Most este megnéztünk egy finn vígjátékot, ami tulajdonképpen egy tanmese volt. Arról szólt, hogy milyen könnyen bedőlnek egyes emberek mindenféle hülyeségnek, s elhiszik azt feltétel nélkül. Meg arról is szólt, hogy nem voltak egyáltalán barátaik a gazdag házaspárnak, illetve azt hitték, hogy barátok, de mikor kiderült, hogy baj van, elhajtották őket. De mikor elszegényedtek, lettek barátaik, akik később segítettek is rajtuk.
Már napok óta (lassan egy hete) a fejemben van egy gondolat, amivel nem tudok igazán mit kezdeni. Mert nincs honvágyam, nem hiányoznak úgy a dolgok, s emiatt rosszul érzem magam, mert úgy érzem, ezzel hátat fordítok mindennek és mindenkinek, ami és aki otthon van (volt?). S ez rossz érzéssel tölt el. Közben pedig tényleg nincs bennem olyan elhatározás vagy késztetés, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy jó akkor most leülök a gép elé, hogy kommunikáljak az otthonlevőkkel. Mert a kapcsolattartás összefügg a számítógéppel, ami előtt egyre kevesebb időt töltök. Csak ilyen félóráim vannak esetleg, amikor egy-egy minibeszélgetésbe belefogok, aztán mindig történik itt valami és akkor nem is figyelek már. Vagy csak be van kapcsolva a gép, és közben itt történnek a dolgok, s szintén nem figyelek, max emailt írok, vagy azt sem normálisan. De még a google readert is heti egyszer nyitom meg, hogy megnézzem, mit írtak a többiek. S ez rossz érzéssel tölt el. Önző kis dögnek érzem magam ezek miatt. Közben pedig a másik hang a fejemben azt mondja, hogy ez a te időd, majd hazamész, és folytatod az eddig megszokott dolgokat, s újra felveszed azt a ritmust, fonalat, mint ami volt előtte. Vagy másikat kezdesz. Csak nem tudom, ha most elejtem a fonalat, fel tudom-e venni később, mikor majd akarom... Kicsit olyan mint... nem is tudom... mintha lenne egy saját kis világom, s abban élnék, s nem érteném a "külső" világot. Nem tudom. Vagy ez csak a szokásos őszi magambafordulás?
Kivételes lehetőséged adódott arra, hogy hajnali kelés, villamosozás és portörlés helyett pár hónapra egy új és érdekes környezetben rengeteg élményt és tapasztalatot gyűjts, amiket nem mellékesen a jövődben is gyümölcsöztethetsz, ha egészen alantas szempontokat nézünk, akkor még anyagilag is.
VálaszTörlésAki mérges rád azért, mert kiélvezed ezt a lehetőséget ahelyett, hogy a szobádban ülnél és gépeznél, mert NEKIK ez az elvárásuk, az sokkal önzőbb, mint te vagy. Ezzel csak arról állít ki bizonyítványt, hogy TE nem érdekled őt, csak annyiban, amennyiben az ő igényeit kiszolgálod és ugrálsz, amikor fütyül neked.
Az ilyen emberekért pedig nem olyan nagy kár.
Sok mindenre új fényt fog vetni ez az utazásod.
Elolvastam többször is a beírásodat, és tulajdonképpen értem, érzem a megfogalmazott érzéseidet, érzéseidből fakadó kételyeket, mégsem tudok mit mondani Neked. Élj azzal a lehetőséggel, amit a sors adott, szerintem jobb így megélned a dolgokat, a messzelétet, mint sóvárogva, átkínlódva az ott töltött hónapokat. Az biztos, hogy nehéz lesz visszaállni majd a megszokott életritmusodra, de majd, ha hazatérsz, akkor ráérsz ezzel szembenézni. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, tégy eleget annak a feladatnak, amiért ott vagy, és éld az életedet, ahogy Neked jó.
VálaszTörlésBocsánat, hogy így ismeretlenül beleszólok, kedves Kutor, abszolút egyetértek a kommentárod tartalmával, de az első mondatot kicsit úgy fogalmaztad meg, mintha Lilla otthoni élete amúgy olyan rettenetes lenne, pedig valószínűleg nem az... :)
VálaszTörlésDe hangsúlyozom, egyetértek, és Lilla, ne vedd a szívedre, ha nem hiányzik az otthon, nekem se nagyon, csak néha-néha villan be valami, amit honvágynak nevezhetnék. De az sem kifejezetten személyek, inkább helyek iránt. Szerintem ez nagyon is normális, hogy ilyen hatással van ránk a külföldi lét, elvégre felnőttek vagyunk, vagy mi, pont abban a korban, amikor ideje elszakadni a meleg családi fészektől. És mindez csak annak a jele, hogy jól érezzük magunkat ott, ahol vagyunk, ami azt jelenti, jól döntöttünk. :))
Amúgy én a blogokat kifejezetten kíváncsiságból és nem "kötelességtudatból" olvasom, ha ilyesmit éreznék, már rég nem olvasnám őket szerintem.
Egyszóval: don't worry, be happy! ;)
Egér, a villamosozás kifejezetten hiányzik. Hazaérve biztos egy csomó minden más lesz. Egyrészt kíváncsian várom, másrészt tartok is picit tőle. Tartok magamtól.
VálaszTörlésJutka mama, igyekszem. :)
Vera, Egér (aki a Kutor) szeret túlozni ezzel kapcsolatban... :P
Igen, a jól döntöttünk gondolat nálam is ott lappang, csak fura. Bár a jövőre nézve jó. Azt hiszem.
A blogokkal kapcsolatban meg annyit, hogy igen, kíváncsiságból, mert milyen érdekes, mit lát és hogy látja azt amit lát az a másik, aki blogot ír, de a blogok követése azzal függ össze, hogy időt szakítasz arra, hogy leülj a gép elé. És itt akadnak meg a dolgok.
Miért fura, ha jól döntöttél? :)
VálaszTörlésA gép előtt való tespedés meg nem valódi program, lássuk be. Ezen a helyedben egy pillanatig sem problémáznék. ;)
Teljesen egyet értek Kutorral :-))
VálaszTörlésKülönben is, a saját életedet kell élned, és nem másokét. Azért te vagy a felelős.
A tartós fonalak éppen arról ismerszenek meg, hogy nem feltétlenül igénylik a napi kapcsolattartást. Felvenni csak azt lesz érdemes, amelyik ilyen.
Egyébként: szerintem mindenki a saját belső világában él, és annyit enged be magához a külvilágból, amennyire és amikor szüksége van rá.
A vezérfonal ott van a kezedbe, ne aggódj nem kell lehajolnod érte!:) Azt nem ereszti el az ember gyereke, mert szüksége van rá, biztonságot ad! Az, hogy közben több fonalat is a kezedbe veszel, vagy néhányat elengedsz, természetes! Ettől leszel okosabb, bátrabb, erősebb!
VálaszTörlésTermészetesen nem úgy értettem, hogy otthon szenvedés az életed, hanem hogy azt húsz éve csinálod, erre meg csak négy hónapod van, amit kár is volna gépezésre pazarolni. Használd ki!
VálaszTörlés