Suur Munamägi és Võru

Múlt héten elterveztük, hogy elmegyünk a Nagy Tojáshegyhez, ami Észtország legmagasabb pontja, bár csak 318 méter. Így szombaton felkerekedtünk, s a tartui buszállomásról (bussijaam) 7:30-kor induló busszal mentünk Võruba, ahol át kellett szállni a Haanja nevű falucskába induló buszra. A magyar csipetcsapathoz szegődött két észt felmenőkkel rendelkező kanadai, akikről a nap végére kiderült, hogy olyanok mint az óvodások, illetve még egy igen szótlan, bár aranyos finn lány is. Võruban az átszállásra várni kellett, úgyhogy betértünk a nem messze levő Maximába (teszkóféle áruházlánc), hogy kipótoljuk az elemózsiánkat.
Haanjába egy kisbusz vitt minket. Meg is lepődtünk a méretén, de az út során kiderült, hogy még ez is sok annyi embernek, amennyi azzal a járattal közlekedik. Mivel nemzeti park területén mentünk keresztül, hepehupás és kanyargós földút vezetett oda. Kb. 11 körül oda is értünk, s a buszmegállótól egy jó 20 perc sétával eljutottunk a hegy lábánál levő parkolóhoz, ahol egy fura macska fogadott minket (szept11 mappában több kép is látható róla :)). Az őrült kanadaiak fejükbe vették, hogy az erdőn keresztül, az ösvényen menjünk fel a hegyre, így arra mentünk. Szerencsére hamar kilyukadtunk a rendes útra...
Ahhoz, hogy a kilátóba fel lehessen menni, elkértek 20 koronát. De a látvány megért ennyit, még a soksoksok lépcsőt is. :) A toronytól nem messze a dombtetőn volt valami erdei szabadtéri színpad, oda telepedtünk le enni.
Továbbindulván rájöttünk arra, hogy tengernyi időnk van, s a legközelebbi busz is másfél óra múlva jön, elsétáltunk a Tuulijärvhoz, amit egy tanyán keresztül lehetett megközelíteni, ahol épp belefutottunk egy szülinapi ünnepségbe, de megengedték, hogy lemenjünk a partra. Mire visszasétáltunk a buszmegállóhoz, jött is egy olyan busz, ami egészen elhozott volna minket Tartuig, de végül nem engedtünk a csábításnak (fáradtak voltunk már), s csak Võruig mentünk. Võruban elsétáltunk a Tamula järv partján levő strandhoz, közben megnéztük mindkét Katerina templomot, a nagy kompbaleset áldozatainak állított emlékművet, Kreutzwald szobrát, s mivel a parton nem tudtunk végigmenni az áradás miatt, így a belső utcákat is. El akartunk ugyanis jutni a függőhídhoz (a térképen látszik, a Tamula utca vezet arra), de nem sokkal a cél előtt egy épphogycsak szárazon át nem léphető tócsa állta utunkat. A többiek próbálgatták hogyan lehetne átjutni, amikor nekem beugrott, hogy amúgy is szétjött ott a járdakő, úgyhogy fogtam, s a magasabb részekre pakoltam néhány követ, ami igencsak megkönnyítette az átjutást (erről is van fénykép). Sajnos közvetlen a híd előtt megakasztott minket egy még nagyobb tócsa, amin Anett, Marci és én már nem keltünk át. Többiek levették a cipőjüket, s átgázoltak. :)
Ezzel kb. véget is ért a szombati kirándulás. Buszállomásra visszamentünk, várakoztunk, jött a busz (aaaannyira jó volt leülni :)), s este, Tartuban szemerkélő eső fogadott minket. Szerencsére nap közben talán csak egyszer csöpörgött, s ugyan hűvös volt, s lógott az eső lába, nem esett.
A nap tanulsága az volt, hogy rájöttünk, Észtország pici, ezért itt nem kell annyit szánni egy helyre, ahol csak egyvalami van, ellentétben otthon, ahol azért a közlekedés pontatlanságával is sokat kell számolni (itt érdekes módon percre pontosan működik minden - bár jóval ritkábban is járnak). Továbbá közösen megegyeztünk abban, hogy a kanadaiakat nem hívjuk legközelebb, mert ez az egy nap is sok volt velük...

Jövő szombati terv Pärnu. Azért szombat, mert ilyenkor diákoknak olcsó a buszjegy. :) Most hétvégén is egész olcsó volt, átváltva valamivel kevesebb mint 1800 forintot költöttünk rá.