hazaérkezés

Hálistennek kb. az elsők között sikerült négykor beállni az ötkor nyitó újrafoglalásos infopult előtti sorba, úgyhogy fél hatkor meg is kaptuk az új beszállókártyánkat a legelső gépre, ami hét után nem sokkal indult. Telefon anyának, hogy jöhetnek értünk, aztán még vadásztunk Annával reggelit, s elkutyagoltunk a legeslegtávolabbi kapuk egyikéig, mert onnan indult a gép. A repülő tömve volt, nem volt túl zökkenőmentes az út, mert egy csomószor rázott a szél, és a leszálláskor meg iszonyatosan bedugult a fülem. Szerencsére az ablak mellé szólt a jegyem, úgyhogy szép volt a kilátás a havas földekre.
Csomagjainkat nem tudtuk összeszedni, mert mint kiderült, Frankfurtban kismillió csomag várakozik a járattörlések, késések és minden miatt. Kitöltöttük a megfelelő papírt, aztán irány ki... :) Verus és anya jöttek elénk, Anna "népei" nem értek épp rá, úgyhogy elvittük a Moszkva térig. Közben felugrottunk Verushoz, és az első rendes magyaros ételt kaphattam kézhez: sültkolbászt, hurkát és sültkrumplit.... :)
Annyira fura volt hazaérkezni... Luszillal kölcsönösen kiörültük magunkat, annyira drága volt, először "meg se bírt szólalni", de aztán úgy bepörgött, hogy szó szerint a saját farkát kergette. :) Elmondhatatlanul jó érzés volt újra belefúrni a bundájába az arcom. Rettentően hiányzott a kutyaság. :) Miután mindenkit (anyát és Verust a reptéren, papát itthon) jól megölelgettem kétszer is, lepakoltam rendesen, majd kezdődött a kézipoggyászból (hátizsák) a kipakolás. Direkt készültem a nagybőrönd esetleges elkeveredésére, úgyhogy minden kis apró és/vagy fontosabb ajándékot a hátizsákba raktam. Én nem tudom, hogy fért bele annyi, de amikor kipakoltam, valahogy nem néztem volna ki ebből a hátizsákból, hogy elfér benne. :)
23án reggel azzal ébresztettek telefonon, hogy megvan a bőrönd, és az jó-e ha 11kor szállítják. Hát mondom, tökéletes! :) Végül csak dél körül ért ide a reptéri biztonságis kocsi. A házitekerésű fóliázás sértetlen volt, nem nyúltak bele a csomagomba, csak a bőrönd egyik kereke törött le, gondolom a reptéri pakolászás közben. Mondjuk ennyi elkeveredő, és késő csomag között nem is csodálom... A kicsi Vana Tallinnjaim is sértetlenül megúszták a dolgot. Miután a bőröndöt kipakoltam, úgy nézett ki a két szoba, mintha valami bombatámadás érte volna. Gyűjtögető típus vagyok, úgyhogy a ruháim kb. csak a felét tették ki a cuccoknak. Ja mert hétfőn megérkezett az elsőnek feladott doboz is, úgyhogy annak a tartalma is becsatlakozott az "Észtországot megjárt holmik lepjék el a lakást" programba.
Tegnap este elkezdtünk mosni, végre normálisan, úgy ahogy szeretem, külön mosva a pirosat, a sötétet, a világosat és a zöldeskéket. :) Tegnap bevillamosoztam a városba, mert Verussal elmentünk teszkózni, de olyan fura volt, hogy ültem a villamoson, és teljesen értettem, amit az emberek beszéltek. És annyira mások... ezek a magyarok nyugtalanok, és lassú a járásuk. És hogy milyen nagy város ez a Budapest!!!
Ma jártam lent pótnagymamámnál, aki kb. egy utcára lakik tőlünk, vittem neki csokit és szarvasos edényfogót, aminek nagyon örült. Annyira aranyos volt, ahogy nyitotta ki az ajtót, s mikor meglátott, a korát meghazudtoló módon szaladt le a lépcsőn, hogy agyonölelgessen. :)
A ma délutáni program a ruhásszekrényem rámolása, mert így is tömve van.. és vagy egy csomó ruha, amit nem hordok, főleg ez a négy hónap jó volt arra is, hogy rávilágítson a fontos és a felesleges dolgokra is. Természetesen ezt nem csak a ruhásszekrényem tartalmára értem...