hideg

Napok óta -10 °C körül van a hőmérséklet, jelenleg -11.... kissé hideg, s a járásunk a kétszeresére gyorsult.
Voigt a héten itt van a városban, ma Annával elmentünk az előadására (anglul tartotta), és nagyon fura volt néprajzot hallani. De megbizonyosodtam afelől, hogy ez a néprajztalan félév abszolút szükséges volt, mert különben már sokkot kaptam volna a sok(k) néprajztól. Biztató, hogy a következő félévben is csak igen kevés néprajzos órám lesz.

Amúgy kezd körvonalazódni a hazaérkezésem utáni időszak. Az biztos, hogy január 17én vizsgázom könyvtári ismeretekből, ami azt jelenti, hogy addig tanulni kéne arra a sz**ra, mert nem akarok már többet foglalkozni vele. A szilvesztert pedig minden jel szerint Bécsben fogom tölteni.

hó és sok dolog

Végre leesett az első rendes hó (egész mappányi kép a picasán), de ezzel együtt sok más dolog is a nyakunkba szakadt. Közeledik a félév vége, prezentációt kell tartani, esszét írni, felelni, nagytesztet írni.
A hó örömmel tölt el, valahogy megnyugtat, és könnyebben tudom megvonni a vállam egyes dolgokra. Másrészről pedig elindította a visszaszámlálósdimat, no nem napra pontosan, de azért már elkezdtem várni, hogy hazamenjek. :)
Múlthéten (illetve még ez a hét volt) mostunk, s eltűnt 8 felsőm, ami miatt kissé kiakadtam, de szerencsére meglett. Lenthagyták a többiek a mosógépeknél...
Volt magyar buli, amit a magyarul tanuló észtek szerveztek. Szerintem jól sikerült. Előtte pogácsát sütöttünk, meg túrógombócot a narva koliban.
Pénteken elmentünk megnézni a Harry Pottert, szerintem nagyon jó lett a film.
Csütörtökön írtunk nagytesztet, előtte nap gyakoroltunk a nagytesztre, így szerintem nem volt annyira nehéz, de úgyis tudom, hogy egy csomó figyelmetlenségből adódó hibám lett.
A magyar buli után is, illetve tegnap is hócsatáztunk lent a koli előtt. Jó volt. :) Mondom, a hó valami megnyugvást ad, és előhozza belőlünk a gyerek énünket. Egyébként sokszor azt érzem, hogy olyanok vagyunk mint valami déli hómentes övezetből jött népek, fényképezzük nagyban a havat, rácsodálkozunk, stb. :) Pedig otthon is esett.
Most hirtelen ennyi, mert holnap orosz teszt, Heli óráján felelünk az utolsó három leckéből, írt emailt róla szombat koradélután, miközben szerdán volt vele utolsó óránk a héten, úgyhogy mindannyian nagyon örülünk neki........

mannavaht

Voltunk Triinnél, és ettünk mannavahtot, ami pépesített, vörösáfonyalével ízesített tejbegrízszerűség, amit tejjel kell még leönteni. Kicsit, szokatlan étel, de finom. Az a legfurább, hogy rózsaszín. Lehet otthon megcsinálom ribizlivel vagy málnával... vagy almalével. Triin mondta, hogy úgy is finom. Megint játszottunk azzal a társasjátékkal, amiben mindenféle dolgokat kell tudni Észtország történelméről, kultúrájáról, a természetről, sportról és a földrajzáról. Biztos velem van a baj, de nekem nem tetszett most sem. Hazafelé megálltunk hamburgerezni, majd vettem a cicaboltban koktélparadicsomot. :) Nem túl olcsó, de ilyenkor, ha valami zöldséget eszem, rájövök, hogy basszus mennyire hiányoznak a zöldségek és a gyümölcsök, s mostanában milyen keveset eszem ilyesféle normális dolgokat...
Amúgy ma délután kettő körül keltem, de olyan vagyok mint akit fejbevágtak, s el tudnék most rögtön aludni, de még Helinek kell olvasni egy cikket, aminek a tartalmát el kell mondani majd észtül, meg ilyenek.

ungari pidus hétvége

Nos, ez úgy volt, hogy már korábban terveztük, hogy szervezünk egy bulit, aztán végül is mostanra körvonalazódtak a dolgok. Az apartmanunk közös terében, illetve a mi szobánkban minimum 30 ember fordult meg az este során. Kissé sokan voltunk, de azt hiszem, jól sikerült az esemény. Voltak itt magyarok, soknemzetiségű csoporttársaink, voltak észtek, és voltak olyan észtek is, akik magyarul tanulnak. Sok emberrel beszélgettem, hol észtül, hol magyarul, hol angolul. Volt paprikás krumpli, meg némi alkohol is. Juulitól, az egyik finn lánytól kaptam egy muminos képeslapot. :) Fél nyolckor volt a hivatalos kezdés, s az utolsó ember kb. hajnali 3kor ment el. Némi romeltakarítás után még elmentünk a Zavoodba Anitával, Anettel, s két magyar sráccal, akik itt dolgoznak már évek óta Észtországban. Zárásig maradtunk, ami azt jelenti, hogy 5kor jöttünk haza, megálltunk még egy sajtburgert elfogyasztani, úgyhogy csak hat körül értem az ágyikómba.
Én nem tudom, hogy csinálom, de ha este iszom, következő reggel tök hamar fel tudok ébredni. Már napok óta azt játszom, hogy az ébresztő csörgése előtt egy perccel ébredek... Szóval most szombaton délben keltem, mert korábban megbeszéltem egy német lánnyal, Stefanie-val, hogy múzeumba megyünk. Így a mai napom egy részét sikerült hasznos időtöltéssel is eltöltenem. Megnéztük a Raekoda épületében levő kiállítást, ami tulajdonképpen egy teremben bemutatott várostörténet. Mivel ez a kiállítás a turisztikai információs iroda(?) mellett volt, zsákmányoltam egy rakat ingyenes prospektust, képeslapot, miegymást. Ezután a művészeti múzeumba mentünk. Ez az a ferde ház, amit nem egyszer fotóztam már. Tele van festményekkel, és néhány szobrocska is helyet kapott. A 15 koronás belépő reális ár, mivel nem túl nagy szám. A fotójegy kevésbé éri meg, de nem baj, legalább meg tudom mutatni, mit láttam ott. :) Négyre kb. hazaértem, ebédeltem, majd anyával skypeoltam.
Már tök rég beszéltünk skypeon, mert kb. minden nap csevegünk pl. gmailen. Még korábban belegondoltam ebbe, hogy tiszta mázli, hogy anya ennyire online, különben elég macerás lenne tartani a kapcsolatot. Nem is értem hogy bírták ki azok a cserediákok, akik még a számítógépvilág internetföldje előtt léteztek külföldön.
Anett csoporttársa a hétvégén ellátogatott Tartuba, bár azt nem sikerült kideríteni, miért, mert nem sokat látott a városból, de hát ez legyen az ő baja. Vele, illetve egyéb népekkel (észtek és egy finn lány) találkoztunk az egyik kocsmában, ahol még nem voltunk eddig. Kicsit hülyén alakult az este, mert túl sokan voltunk, s egy asztalnál nem fértünk el túl sokan. Igyekeztem hamar a távozás mezejére lépni, de így is sokára sikerült rávenni többedmagamat... Kis csapatunkkal sétáltunk, bár nem túl eredményesen, mert hideg volt, s hamar feladtuk. Anett, Anita, Marci és én beültünk a Werneri kohvikba egy kakaóra. Szokatlanul üres volt a hely. :) Nap közben mindig tele van.
Hazaérve egy zajos, szokásos, negyedik emeleti folyosóbuliba csöppentünk, ami az apartmanunkban is tartott. A héten folyamatosan töltöttem le a Grace klinika hatodik évadának epizódjait, úgyhogy most egyben megnéztem legalább három részt... vagy négyet..? Ez a sorozatnézős dolog nagyon jó lelki feltöltődés, de nem hiszem, hogy nagyon használna a társasági énemnek... Jó, az biztos, hogy hiányzott ez a fajta kikapcsolódás, meg egyébként is... ez A Sorozat, de több gondolatot generál, ami még több merengést igényel, amit csak csendes magányomban tudok művelni.
Egyébként arra jutottam, hogy nekem idő kell. Idő kell a tanuláshoz, idő kell a feltöltődéshez, idő kell a bizalomhoz, idő kell a szórakozáshoz, idő kell a felejtéshez. De itt nincs túl sok, vagy máshogy oszlik el, vagy választani kell. A csendesmagány óráktól vonódik el a legtöbb, leginkább a szórakozás javára, várom az otthoni édes semmittevést. Persze azt is tudom, hogy tuti nem fogok tudni nyugton maradni már, de a mostanihoz képest biztos több lesz. :)
Természetesen megint nincs rendes internet, úgyhogy az openofficeba (a word csak próbaverziós volt a netbookon, így kénytelen vagyok az opent használni) írom a blogot, lassan egy oldalnál tartok, s úgy érzem, hogy kicsit hosszúra nyúlt ez a beszámoló, főleg úgy, hogy az óra épp 4:29et mutat. Ma mondták a többiek, hogy vasárnap megyünk Triinhez mannavahtot (nemtomhogyírják) enni, viszont nekem idő kéne... nem tudom még mi lesz, de ahogy ismerem magam, úgyis megyek, mert utálok kimaradni a dolgokból. :) Hm. Ja. Pont egy oldal lett. Köszönöm a figyelmet! ;)

hétköznapok

Mostanában nem történik semmi érdekes, ami blogolásra méltó. Órákra kell (kéne) tanulni, és a többi szokásos.
Túl sok a gondolat a fejemben, úgyhogy lassan érik egy séta a városban. Meglátjuk, milyen lesz hétvégén az idő, s lehet, hogy fényképezőgépestül nyakamba veszem a várost. Ma is egy csomó mindent láttam, aztán mégse fotóztam. Délelőtt ráadásul még meleg is volt. Rendes esetben átaludtuk volna a reggelt, koradélelőttöt, de ehelyett elmentünk a rendőrségre, s bejelentettük magunkat, hogy tartuiak vagyunk, s igénylünk észt személyit. Az órákra ma (sem) nagyon volt kedvem bemenni, de végülis csak beültem. Órák után elmentünk Anettel, Marcival, Michaelával és Viviennel a "kebabosba" enni. Michaela román, Vivien észt származású kanadai. Aztán Michaela ment könyvtárba, Viviennel elmentünk a postára, anyukája szülinapi ajándékát adta fel, én meg vettem bélyeget.
Összesen 15 képeslapot küldtem/küldök haza az elmúlt egy hétben. Lassan képeslapíró vállalkozást indíthatnék. Fura megfogalmazni egy képeslapnyi szöveget, hogy ne legyen sablonos, ne legyen túl sok, se túl kevés. A végére azért már jobban belelendültem. Legalábbis azt hiszem.
Egyébként még mindig elcsodálkozom magamon, hogy atyaúristen, én angolul csevegek különböző nemzetiségű emberekkel, és ez mennyire jó már! :) És nem tudom, hogy gáz-e vagy sem, de ahhoz képest meg nem sok új angol szót tanultam amióta itt vagyok, mert csak visszajöttek a passzív nyelvtudásból a szavak. Tegnap pl. nem tudom honnan jött elő, de használtam a hatékony kifejezést angolul.
Péntek este rendezünk egy ungari pidut. Még nem tudom, mit főzünk.
A hétvégén elkezdtem letöltögetni a Grace klinika hatodik évadát, úgyhogy tegnap este azt néztem.

egymagam

Többiek elmentek valami nyelvész konferenciára, ahol kedvenc tanárunk is, de az ELTE valami főmagyaros főnyelvésze is ott van, akinek fordítani kell, hogy miről van szó a konferencián. Töltögettem fel képeket facebookra, hogy legyen má' ott is. Ritka pillanatok egyike, hogy egymagam vagyok, s nem csinálok semmit.
A hétvégén talán elmegyünk valamelyik múzeumba, de egyébként tanulni fogok. Jövő hét péntekén lesz itt nálunk az apartmanban egy pidu (=parti), amire meg lesz hívva jópár ember. Akkor lesz itt Anett szaktársa is, aki Finnországban tanul ebben a félévben, csak átruccan.

hogy én miért nem hoztam magammal!?

Richard Bachtól az Illúziókat. Még jó, hogy az alap megtalálható a neten. Itt.
Bemásolok néhány messiás kézikönyvés kis gondolatot. Azt hiszem választ is tudom már az előbbi gondolataimra, kérdéseimre.

Életutadon
A benned élő, tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki
igazi önmagad.

Lelki-
ismereted
méri önzésed
őszinteségét.

Hallgasd
figyelmesen.

Azért,
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.

Nem mindig könnyű
ez az áldozat.

Pl. ezt eddig nem értettem, de már értem, és van benne valami...

Hol születtél? Hol van otthonod?

Mit teszel?

Gondolkodj el
e kérdéseken néha, és
figyeld, miként változik,
amit felelsz.

éjjeli gondolatok

Most este megnéztünk egy finn vígjátékot, ami tulajdonképpen egy tanmese volt. Arról szólt, hogy milyen könnyen bedőlnek egyes emberek mindenféle hülyeségnek, s elhiszik azt feltétel nélkül. Meg arról is szólt, hogy nem voltak egyáltalán barátaik a gazdag házaspárnak, illetve azt hitték, hogy barátok, de mikor kiderült, hogy baj van, elhajtották őket. De mikor elszegényedtek, lettek barátaik, akik később segítettek is rajtuk.

Már napok óta (lassan egy hete) a fejemben van egy gondolat, amivel nem tudok igazán mit kezdeni. Mert nincs honvágyam, nem hiányoznak úgy a dolgok, s emiatt rosszul érzem magam, mert úgy érzem, ezzel hátat fordítok mindennek és mindenkinek, ami és aki otthon van (volt?). S ez rossz érzéssel tölt el. Közben pedig tényleg nincs bennem olyan elhatározás vagy késztetés, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy jó akkor most leülök a gép elé, hogy kommunikáljak az otthonlevőkkel. Mert a kapcsolattartás összefügg a számítógéppel, ami előtt egyre kevesebb időt töltök. Csak ilyen félóráim vannak esetleg, amikor egy-egy minibeszélgetésbe belefogok, aztán mindig történik itt valami és akkor nem is figyelek már. Vagy csak be van kapcsolva a gép, és közben itt történnek a dolgok, s szintén nem figyelek, max emailt írok, vagy azt sem normálisan. De még a google readert is heti egyszer nyitom meg, hogy megnézzem, mit írtak a többiek. S ez rossz érzéssel tölt el. Önző kis dögnek érzem magam ezek miatt. Közben pedig a másik hang a fejemben azt mondja, hogy ez a te időd, majd hazamész, és folytatod az eddig megszokott dolgokat, s újra felveszed azt a ritmust, fonalat, mint ami volt előtte. Vagy másikat kezdesz. Csak nem tudom, ha most elejtem a fonalat, fel tudom-e venni később, mikor majd akarom... Kicsit olyan mint... nem is tudom... mintha lenne egy saját kis világom, s abban élnék, s nem érteném a "külső" világot. Nem tudom. Vagy ez csak a szokásos őszi magambafordulás?

tegnapma

Tegnap elment az egész koliban a net, úgyhogy hanyagoltam a blogírást. Palacsintáztunk, Arthur is itt volt, aztán Marci beállított két észt lánnyal, akik voltak tavaly egy félévet Magyarországon. Utána Anna, Marci, és a két észt lány társaságában elmentünk az egyik kocsmába, beszélgettünk, már megint szóbaelegyedtünk egy finnel.

A mai nap a tegnap estéből kifolyólag kissé szétszórtan indult, aztán helyrerázódtak a dolgok. Bár ma oroszóra közepén kaptam egy orosz !!!!! smst, hogy: szia, hogyvagy, miért nem válaszoltál a hívásra? Mennyire valószínű, hogy az ember oroszórán kap ilyen smst??? :) Este megyünk az egyik finn csoporttársunkhoz a csigatoronyba.

naésakkor a tegnapi bejegyzés

Szombaton voltunk Viljandiban, ahol hideg volt, de voltak eperszoborfélék az utcákon, illetve kipróbálhattam végre az észt hintát is. Annyira nem tetszett Viljandi, de lehet neki még egy esélyt adni mondjuk nyáron. :) Volt egy festett fa, ami valami világfa akart lenni. Megnéztük a várromot is. Annyira nem volt izgi a város, úgyhogy csak egy fél napot maradtunk, ebédeltünk a helyi iskolai/egyetemi menzafélén (pelményt! :)), utána jöttünk is haza. Többet nem nagyon tudok róla mesélni, mert nem fogott meg túlzottan.

Múlt hét szerdán megnéztük a facebookról szóló filmet. Vicces volt, mert a mozivászon alsó részét az észt és az orosz felirat töltötte be. Észtországban nemigen szinkronizálnak filmeket. Majd lehet megnézzük magyar felirattal is.

Közben megírtam mindhárom órán a teszteket, oroszból megint támad a következő, de ez vicc, mert kb nem tudok semmit se. :) Bár világmegismerésnek nem rossz.

Ki kéne aludnom magam rendesen.

költözés és miegymás

Tegnap reggel átköltöztünk Anettel a másodikról a negyedikre. Kihagytuk Miina óráját, mert nem akartunk fél óra késéssel bemenni. Jó kis szobát kaptunk, szép a kilátás, rálátni teljesen a csigatoronyra. Az tetszik a legjobban, hogy az ágyamban fekve is csodálhatom a felhőket. Ja mert az ablak felőli ágyat foglaltam be. Anett ágyáról a csigatornyot lehet látni. Képeket hozok majd később. :) Tudom, egy csomóval el vagyok maradva. A finn lakótársunk épp takarít, mert ma vagy holnap jön anyukája, s itt lesz egy-két napot, s takarítás közben tökjó finn zenét hallgat. Többnyire rapet. Érdekes, hogy lent a másodikon kongott az egész apartman, amikor valaki valami zajt csapott, vagy akár a szomszéd volt zajos. Itt nem hallani semmit, annak ellenére, hogy ez alapból egy zajos emelet. Eddig még egyszer se volt bekapcsolva a fűtés, mégis többször kellett szellőztetni, mert olyan meleg van itt.

A költözés alkalmából tegnap csaptunk egy görbe estét, aminek az lett a vége, hogy hajnali háromkor még három finn srác társaságában ültünk egy kocsmában. Az egyik rettentő helyes volt, ráadásul vmi repülőgépmérnök. Ari (mert így hívták :)) rávehető volt arra, hogy csocsózzon velünk. Eme tevékenység igen vicces tud lenni, ha az embernek enyhe koordinációs problémái vannak az este során elfogyasztott alkohol következményeként.

Mai terv egyébként az, hogy veszünk csizmát, majd este Triinnél, egy magyarul tanuló észtnél leszünk.

Elvileg ma jön a vízvezetékszerelő az apartmanba, mert gond van a mosogató lefolyójával, pedig mesélték az új lakótársaink, hogy a héten volt már itt, de nem javult semmit a helyzet. Ráadásul fizetni is kell érte.

mostanság

Az előző hét a fordítással telt el, úgyhogy akkor kb. nem is történt semmi. Jórészt a könyvtárban voltunk. Ma volt felelés a szövegből, egész jól ment, rosszabbra számítottam.
Nemsokára elsétálunk az egyik tartui temetőbe, remélem sok mécsest látunk majd, vagy lesz valami érdekesség. Itt már koromsötét van, de a közbiztonsággal nincs gond, csak bizonyos városrészekbe nem ajánlatos menni, mint pl. a koli közvetlen közelében levő panelekkel teli negyed, ami oroszokkal van tele.
Aurél hozott az otthoni menyétektől "képeslapot", amit ők rajzoltak/írtak. Olyan jó érzés volt meglátni az asztalomon az ismerős kézírásokat, rajzfigurákat! :) Köszönöm!
Oroszra végül senki nem megy be, mert senki nem tanult rá, s úgy tűnik, a törökök sem, s ha az olaszok sem mennek, csak a szlávok maradnak. :) Majd csütörtökön pótoljuk. A tanár nem tűnik emberevőnek.
Szombatra azt tervezzük, hogy elmegyünk Viljandiba, de nem lesz hosszú kirándulás, mert kettő után indul is vissza buszunk. Mondjuk a látnivalók száma se túl nagy, tehát bele fog férni az időbe. :) Szerencsére nincs is messze (térképpel szemléltetem):