könyvtár, temető, hamburger

Tegnap elhatároztuk, hogy 1. elmegyünk a könyvtárba, 2. kivesszük a tankönyvet a könyvtárból, 3. csinálunk valami értelmeset is. Úgyhogy fogtuk magunkat, elmentünk a könyvtárba beiratkoztunk, lett egy újabb kártyánk... majd kivettük a tankönyvet, s bónuszba egy magyar kezdő tankönyvet is. :) Visszajöttünk a kolihoz, hogy ne cipeljük magunkkal a könyveket, majd a Narva úton elindultunk, hogy megnézzük a kolitól kb. 30 perc sétányira levő temetőt, majd ha már ott vagyunk, a Raadi tavat(järv). A mellékelt térképen a koli a kék pötty, a zöld maszat a temető, s a lila karika az a rész, ahol a tó partján sétáltunk.
A temető annyira, de annyira szép! Tulajdonképpen egy erdő az egész, kisebb-nagyobb tisztásokkal. Rögtön ahogy bementünk a kerítésen belülre (nem olyan monumentálisan hivalkodó fal, hanem alacsony fakerítés), kb. rögtön egy kisebb csoportot láttunk meg, akik egy sír körül álltak, és épp valamit ittak. Ezen azért lepődtem meg, mert nem gondoltam volna, hogy az észtek is tartják (még) ezt a hagyományt. Ugyanis az uráli népek néprajza órán tanultunk arról, hogy a temetőbe ki szoktak menni az egyes népek, s az elhunyt tiszteletére bizonyos napon (lehet évforduló, vagy valami más ünnepnap) a sír mellett közösen elfogyasztanak némi ételt, s italt, de szoktak a sír mellett is hagyni a halott lelkének. Szóval meglepődtem ezen, hogy még mindig él a szokás. A temető tele van mohával, zuzmóval, páfránnyal, vörös fenyővel. A sírkövek kicsik és sötétek, leginkább feketék, fehéret egy helyen se láttam. A legnagyobb sírkő se nagyobb egy embernél. Igyekeznek kis kertecskeszerű részeket kialakítani a sírok/sírkövek körül, ezeket nem aggatják tele virággal, csak jelképesen van egykét kiültetett növény, esetleg néhány szál virág, vagy egy kisebb csokor. A friss sírokon sincsenek hatalmas virághalmok. Ami még nagyon tetszett, az az volt, hogy szinte mindegyik sírnál voltak kis padocskák. Egyszerűen annyira megfogott az ottani légkör, megvan a maga hangulata, s tényleg olyan érzésem volt, hogy a halottak lelkei még mindig ott vannak. Elgondolkoztam azon, ha tudnám, hogy mondjuk ide temetnek majd el, nem tartanék egy cseppet sem a haláltól. Nagyon érdekes élmény volt. Szerintem vissza fogunk menni majd halottak napja körül, kíváncsi vagyok, akkor milyen.
Innen továbbmentünk a tóhoz, ugyan nem tudtunk lemenni a partra, de szép képeket sikerült készíteni, s az eső után végre kisütött a nap és átmelegített minket. Visszasétáltunk a temetőig, ahol láttuk, hogy egy tábla 600 méterrel odébb grillhamburgeres helyet mutat, úgyhogy elindultunk arra, majd végül megtaláltuk, s így sajtburgert ebédeltünk. Innen kisebb kerülővel, mellékutcákon keresztül sétáltunk vissza a koli felé, útba ejtve a Konsum nevű nagyobb üzletet, ahol jól bevásároltunk. Végre nem felejtettünk el venni kamát, ami egy olyan gabonaőrlemény, amit tejbe, kefírbe, joghurtba szoktak belekeverni az észtek, s csak úgy magában fogyasztják. Annyira nem rossz. :) Majd viszek ilyet haza, mert otthon nem nagyon lehet hozzájutni ilyesféléhez.
Az apartmantársaik egy konyhahasználati szabályzattal álltak elő, ami mondjuk praktikus, csak kicsit fura... Meg felosztottuk, hogy ki mikor takarítja a közös részeket. Mondjuk a baltiak (lett és litván nemzetiségűek) szobájába bepillantva nagyon nagy rendet fedezhetünk fel, ami mondjuk nem mondható el a mi szobánkról. Mi sokkal kevésbé rendeztük be praktikusan és otthonosan a szobát.
Amúgy ma kiderült, hogy lehet fűteni már a fürdőnek a padlóját. :)
A többiek még mindig betegek, bár már lassan jönnek kifelé a náthából. Én még mindig tartom a frontot, hogy nem leszek beteg, remélem sikerül még egy ideig. Furcsa, mert ugye én szoktam lenni az, aki mindig megfázik és sokáig náthás...