Kezdem egyre rosszabbul viselni az összezártságot. Nekem hiányzik az, hogy ne kelljen nap mint nap állandóan másokhoz alkalmazkodni. Bár megpróbálom a lehető legjobban megoldani azt, hogy legyen "saját terem", de még így sem az igazi. Hiányzik az, hogy feltöltődjek saját kis magányomban.
A saját tér alatt nem csak azt értem, hogy nincs hely, ahova visszavonulhatok és kicsukhatom a világot, hanem az, hogy a többiektől nem olyan egyszerű különvonulni, főleg úgy, hogy ugyanazokra az órákra járunk, egy lakásban vagyunk, együtt szervezzük a programokat. S annak ellenére, hogy ez tökjó, és rengeteg pozitív oldala van, mégis azt érzem, kezdek így lassan egy hónap után "megfulladni" a sok-sok közösben.
Remélem elmúlik... vagy megszokom.
Ne a koliban keress magányt, ott nem fogsz találni. Ülj be a könyvtárba, menj el úszni, sétálni egyedül.
VálaszTörlésha ez megnyugtat, én is érzem néha ezt, de otthon a koliban nem szoktam, mert nem voltam mindig együtt a szobatársaimmal, itt meg minden kis heppjét el kell viselned a másiknak, úgyhogy örülök, hogy a vásárlásnál áttértünk a "különözésre", szerintem sokkal jobb nem lesz, csak akkor, ha megpróbálunk nem összenőve létezni :)
VálaszTörlésPöttömkénk!!
VálaszTörlésCsinálj magadnak egyedüli programot,menj sétálni,csodálkozz rá dolgokra,ne gondolj másra,meglátod olyan dolgokat látsz meg,amit,ha többen vagytok,soha!
Egyébként is szüksége van az embernek egy kis magányra!!Én is vagyok úgy,hogy szinte élvezem a magányosságot!!Senki körülöttem,nem motoszkál,nem beszél,csak a nagy csend!Szerintem minden embernek szüksége van egyedüllétre!