Nemrég beszereztem egy pompomos sapkát is az egyik bevásárlóközpont tömegárucikkeket árusító boltjából, a facebookos képeim között megcsodálható rajtam. Meleg. Terveim között szerepel még valami jó kis kesztyű beszerzése is, de abból inkább valami "folklórmintás" kéne.
Akartam még valami hasonlóan életbevágó dologról beszámolni, de elfelejtettem, mivel (otthoni) Anitámmal beszélgetek gmail csevegőn:
anita: ja meg azt még nem is mondtam, hogy mennyire irigyellek a hóért. tegnap voltam sétálni és pont csak egy kis hó kellett volna a hangulathoz
én: hideg. és karácsonyi hangulata van, ki fogunk égni mire hazaérünk
anita: mármint karácsonyilag?
én: igen
anita: hát, legfeljebb majd tartunk húsvétot. én simán bennevagyok
Tudtam, hogy rá számíthatok. :)
Ja igen. Erről jut eszembe. Utóbbi időben gondolkodtam az emberi kapcsolatokon. Érdekes dolog ám ez. Most hogy kint vagyok, jópáran eltűntek. Ami nem baj, legalább kiderült, mennyire hajlandók intenzíven, vagy kevésbé intenzíven részt venni az életemben. Tündivel beszéltem is (skypeoltunk) erről, s ezzel jól meg is döbbentettem, meg a fekete körmeimmel is. Hogy ez az én életem, nem kötelező részt venni benne, ha nem tetszik. Semmi nem kötelező. És nincs ezzel semmi baj.
Katinka erre azt mondta, hogy én most lázadok. Nem tudom. Anett szerint csak nem vagyok már "szőnyeg". Tényleg lázadok?
Az biztos, hogy változtam, mert a világszemléletem is azt hiszem változott, bár ezt innen belülről nem tudom rendesen meghatározni. Ha máskor nem, otthon kiderül, visszakerülve a "rendes" közegbe. Hát majd meglátjuk. :)
Lassan egyébként kezd tényleg hiányozni egy csomó dolog. Kezdve azzal, hogy átölelhessem anyát, hallgassam nagypapám viccelődését, hogy belefúrjam az arcom Luszil gallérbundájába, vagy hogy Fülikével törődni kelljen, vagy hogy bemenjek egyetemre, a könyvtár, menyétpajtással való városban elveszések, hogy Verushoz sok emeletnyit kelljen lépcsőzni, hogyfelérjek a sokadikra, s aztán menjünk teszkózni. Hiányzik a villamosozás is.
Egyébként abszolút nincs honvágyam. Furcsa, mivel soha nem voltam kolis, meg amikor kicsi voltam, táborba se nagyon mentem, mert hiányzott az otthon. Ehhez képest tényleg így két hónap után sincs honvágyam. Csak ezek (és még sok más minden és mindenki) picit hiányoznak.
Felnőttem volna?
Tudtam, hogy rá számíthatok. :)
Ja igen. Erről jut eszembe. Utóbbi időben gondolkodtam az emberi kapcsolatokon. Érdekes dolog ám ez. Most hogy kint vagyok, jópáran eltűntek. Ami nem baj, legalább kiderült, mennyire hajlandók intenzíven, vagy kevésbé intenzíven részt venni az életemben. Tündivel beszéltem is (skypeoltunk) erről, s ezzel jól meg is döbbentettem, meg a fekete körmeimmel is. Hogy ez az én életem, nem kötelező részt venni benne, ha nem tetszik. Semmi nem kötelező. És nincs ezzel semmi baj.
Katinka erre azt mondta, hogy én most lázadok. Nem tudom. Anett szerint csak nem vagyok már "szőnyeg". Tényleg lázadok?
Az biztos, hogy változtam, mert a világszemléletem is azt hiszem változott, bár ezt innen belülről nem tudom rendesen meghatározni. Ha máskor nem, otthon kiderül, visszakerülve a "rendes" közegbe. Hát majd meglátjuk. :)
Lassan egyébként kezd tényleg hiányozni egy csomó dolog. Kezdve azzal, hogy átölelhessem anyát, hallgassam nagypapám viccelődését, hogy belefúrjam az arcom Luszil gallérbundájába, vagy hogy Fülikével törődni kelljen, vagy hogy bemenjek egyetemre, a könyvtár, menyétpajtással való városban elveszések, hogy Verushoz sok emeletnyit kelljen lépcsőzni, hogyfelérjek a sokadikra, s aztán menjünk teszkózni. Hiányzik a villamosozás is.
Egyébként abszolút nincs honvágyam. Furcsa, mivel soha nem voltam kolis, meg amikor kicsi voltam, táborba se nagyon mentem, mert hiányzott az otthon. Ehhez képest tényleg így két hónap után sincs honvágyam. Csak ezek (és még sok más minden és mindenki) picit hiányoznak.
Felnőttem volna?
Na mégis elolvastam ma.
VálaszTörlésEgy fenét lázadsz, nem lázadás ez. Ha az ember hosszabb időre külföldre megy, akkor mindenképpen lesznek jópáran, akik eltűnnek az életéből, ezt valahogy kezelni kell. Szerintem te pont jól kezeled (bár ugye ehhez kell az, hogy ne tűnjön el túl sok mindenki, mert az azért elég bántó tud lenni).
Szerintem bizonyos szempontból (!) tényleg felnőttél. Ott kint. Legalábbis remélem. (Amúgy nem vagyok benne biztos, hogy a felnövés erre a legjobb szó.)
És szerinted mi a honvágy, ha nem a sok pici hiányzás együttvéve?
Én honvágynak nevezem, hogy sok-sok apró dolog hiányzik otthonról, és hogy számolom a napokat, hogy anyuék mikor látogatnak meg (még 12). Nem szégyen, 21 évesen is hiányozhat az otthon (Lilla, 22 évesen is! ;p)... Akkor lenne baj, ha nem hiányozna. :)
VálaszTörlésA honvágy az, amikor már nehezen tudsz ellenni egy közegben, mert már csak az otthonra gondolsz, amikor "fáj a szív" az otthonért, s amikor már számolod vissza a napokat, s minden nap gondolsz rá, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra.
VálaszTörlésA felnövést csak jobbhíján használom. Nem is tudom mi lenne a jó szó. Van egyáltalán? :)
Nem lázadsz, csak változnak a nézeteid bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ez egyébként is megesik az emberrel, csak egy ilyen szituációban könnyebben, hiszen más környezetben vagy és távolabbról tudsz önmagadra is tekinteni (fura kép, de nagyjából úgy, mintha onnan néznéd azt a magadat, aki itt él).
VálaszTörlésTalán már mondtam, de:
amikor visszajössz, sokakat elképesztően zavar majd (sőt, egyenesen fel lesznek háborodva), hogy saját gondolataid vannak, kiállsz az igazadért, nem hagysz szó nélkül dolgokat, satöbbi. Meg fogod kapni, hogy megváltoztál és hogy ez milyen rossz. Majd ne hagyd magad.
(Vedd úgy, hogy ez egy remek alkalom lesz felismerni azokat, akiknek csak addig volt rád szüksége, amíg felsőbbrendűnek érezhették magukat.)
Lázadj, ha úgy érzed lázadnod kell!!
VálaszTörlésCsöppnyi változás. Majd megszokjuk, ahogy te is tetted. Én nem félek tőled, majd megnézem, mi lett belőled. De már Szentendrén is tudtuk, hogy így lesz.
VálaszTörlésSzerintem bizonyos értelemben a honvágy olyasmi, mint pl. a boldogság.
VálaszTörlésSok apró dologból tevődik össze, pontosan olyasmik, mint a hazai illatok, gesztusok, Luszil bundája, Papa viccelődése, anya simogatása, és a többi.
Most azért nem hangsúlyosak ezek a hiányok, mert minden napra van valami új élmény (jó és kevésbé jó), amit fel is ekl dolgozni, egyszerűen nem érsz rá, hogy komoly honvágyad legyen. Az aprót meg csökkenti, hogy érezheted sokunk figyelmét, feléd áradó szeretetét még így a távolból is. Rajtad tartjuk a szemünket .-))
Az egészen természetes, hogy az ember baráti/ismeretségi köre az idővel változik, átalakul. Ő maga is fejlődik, meg persze a többiek is, csak ha már nincs a szoros napi kapcsolat, akkor ezek a fejlődési irányok elkanyarodnak egmástól. Nincs ezzel semmi baj.
Vannak-lesznek új barátok, az a pár, aki hosszabb távon megmarad, az pedig a "krém" .-))
csak legközelebb arra is figyelj, hogy legközelebb ne olyanok tűnjenek el, akik esetleg maradtak volna...
VálaszTörlés