Furcsa, hogy ilyen hamar eljött az utolsó hét. Szeptemberben annyira távolinak tűnt az egész. Szóbeli vizsga is volt, volt esszé, volt teszt. Ez utóbbi kritikán aluli lett aznapi állapotomból is kifolyólag. Nem tudom, hogyan voltam annyira rosszul, mert semmilyen megfázásos tünetem nem volt, csak szimplán nagyon szarul voltam. Mondjuk a hiányolt megfázás ma lecsapott rám úgy, hogy tegnap három nap után nem fájt a fejem. Tegnap délre kellett menni, megkaptuk a félév végi jegyeinket, majd megnéztük a Katicabogarak karácsonya c. észt mesefilmet, amitől kicsit otthon éreztem magam. Aztán beültünk a Werneribe Michaelával és Viviennel, hogy jól elbúcsúzunk tőlük. Csütörtök a búcsúzások napja volt, mert reggel pakoltuk fel Anitát a fél 11es buszra. 5re mentem oroszból vizsgázni. Először azt hittem, hogy nincs is ott a tanár, míg végül hirtelen megjelent. Kezembe nyomta a harmadik nagytesztet, majd levizsgáztam. Örülök neki, hogy megcsináltam, s kitartottam a végéig (Marci, Bari és Anna a félév során mind feladták, s erős volt a késztetés, hogy én is hasonlóan tegyek...), el is határoztam, hogy otthon elkezdek orosz nyelvtanfolyamra járni. Találtam is egy jót a Puskin Intézetnél. :) Este hét körül kezdődött a finn búcsúbuli, ami először elég döglötten indult, aztán jöttek az emberkék sorra. A vége az lett, hogy a portáról feljött a manus "rendet tenni", meg hogy ne a folyosón legyünk má'. Ezek után néhányan elmentünk a Treppbe, ahonnan kb akkor értem vissza amikor a buli befejeződött (ja mert a mi konyhánkban, előszobánkban volt). Viviennel jól megbeszéltük, hogy ha újra lehetne kezdeni, akkor több időt töltenénk emberek között a félév során, s több embert ismernénk meg ez alatt az idő alatt.
Nem tudok normálisan írni erről, mert inkább belül éltem meg ezt, s még ülepednie kell, hogy normálisan beszéljek róla. Talán az már a rendes blogomba fog bekerülni. Szóval igazából nem is ilyen volt ez a hét, sokkal jobb... és rosszabb...
Már csak négy nap!
Amikor lezáródik valami, az mindig vegyes érzésekkel jár.
VálaszTörlésAz ember elgondolkozik, vajon kihozott-e belőle minden lehetségeset, mit lehetett/kellett volna esetleg másként tenni, és aztán legközelebb vagy visszaemlékszik erre vagy nem .-))
Búcsúzni nem könnyű, sem a helyektől, sem az emberektől. De mindig van remény, hogy visszamehetsz, ha az már nem is "olyan", meg persze lehet a kapcsolatot tartani is, ez mainapság igazán nem probléma :-))
Az lesz a jó, amikor pár év(tized :-)) ) múlva az egészre mint csodálatos varázslatra gondolsz vissza, a rossz elsüllyed az idők mélyén, és megmarad valami meleg, csillogó érzés, emlék, szeretet.
Igen, már most is van valami boldog buborék, pedig még itt vagyok. :) Remélem, megmarad.
VálaszTörlésLilla! Az élet már csak ilyen...! Az idő múlásával a rossz emlékek meg fognak szépülni, a szépek pedig, még szebbek lesznek! :-)Lehet, hogy még be fog következni az is, hogy elgondolkozol azon, hogy ezek az események valójában megtörténtek Veled, vagy csak álmodtad!? :-) Itthon majd minden le fog ülepedni és a helyére kerül. Várunk!!!! Sok puszi Neked, vigyázz az egészségedre!!
VálaszTörlésDrága Pöttöm! Hétfő van és Te holnap elindúlsz drága otthonod felé, ahol nagyon - nagyon várnak Rád.Boldog találkozás lesz, talán a könnyek is előbújnak, de ezek az örömteli találkozás könnyei. Legyen nagyon szerencsés utad, sikeres hazaérkezés.
VálaszTörlésEnnek a 4 hónapnak a jó és rossz emlékei majd a megfelelő helyre kerülnek a kis lelkedben, és minden lenyugszik. Biztos "furcsa" lesz újra itthon, de mindenkinek nagy boldogság.
Vigyázz Magadra, mégegyszer, jó utat!!
Sok embert megismertél, sok szépet megtapasztaltál, gyönyörű tájakat láttál a tartui félév alatt!
VálaszTörlésVan miből építgetned a saját utadat, pályádat, amihez sok siker kívánok!
Köszönöm, hogy olvashattalak!:)
Pöttömkém!!Az előttem szólók mindent leírtak,amit csak egyáltalán le lehetett!!Ez a 4 hónap gyönyörű emlék marad,a tanulságokat le kell vonni,a tanultakat pedig kamatoztatni!!
VálaszTörlésNekem is gyönyörű volt ez a 4 hónap,hogy olvashattam a veled történteket és izgulhattam érted!!
ISTEN HOZOTT ITTHON PÖTTÖMKÉNK!!