szóval kellemes.
Szerintem ez lesz az a nap, amikor biztos hogy nem itthon fogunk ebédelni, vagy az Ülikooli Kohvikban, vagy valami kínaiban. Majd úgyis kialakul.
A kedd szerencsére laza, csak negyed egyre kell menni, s négy körül már szabadulunk is.
A szerdáról még nem tudok nyilatkozni, olyanunk még nem volt. A csütörtök a hétfőhöz hasonló, csak ott kevesebb óránk van, az orosz előtt négy óra szünet lakozik, s az nem este hatkor, hanem már négykor kezdődik.
A péntek szabad.
Uzsonnát vagy viszünk, vagy veszünk a Raekoja plats szélén található kis pékségben korpot. A korp olyan péksütiféle, ami egy lapos kör, s ahogy néztem mindegyiknek a közepén túró van. És csak 8 korona. Nekem nagyon bejött. :)

Már kezdődnek a bábeli zűrzavar tünetei. Tegnap észt órán megkért a tanár, hogy soroljam el a páros számokat, s mondta angolul, hogy two-four-..., erre én teljesen természetesen elkezdtem mondani, hogy two-four-..., aztán rájöttem, hogy rossz nyelven kezdtem, és nem azt mondtam hogy kaks-neli-kuus-... :) Persze volt nagy nevetés. :) Oroszon pedig a füzetbe a hogy hívnak kérdést angolul akartam leírni, de hamarabb jutott eszembe az észt verziója, a "mis su nimi on".
Ma pedig valamelyik cirill betűt akartam használni.
Ma pedig az észt szöveget angolra kellett lefordítani, közben pedig magyarul kommunikáltunk. Ma pl. éreztem hogy egyszerűen képtelen az agyam több gondolkodásra. :)

*a "for"-ok átjavítva :) a múltkor észtesen akartam leírni egy szót

könyvtár, temető, hamburger

Tegnap elhatároztuk, hogy 1. elmegyünk a könyvtárba, 2. kivesszük a tankönyvet a könyvtárból, 3. csinálunk valami értelmeset is. Úgyhogy fogtuk magunkat, elmentünk a könyvtárba beiratkoztunk, lett egy újabb kártyánk... majd kivettük a tankönyvet, s bónuszba egy magyar kezdő tankönyvet is. :) Visszajöttünk a kolihoz, hogy ne cipeljük magunkkal a könyveket, majd a Narva úton elindultunk, hogy megnézzük a kolitól kb. 30 perc sétányira levő temetőt, majd ha már ott vagyunk, a Raadi tavat(järv). A mellékelt térképen a koli a kék pötty, a zöld maszat a temető, s a lila karika az a rész, ahol a tó partján sétáltunk.
A temető annyira, de annyira szép! Tulajdonképpen egy erdő az egész, kisebb-nagyobb tisztásokkal. Rögtön ahogy bementünk a kerítésen belülre (nem olyan monumentálisan hivalkodó fal, hanem alacsony fakerítés), kb. rögtön egy kisebb csoportot láttunk meg, akik egy sír körül álltak, és épp valamit ittak. Ezen azért lepődtem meg, mert nem gondoltam volna, hogy az észtek is tartják (még) ezt a hagyományt. Ugyanis az uráli népek néprajza órán tanultunk arról, hogy a temetőbe ki szoktak menni az egyes népek, s az elhunyt tiszteletére bizonyos napon (lehet évforduló, vagy valami más ünnepnap) a sír mellett közösen elfogyasztanak némi ételt, s italt, de szoktak a sír mellett is hagyni a halott lelkének. Szóval meglepődtem ezen, hogy még mindig él a szokás. A temető tele van mohával, zuzmóval, páfránnyal, vörös fenyővel. A sírkövek kicsik és sötétek, leginkább feketék, fehéret egy helyen se láttam. A legnagyobb sírkő se nagyobb egy embernél. Igyekeznek kis kertecskeszerű részeket kialakítani a sírok/sírkövek körül, ezeket nem aggatják tele virággal, csak jelképesen van egykét kiültetett növény, esetleg néhány szál virág, vagy egy kisebb csokor. A friss sírokon sincsenek hatalmas virághalmok. Ami még nagyon tetszett, az az volt, hogy szinte mindegyik sírnál voltak kis padocskák. Egyszerűen annyira megfogott az ottani légkör, megvan a maga hangulata, s tényleg olyan érzésem volt, hogy a halottak lelkei még mindig ott vannak. Elgondolkoztam azon, ha tudnám, hogy mondjuk ide temetnek majd el, nem tartanék egy cseppet sem a haláltól. Nagyon érdekes élmény volt. Szerintem vissza fogunk menni majd halottak napja körül, kíváncsi vagyok, akkor milyen.
Innen továbbmentünk a tóhoz, ugyan nem tudtunk lemenni a partra, de szép képeket sikerült készíteni, s az eső után végre kisütött a nap és átmelegített minket. Visszasétáltunk a temetőig, ahol láttuk, hogy egy tábla 600 méterrel odébb grillhamburgeres helyet mutat, úgyhogy elindultunk arra, majd végül megtaláltuk, s így sajtburgert ebédeltünk. Innen kisebb kerülővel, mellékutcákon keresztül sétáltunk vissza a koli felé, útba ejtve a Konsum nevű nagyobb üzletet, ahol jól bevásároltunk. Végre nem felejtettünk el venni kamát, ami egy olyan gabonaőrlemény, amit tejbe, kefírbe, joghurtba szoktak belekeverni az észtek, s csak úgy magában fogyasztják. Annyira nem rossz. :) Majd viszek ilyet haza, mert otthon nem nagyon lehet hozzájutni ilyesféléhez.
Az apartmantársaik egy konyhahasználati szabályzattal álltak elő, ami mondjuk praktikus, csak kicsit fura... Meg felosztottuk, hogy ki mikor takarítja a közös részeket. Mondjuk a baltiak (lett és litván nemzetiségűek) szobájába bepillantva nagyon nagy rendet fedezhetünk fel, ami mondjuk nem mondható el a mi szobánkról. Mi sokkal kevésbé rendeztük be praktikusan és otthonosan a szobát.
Amúgy ma kiderült, hogy lehet fűteni már a fürdőnek a padlóját. :)
A többiek még mindig betegek, bár már lassan jönnek kifelé a náthából. Én még mindig tartom a frontot, hogy nem leszek beteg, remélem sikerül még egy ideig. Furcsa, mert ugye én szoktam lenni az, aki mindig megfázik és sokáig náthás...

almabor

Tegnap este barátságot kötöttem az almaborral, ami azt eredményezte, hogy igen "vidáman" éreztem magam, s olyan zenére táncoltunk, ami miatt pl. a terranovából otthon inkább kimenekülnék. Villogó fények, műfüst, sok ember, roppant hangos zene.
Jó volt a tegnapi este, végül mindkét bulira elmentünk, de három körülre már haza is értünk.
Késődélelőtt ébredtünk csak fel, úgyhogy az aláírt papírokért való bemenés hétfőre tolódik...
Főztem tojáslevest, de a kuszkuszra figyelvén a leves kifutott, a kuszkuszra több vizet tettem mint ami kellett volna, de egész ehető volt azért.

hajnali egy múlt

...és én még mindig ébren vagyok, mivel ma elmentünk egy innen nem messze levő ööklubiba, ahol főleg a rebanéknak szerveztek pidut, de az viszonylag hamar véget ért, MarcellÁron pedig elhúzott két észt leányzóval egy másik helyre, viszont a táskáját és a kulcsát itt hagyta a mi apartmanunkban, Bari felhívta, hogy ugyanmár jöjjön ide ha már úgyis nemsokára éjfél, de ő nem, mert nem, majd telefonál és vigyük le neki a kulcsot... mert ugye ilyentájban teljesen normális dolog telefonálni, és kulcsot levinni.
Sok gond van vele, és mindig várni kell rá.

Amúgy a mai nap elmentünk a népességnyilvántartóba, bejelentkeztünk, de még nincs itteni kártyánk, majd később csináltatjuk meg, hogy legalább a möbösök kapjanak pénzt, mert fizetni kell érte. Szintén a möbösök megcsináltatták a bankszámlájukat, annak számát leadták az egyetem főépületében (a képeken többször szereplő nagy fehér épület, tetején zászlóval), majd eldöntöttük, hogy csütörtökön nem az ESN partira megyünk, hanem arra, ahol a tutorok is ott lesznek, egyrészt mert olcsóbb, másrészt meg közel van a hely. :)
Elmentünk tájékoztatóra, holnap már lesz észt nyelvóránk. A tankönyvről kiderült, hogy retekdrága, 6660 forintra jönne ki, úgyhogy inkább elmentünk beiratkozni a könyvtárba, de oda csak holnap kapjuk meg a kártyát. Tegnap megcsináltattuk egyébként az itteni diákigazolványt is.
Könyvtár után elmentünk a Taskuba, hogy vegyenek füzetet a népek, plusz még bevásároltunk.
Még a bankszámlaleadás előtt ebédeltünk az egyetemi kávézóban (Ülikooli Kohvik), ahol az ember szed magának azt amit akar, majd lemérik mennyit vett, és annyit fizet. Szerintem ide fogok járni, ha zöldséget akarok enni, mivel az itthoni karfiolfőzésem ugyan sikeres volt, de nagy macerával jár a karfiol kiemelése a főzővízből, vagy a főzővíz eltávolítása a karfiolról, így a múltkori tészta sorsára jutott (beleesett a mosogatóba...).
Úgy volt, hogy hétre jön át Anett (ő Szegeden tanul egyébként, és ugyanezen az emeleten lakik), hogy majd menjünk az Atlantisba, de végül csak nyolc körül indultunk el. Ingyen volt kóla, süti, meg egy borzasztó észt ital, a kali. Cukrozott feketekenyér és egy savanyú medvecukor közötti ízvilágot kell elképzelni hozzá. Borzalmacska. Kólával egész iható, bár úgy se túl finom. Az este folyamán még kimentünk a parkba táncolni, körjátékszerű táncokat jártunk, énekeltünk, közben/ezután pedig összeismerkedtem egy német sráccal, majd egy észt lánnyal, majd még eggyel. Mindkét észt rettentő közvetlen volt.
Fura dolog ez, mert gyakran mondják az észtekre, hogy zárkózottak, de tulajdonképpen csak addig, amíg rájuk nem mosolyogsz, vagy azt nem mondod, hogy tere.

Lassan hajnali kettő, és ez a szerencsétlen még mindig sehol, pedig már aludnék, és nagyon fogom utálni, mert ha én most lefekszem aludni, akkor el is alszom, és ez a szerencsétlen meg fel fog ébreszteni. Kizárásos alapon engem, mivel Bari nagyon mérges rá - ezért gondolom, hogy őt nem fogja hívni, Annának meg még nem izzítottuk be az észt telefonját. Remek. Ráadásul holnap negyed 11kor már kezdődik az észt óránk.

Szómagyarázat:
ööklubi - éjjel is működő szórakozóhely
rebane - róka, de itt a róka jelenti az egyetemen a gólyát
pidu - buli
möb - a másik ösztöndíj, amivel jöttek a többiek
ESN - nemzetközi diákokat összefogó szervezet
Tasku - az egyik bevásárlóközpont neve (ezen kívül még van a régi és az új kaubamaja, ami bevásárlóközpontot jelent, de ez a nevük is)
tere - általános köszönés