Riga

Péntek reggel nagyon korán, nagyon nagy hóesésben indultunk el a buszállomásra, hogy Rigában töltsünk el két napot. Előre felkészültem a dologra, a fényképezőgépemnek a megmaradt félpár kesztyűmből némi ujjlevágással gyártottam tokot. A picasás Riga albumban leledző első kép a megmaradt felesleges anyagmennyiséget mutatja. :) Szóval elindultunk, nagyon jót aludtam a buszon, dél körül már Rigában a szálláson is voltunk. Annyira hangulatos volt nézni, ahogy hajnalban egyre több ház ablakából szűrődik ki lámpafény. Szokásos magyar kis csapatunk mellett a két kanadai srác is jött.
A városban sokkal hidegebb volt, és többet is fújt a szél. Mivel ott is sok hó esett, rendesen kellett gyalogolni, s havat taposni, hogy eljussunk az egyik pontból a másikba. Azt hiszem, sikerült visszatérni a szokásos fotózási módomhoz, hogy több kis részletet is lekapok. Erre igazán csak akkor jöttem rá, mikor hazaérve megnéztem a képeimet. Hazaérve arra is rá kellett döbbenni, hogy itt is sok hó esett, ma meg is bizonyosodtunk róla, hogy térdig ér!
Nagyon szép a belvárosa, megvan Rigának is a hangulata, de azért Tallinnhoz képest kisnyúl. Péntek délután hamar feladták a többiek, és nem is akartak többet kimenni már este, úgyhogy megfűztem Alekset, hogy jöjjön már ki velem a városba fényképezni. Mert mindenképp szerettem volna képeket készíteni, meg egyáltalán, kint lenni a karácsonyi díszekkel, díszkivilágítással teli városban. Itt északon annyi karácsonyi fény van, biztos kompenzálják a hamar sötétedést... :) Később este kollektíven kártyáztunk, majd jó sokáig beszélgettünk. A szállás kissé hűvös volt, konkrétan, amikor megérkeztünk, nem volt semmiféle fűtés a szobánkban, majd este kértünk végül még egy mobil radiátort, amivel azért egész szépen be lehetett fűteni. Reggel Benedek bejött a szobába, hogy egy negyed óra múlva mennének a fiúkkal múzeumba (olyasmi mint ami a kgb múzeum volt, csak ez a lettekről szólt, az elfoglalásról, a gulágról, az emberekről, és nem az egykori kamrákban volt, hanem egy nagyon csúnya épületben), én meg gyorsan összekaptam magam, mert nehezen bírtam volna egy helyben megmaradni addig, amíg a fiúk végeznek a múzeummal. Mert úgy volt, hogy majd utána találkozik újra a kis csapat, mert egyrészt délig kellett elhagyni a szállást, másrészt Vera gépe koradélután érkezett, s ki kellett menni elé.
Végül a gép késett, meg furán alakult a találkozósdi, úgyhogy Anna, Anita, Anett (de sok A) meg én beültünk teázni egy helyre, ott csöveztünk legalább két órát szerintem, majd vettünk fel pénzt, majd levadásztam az egyik karácsonyi vásáron azt a sálat, amit pénteken már kinéztem, majd elmentünk a pelményezőbe, ahol előtte nap is ettünk, ahol egész olcsón lehetett jóllakni. :) Miután Verástul megérkezett oda a csapat másik fele, s ők is jóllaktak, Benedek, Vera, Bari és én elmentünk még sétálni a városban. A buszállomáson találkoztunk, ahol azt hiszem az egész félév legrosszabb dolga történt meg. Anett pénztárcáját ellopták szinte közvetlenül a busz indulása előtt, s mivel az összes dokumentuma benne volt, nem akarták felengedni a buszra. Végül elintéződött ez, de tisztára sokkosak voltunk mindannyian. Hazaérve rögtön kártyaletiltás (nem tudtuk, mi kell a swedbankos kártyának a tiltásához), holnap elkísérem Anettet a rendőrségre, hogy majd a biztosító miatt legyen papír a dologról. Még az a hatalmas mázlija, hogy az útlevele itt volt a koliban...
Két tanulság: Riga nem Tartu, és ne hordd egyben a dokumentumokat a pénzzel. Jövőben azt hiszem én is szét fogom szedni.