A vasárnap úgy telt el, hogy viszonylag hamar felkeltünk, reggeliztünk (nagyon finom ez a kalácskenyér), majd elindultunk felfedezni a várost. Először megálltunk a Raekoja platson, hogy webkamerás képet tudjanak rólunk menteni, majd továbbindultunk a parkos dombos rész felé. Megnéztük a dóm romjait, jártunk a puszihegynél, a parkban leültünk egy hintaágyszerű padra, majd elindultunk a központtól kifelé, hogy picit lássunk a külvárosibb Tartuból is valamit. Mint valami mesében, olyan színes és szép házakat láttam, sokat elfogadnék közülük. Nem értem otthon miért nem ilyenek a házak, sokkal barátságosabb lenne az egész utcarendszer is. :)
Benedekékkel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, így kerestünk egy viszonylag olcsó helyet. Egy kínai étteremre esett a választásunk, ahol először rendeltünk 6 tál ételt, a pincérnő lebeszélt róla, mondván elég nagy adagokat kapunk, úgyhogy 4et rendeltünk. Nagy sokára kihozta, de nem tudom mik az ő fogalmai a nagyról, de ez nem volt az. Ráadásul nem is volt a legjobb, még csak jól se laktunk a tésztától. Gyorsan fizettünk és továbbálltunk keresni valami rendeset, de végül csak a kaubamajában (pláza/bevásárlóközpont) találtunk egy kávézót, ahol én csokis kávét ittam, ami rettentő finom volt. Ezután visszajöttünk a koliba, Benedeknek és Verának megmutattuk a lakhelyünket, majd egy kis punnyadás és netböngészés után elindultunk a Zavoodba, ami egy kocsmaszerű hely. Az tetszik az itteni kocsmákban (amiket inkább pubnak mondanék), hogy egy szál cigifüst sem lakik bennük, ezért sokkal jobban is érzem magam ezeken a helyeken, és szívesen fogyasztok el mondjuk egy pohár sört. Mondjuk mivel vasárnap este volt, kb. csak mi voltunk a helyen, de megjegyeztük, hogy ez jó, úgyhogy majd szerintem későbbiekben ide visszatérünk. Viszont a sör, amit ittunk, az itteni legnépszerűbb sör, az a le coq, annyira ütős, hogy sokáig mosolygósak voltunk tőle (legalábbis azok, akik kevésbé szoktak alkoholizálni :)). Mellé ettünk fokhagymás szárított kenyeret és kapros chipsszerű izét, amik Vera táskájából kerültek elő. Ezen kívül előkerült még egy kisebb zacskónyi vörös bogyó, ami áfonya volt. :) Mindeközben idióta szóviccekkel szórakoztattuk egymást.
Hazafelé lefényképeztük a színváltós kivilágított gyaloghidat.
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 29., vasárnap
hm
kicsit olyan érzésem van mintha ez nem is az én életem lenne, velem történne, mert otthon érzem magam, a táj, a házak, az utcák, az emberek... mindegyik annyira ismerős, és csak azért érzem magam idegennek, mert alapból magyar az anyanyelvem.
ide akarok költözni, mert a város kicsi, mégis minden megvan benne, és sokszor nagynak tűnik. a házak is annyira szépek, a felhőkről pedig ne is beszéljünk.
ide akarok költözni, mert a város kicsi, mégis minden megvan benne, és sokszor nagynak tűnik. a házak is annyira szépek, a felhőkről pedig ne is beszéljünk.
2010. augusztus 28., szombat
Jelenleg elég viccesen festhetünk, Anna és én az íróasztalainknál ülünk, előttünk laptop. Bari és Marci Anna ágyán ülnek, ölükben laptop... :)
Este palacsintáztunk, előtte hirtelen felindulásból elmentünk sétálni. Egész nap szakadt az eső, nekem meg már elegem volt a punnyadásból, friss levegőre vágytam. Az Emajõe festival utolsó napja volt ma, így az Emajõgi partja felé sétáltunk. A partról egy hajófelvonulást figyelhettünk végig. Voltak egészen pici lélekvesztők, többnyire motoros csónakok, hajócskák voltak.
Hazafelé beugrottunk a koli mellett levő boltba, vettünk kalácskenyeret (a leib a kicsit kalácsszerű kenyér, a sai pedig a feketekenyér), sajtos párizsit (nagyon finom :)), illetve a palacsintához hiányzó alkotóelemeket is beszereztük.
Ma borogatós nap volt, mert az ebédhez készülő tészta is a mosogatóban kötött először ki, a bögrém a lett szomszédunk jóvoltából kamillateástul ömlött ki a szobában, aztán pedig felrúgtam Bari bögréjét - szintén a szobában.
Tegnapi PubCrawl jó volt. Tulajdonképpen ez egy kocsmatúra volt, amit az ESN-esek szerveztek. Az ESN programokat szokott szervezni a külföldi hallgatóknak, több helyen pedig kedvezményt ad az ESN kártya, amit még a túra előtt lehetett a koli aulájában beszerezni.
Nem a tutorainkkal voltunk csoportban, hanem szétosztottak minket 11felé úgy, hogy sorba állítottak és mindenki kapott egy számot (nekem a kilences jutott). Különféle mókás feladatokat kellett csapatostul megoldani, volt három állomás(=pub), ahol névmegjegyzős játékot játszottunk, vagy egymás nemzetiségéhez fűződő sztereotípiákat kellett mondani, vagy fura észt szavakat kellett lefordítani. Összességében jó volt megismerkedni eddig idegen emberekkel. :) Volt némi kommunikációs korlátom a gyengébb angolom miatt, de arra kellett rájönnöm, hogy egy sör után valahogy folyékonyabban és bátrabban beszélgettem az amerikai és a kínai lánnyal is. :)
Képeket egyébként viszonylag folyamatosan töltögetek fel a picasa albumomba, de a facebookot is érdemes követni (már akinek van), mert ott is jönnek-mennek a hírek. :)
Most alvás, holnap a nyakunkba vesszük a várost.
Este palacsintáztunk, előtte hirtelen felindulásból elmentünk sétálni. Egész nap szakadt az eső, nekem meg már elegem volt a punnyadásból, friss levegőre vágytam. Az Emajõe festival utolsó napja volt ma, így az Emajõgi partja felé sétáltunk. A partról egy hajófelvonulást figyelhettünk végig. Voltak egészen pici lélekvesztők, többnyire motoros csónakok, hajócskák voltak.
Hazafelé beugrottunk a koli mellett levő boltba, vettünk kalácskenyeret (a leib a kicsit kalácsszerű kenyér, a sai pedig a feketekenyér), sajtos párizsit (nagyon finom :)), illetve a palacsintához hiányzó alkotóelemeket is beszereztük.
Ma borogatós nap volt, mert az ebédhez készülő tészta is a mosogatóban kötött először ki, a bögrém a lett szomszédunk jóvoltából kamillateástul ömlött ki a szobában, aztán pedig felrúgtam Bari bögréjét - szintén a szobában.
Tegnapi PubCrawl jó volt. Tulajdonképpen ez egy kocsmatúra volt, amit az ESN-esek szerveztek. Az ESN programokat szokott szervezni a külföldi hallgatóknak, több helyen pedig kedvezményt ad az ESN kártya, amit még a túra előtt lehetett a koli aulájában beszerezni.
Nem a tutorainkkal voltunk csoportban, hanem szétosztottak minket 11felé úgy, hogy sorba állítottak és mindenki kapott egy számot (nekem a kilences jutott). Különféle mókás feladatokat kellett csapatostul megoldani, volt három állomás(=pub), ahol névmegjegyzős játékot játszottunk, vagy egymás nemzetiségéhez fűződő sztereotípiákat kellett mondani, vagy fura észt szavakat kellett lefordítani. Összességében jó volt megismerkedni eddig idegen emberekkel. :) Volt némi kommunikációs korlátom a gyengébb angolom miatt, de arra kellett rájönnöm, hogy egy sör után valahogy folyékonyabban és bátrabban beszélgettem az amerikai és a kínai lánnyal is. :)
Képeket egyébként viszonylag folyamatosan töltögetek fel a picasa albumomba, de a facebookot is érdemes követni (már akinek van), mert ott is jönnek-mennek a hírek. :)
Most alvás, holnap a nyakunkba vesszük a várost.
2010. augusztus 26., csütörtök
azóta... :)
Megérkeztünk, becsekkoltunk, megkaptuk a szobakulcsot, az apartmankulcsot, és a kártyát, amivel lehet nyitni a folyosóajtót. Sok a sárga a szobában, majd lesz róla fénykép. :)
Tegnap volt a tájékoztató első napja. Kicsit késve indultunk, el, de ideértünk. Úgy jöttünk kb. ide, hogy fú, itt nem lesznek hegyek, teljesen sík az egész... erremeg folyton lépcsőzünk, dombot mászunk, szóval megvan a reggeli testmozgás. Minden elég közel van a kolihoz, mert bent vagyunk a belvárosban (térképet később mellékelek), bár a nagyobb üzletek a külsőbb városrészekben vannak, úgyhogy oda majd buszozni fogunk.
A tutornál, akihez Barival tartozunk, rajtunk kívül kb még 10-15en vagyunk. Van közöttük olasz, német, cseh, ukrán, orosz, és török is.
A koliban egy litván és egy lett lány lakik a konyhához közelebbi szobában, és igen gyakran tartózkodik nálunk egy holland lány is. :) Nagyon jó ez a nemzetköziség!
Jelenleg a tájékoztató kurzus második napján vagyunk, egy nagyelőadóban, épp az észtországi kastélyokról vetítenek valami ismertetőt. A nemzetköziek közül kevesen beszélnek picit is észtül, bár van sok orosz, aki angolul nem, csak észtül tud. Elég sok a litván, a lett, az orosz, viszont a vártnál kevesebb finnt láttam/hallottam.
Tegnap a városháza előtti térre kivonultunk négyen magyarok, leültünk egy fa alá egy padra, és elővettük a laptopjainkat, és az ingyen wifit használtuk. Elég süsü az internetes rendszer, néha kicsit logikátlan, de majd megoldódik. Ma megyünk elintézni, hogy hamarosan legyen internetünk a koliban. Egyébként jó, hogy megemelték a havi ösztöndíjat, mert úgy tűnik drágább lett a koli...
Tegnap volt a tájékoztató első napja. Kicsit késve indultunk, el, de ideértünk. Úgy jöttünk kb. ide, hogy fú, itt nem lesznek hegyek, teljesen sík az egész... erremeg folyton lépcsőzünk, dombot mászunk, szóval megvan a reggeli testmozgás. Minden elég közel van a kolihoz, mert bent vagyunk a belvárosban (térképet később mellékelek), bár a nagyobb üzletek a külsőbb városrészekben vannak, úgyhogy oda majd buszozni fogunk.
A tutornál, akihez Barival tartozunk, rajtunk kívül kb még 10-15en vagyunk. Van közöttük olasz, német, cseh, ukrán, orosz, és török is.
A koliban egy litván és egy lett lány lakik a konyhához közelebbi szobában, és igen gyakran tartózkodik nálunk egy holland lány is. :) Nagyon jó ez a nemzetköziség!
Jelenleg a tájékoztató kurzus második napján vagyunk, egy nagyelőadóban, épp az észtországi kastélyokról vetítenek valami ismertetőt. A nemzetköziek közül kevesen beszélnek picit is észtül, bár van sok orosz, aki angolul nem, csak észtül tud. Elég sok a litván, a lett, az orosz, viszont a vártnál kevesebb finnt láttam/hallottam.
Tegnap a városháza előtti térre kivonultunk négyen magyarok, leültünk egy fa alá egy padra, és elővettük a laptopjainkat, és az ingyen wifit használtuk. Elég süsü az internetes rendszer, néha kicsit logikátlan, de majd megoldódik. Ma megyünk elintézni, hogy hamarosan legyen internetünk a koliban. Egyébként jó, hogy megemelték a havi ösztöndíjat, mert úgy tűnik drágább lett a koli...
augusztus 24.
(ctrl c ctrl v)
Litvániában egy örmények által üzemeltetett motelban szálltunk meg, ahol iszonyat nagy, gonosz kinézetű pókok voltak. A mi szobánkban három is volt. Kettőt még este kiraktunk, de egy bennmaradt, és otthoni idő szerint hajnali kettőkor Marcin átgyalogolt, aki igen hangos káromkodásával felébresztett minket. :)
Kora reggel indultunk tovább, így Lettország határát délelőtt már át is léptük. Riga belvárosán keresztülmentünk, ahol nagy dugó volt valami útépítés miatt. Kimentünk a tengerhez (bár most nem tudom, hogy az Riga külvárosa volt-e, vagy egy másik település, de inkább utóbbi), ahol a hosszú, homokos tengerpart látványa fogadott minket. Cipőt, zoknit le, nadrágszárat fel, és belesétáltunk a tengerbe. Először nagyon hideg volt, de meg lehetett szokni, gyűjtöttem csigaházakat és kagylóhéjakat is. Mivel odáig nem lehetett elmenni kocsival, csak egészen messze a parttól tudtunk csak megállni, vissza is kellett sétálni, mezítláb. Az úton, ahol már abszolút nem fenyegetett a talpelvágás veszélye (törött tengerparti kagylóhéjakra, csigákra gondolok), ott sikerült sarokkal belelépnem egy borsónál valamivel kisebb üvegszilánkba... de már nem olyan vészes.
Jelenleg még mindig Lettországban autózunk, tartunk Tartu felé, nemsokára Valgánál elérjük az észt határt. Remélem Reettel (észt tanárunk) sikerül találkozni, mert ma ott lesz a városban.
Litvániában egy örmények által üzemeltetett motelban szálltunk meg, ahol iszonyat nagy, gonosz kinézetű pókok voltak. A mi szobánkban három is volt. Kettőt még este kiraktunk, de egy bennmaradt, és otthoni idő szerint hajnali kettőkor Marcin átgyalogolt, aki igen hangos káromkodásával felébresztett minket. :)
Kora reggel indultunk tovább, így Lettország határát délelőtt már át is léptük. Riga belvárosán keresztülmentünk, ahol nagy dugó volt valami útépítés miatt. Kimentünk a tengerhez (bár most nem tudom, hogy az Riga külvárosa volt-e, vagy egy másik település, de inkább utóbbi), ahol a hosszú, homokos tengerpart látványa fogadott minket. Cipőt, zoknit le, nadrágszárat fel, és belesétáltunk a tengerbe. Először nagyon hideg volt, de meg lehetett szokni, gyűjtöttem csigaházakat és kagylóhéjakat is. Mivel odáig nem lehetett elmenni kocsival, csak egészen messze a parttól tudtunk csak megállni, vissza is kellett sétálni, mezítláb. Az úton, ahol már abszolút nem fenyegetett a talpelvágás veszélye (törött tengerparti kagylóhéjakra, csigákra gondolok), ott sikerült sarokkal belelépnem egy borsónál valamivel kisebb üvegszilánkba... de már nem olyan vészes.
Jelenleg még mindig Lettországban autózunk, tartunk Tartu felé, nemsokára Valgánál elérjük az észt határt. Remélem Reettel (észt tanárunk) sikerül találkozni, mert ma ott lesz a városban.
augusztus 23.
(ctrl c ctrl v)*
A kocsiban, net nélkül írom a blogot valahol Lengyelországban 23án, hétfőn, olyan 1 körül.
Tegnap (22én) hajnali négykor keltem, egy óra alvás után. Nagybátyám jött, felszedtük Hűvösvölgyben Annát, aki odáig jött ki a csomagokkal. Majd indulás Ludasra. Először sikeresen átmentünk a falun, de másodszorra sikerült eljutni a megfelelő helyre. :)
Kb. 8kor indultunk el. Szlovákia szörnyen színes, a sárga villanyoszlopok gusztustalanul néznek ki, és idegesítőek. Képek majd jönnek.
Lengyelország szebb, bár eléggé lepukkantak tudnak lenni egyes helyek. Tegnap úgy négy körül megálltunk Lublinban egy benzinkútnál, ahonnan aztán nem is mentünk tovább, mert előtte nem sokkal kuplungproblémák merültek fel, amik annyira „súlyosnak” bizonyultak, hogy szerelőt/autómentőt kellett hívni. 3 óra várakozás után jött is... pedig először negyed órát mondtak, majd egy órát, majd fel óra múlva másfél órát.... majd miután sikerült nagy nehezen megbeszélni a részleteket a lengyelekkel, segítettek olcsó szállást találni. Egy lublini koliban aludtunk, ami kissé lepukkant volt, de a célra megfelelt. 30 złotyért per fő meg pláne.
Ezzel a kis kényszerleállással ugrott a huszonharmadikai érkezésünk, illetve még egy éjszakát el kell tölteni valahol, de legalább így lesz idő arra, hogy Rigában várost nézzünk. A koliba még ma odaszólunk, hogy csúszunk egy napot.
Érdekes egyébként, hogy meleg van, de nem annyira mint otthon, érezni, hogy északabbra vagyunk már. Sokkal több fenyővel is találkozunk, amiket igyekszünk megörökíteni Annával, de valahogy mindig lecsúszunk a jó fenyőerdős részekről (ilyenkor vagy alszunk, vagy jobban el van rakva a fényképező). :)
Gólyásoknak hírértékkel bír, hogy láttam két üres gólyafészket, s most az előbb pedig a szántóföldön valamilyen mezőgazdasági járgány mögött 4-5 gólya szemezgetett. (fényképezőgép el volt rakva...) :)
*ezzel fogom jelezni, ha nem a „blogidő” szerint írom a bejegyzést
A kocsiban, net nélkül írom a blogot valahol Lengyelországban 23án, hétfőn, olyan 1 körül.
Tegnap (22én) hajnali négykor keltem, egy óra alvás után. Nagybátyám jött, felszedtük Hűvösvölgyben Annát, aki odáig jött ki a csomagokkal. Majd indulás Ludasra. Először sikeresen átmentünk a falun, de másodszorra sikerült eljutni a megfelelő helyre. :)
Kb. 8kor indultunk el. Szlovákia szörnyen színes, a sárga villanyoszlopok gusztustalanul néznek ki, és idegesítőek. Képek majd jönnek.
Lengyelország szebb, bár eléggé lepukkantak tudnak lenni egyes helyek. Tegnap úgy négy körül megálltunk Lublinban egy benzinkútnál, ahonnan aztán nem is mentünk tovább, mert előtte nem sokkal kuplungproblémák merültek fel, amik annyira „súlyosnak” bizonyultak, hogy szerelőt/autómentőt kellett hívni. 3 óra várakozás után jött is... pedig először negyed órát mondtak, majd egy órát, majd fel óra múlva másfél órát.... majd miután sikerült nagy nehezen megbeszélni a részleteket a lengyelekkel, segítettek olcsó szállást találni. Egy lublini koliban aludtunk, ami kissé lepukkant volt, de a célra megfelelt. 30 złotyért per fő meg pláne.
Ezzel a kis kényszerleállással ugrott a huszonharmadikai érkezésünk, illetve még egy éjszakát el kell tölteni valahol, de legalább így lesz idő arra, hogy Rigában várost nézzünk. A koliba még ma odaszólunk, hogy csúszunk egy napot.
Érdekes egyébként, hogy meleg van, de nem annyira mint otthon, érezni, hogy északabbra vagyunk már. Sokkal több fenyővel is találkozunk, amiket igyekszünk megörökíteni Annával, de valahogy mindig lecsúszunk a jó fenyőerdős részekről (ilyenkor vagy alszunk, vagy jobban el van rakva a fényképező). :)
Gólyásoknak hírértékkel bír, hogy láttam két üres gólyafészket, s most az előbb pedig a szántóföldön valamilyen mezőgazdasági járgány mögött 4-5 gólya szemezgetett. (fényképezőgép el volt rakva...) :)
*ezzel fogom jelezni, ha nem a „blogidő” szerint írom a bejegyzést
2010. augusztus 21., szombat
2010. augusztus 7., szombat
kérés
Szeretnék megkérni minden kedves blogolvasót, ha kommentelni szeretne, de pl. nincs Gmail fiókja/Google azonosítója, akkor a "Megjegyzés írása mint:" melletti legördülőfülnél ne a "Névtelen", hanem a "Név/URL-cím" opciót válassza, még ha nincs se blogja, se weblapja, ugyanis elég csak a névhez írni, a második mezőt nem kötelező kitölteni. Előre is köszönöm! :)
Természetesen aki anonimitásba akar burkolózni, az megteheti...
Természetesen aki anonimitásba akar burkolózni, az megteheti...
2010. augusztus 6., péntek
még 15 nap
Leporoltam a régi skype fiókomat, s újra használatba vettem, kigyomláltam néhány még mindig feleslegesnek bizonyult programot a netbookról, s ezzel el is telt a délelőtt.
Kicsit gondban vagyunk, mert nyári szünetre ment az egyetem, így nem tudjuk levadászni a megfelelő embereket, hogy aláírják nekünk a tanulmányi szerződést és társait. Ez csak azért gáz, mert itthon alá kell iratni három emberrel (ebből egy már megvan), s aztán ki kell küldeni Tartuba (szkennelve/fényképezve emailben, vagy faxon), hogy ott is írja alá két ember, pecsételje le, s küldje vissza. És csak akkor, de csak akkor adhatjuk le az itthoni ügyintézőknél. Leadás után pedig kb egy hónap múlva utalják csak az ösztöndíjat........ szóval igazán remek. Ja és a poén az, hogy kb. akkor nyit ki az egyetem, amikor mi épp kiutazunk.
Annával viccelődtünk a múltkor, hogy ha így halad az ügyintézés, s a pénzt is csak jóval később utalják, valami gyűjtést kéne szervezni a tanszéken, hogy az "éhező néprajzosok Tartuban" addig is megéljenek valamiből.
Mondjuk annyira nem látom sötéten a helyzetet, mert az eddigi félretett támogatások meg ösztöndíjak valószínűleg kitartanak addig, amíg meg nem érkezik a pénz. Csak hát ez elég gáz.
Talán a legrosszabb az egészben az, hogy nem informálnak rendesen. Hónapokkal ezelőtt azt írták, hogy augusztus 1-én teszik elérhetővé a dokumentumokat, valójában egy héttel előtte tették fel. Aug. 2-án pedig elkezdődött a nyári szünet, de annyira, hogy még egy emailre sem válaszolnak. Hétfőn bemegyünk valami ügyeletre, ahol talán választ kaphatunk a kérdésünkre. Nagyon remélem.
Kicsit gondban vagyunk, mert nyári szünetre ment az egyetem, így nem tudjuk levadászni a megfelelő embereket, hogy aláírják nekünk a tanulmányi szerződést és társait. Ez csak azért gáz, mert itthon alá kell iratni három emberrel (ebből egy már megvan), s aztán ki kell küldeni Tartuba (szkennelve/fényképezve emailben, vagy faxon), hogy ott is írja alá két ember, pecsételje le, s küldje vissza. És csak akkor, de csak akkor adhatjuk le az itthoni ügyintézőknél. Leadás után pedig kb egy hónap múlva utalják csak az ösztöndíjat........ szóval igazán remek. Ja és a poén az, hogy kb. akkor nyit ki az egyetem, amikor mi épp kiutazunk.
Annával viccelődtünk a múltkor, hogy ha így halad az ügyintézés, s a pénzt is csak jóval később utalják, valami gyűjtést kéne szervezni a tanszéken, hogy az "éhező néprajzosok Tartuban" addig is megéljenek valamiből.
Mondjuk annyira nem látom sötéten a helyzetet, mert az eddigi félretett támogatások meg ösztöndíjak valószínűleg kitartanak addig, amíg meg nem érkezik a pénz. Csak hát ez elég gáz.
Talán a legrosszabb az egészben az, hogy nem informálnak rendesen. Hónapokkal ezelőtt azt írták, hogy augusztus 1-én teszik elérhetővé a dokumentumokat, valójában egy héttel előtte tették fel. Aug. 2-án pedig elkezdődött a nyári szünet, de annyira, hogy még egy emailre sem válaszolnak. Hétfőn bemegyünk valami ügyeletre, ahol talán választ kaphatunk a kérdésünkre. Nagyon remélem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)