hajnali egy múlt

...és én még mindig ébren vagyok, mivel ma elmentünk egy innen nem messze levő ööklubiba, ahol főleg a rebanéknak szerveztek pidut, de az viszonylag hamar véget ért, MarcellÁron pedig elhúzott két észt leányzóval egy másik helyre, viszont a táskáját és a kulcsát itt hagyta a mi apartmanunkban, Bari felhívta, hogy ugyanmár jöjjön ide ha már úgyis nemsokára éjfél, de ő nem, mert nem, majd telefonál és vigyük le neki a kulcsot... mert ugye ilyentájban teljesen normális dolog telefonálni, és kulcsot levinni.
Sok gond van vele, és mindig várni kell rá.

Amúgy a mai nap elmentünk a népességnyilvántartóba, bejelentkeztünk, de még nincs itteni kártyánk, majd később csináltatjuk meg, hogy legalább a möbösök kapjanak pénzt, mert fizetni kell érte. Szintén a möbösök megcsináltatták a bankszámlájukat, annak számát leadták az egyetem főépületében (a képeken többször szereplő nagy fehér épület, tetején zászlóval), majd eldöntöttük, hogy csütörtökön nem az ESN partira megyünk, hanem arra, ahol a tutorok is ott lesznek, egyrészt mert olcsóbb, másrészt meg közel van a hely. :)
Elmentünk tájékoztatóra, holnap már lesz észt nyelvóránk. A tankönyvről kiderült, hogy retekdrága, 6660 forintra jönne ki, úgyhogy inkább elmentünk beiratkozni a könyvtárba, de oda csak holnap kapjuk meg a kártyát. Tegnap megcsináltattuk egyébként az itteni diákigazolványt is.
Könyvtár után elmentünk a Taskuba, hogy vegyenek füzetet a népek, plusz még bevásároltunk.
Még a bankszámlaleadás előtt ebédeltünk az egyetemi kávézóban (Ülikooli Kohvik), ahol az ember szed magának azt amit akar, majd lemérik mennyit vett, és annyit fizet. Szerintem ide fogok járni, ha zöldséget akarok enni, mivel az itthoni karfiolfőzésem ugyan sikeres volt, de nagy macerával jár a karfiol kiemelése a főzővízből, vagy a főzővíz eltávolítása a karfiolról, így a múltkori tészta sorsára jutott (beleesett a mosogatóba...).
Úgy volt, hogy hétre jön át Anett (ő Szegeden tanul egyébként, és ugyanezen az emeleten lakik), hogy majd menjünk az Atlantisba, de végül csak nyolc körül indultunk el. Ingyen volt kóla, süti, meg egy borzasztó észt ital, a kali. Cukrozott feketekenyér és egy savanyú medvecukor közötti ízvilágot kell elképzelni hozzá. Borzalmacska. Kólával egész iható, bár úgy se túl finom. Az este folyamán még kimentünk a parkba táncolni, körjátékszerű táncokat jártunk, énekeltünk, közben/ezután pedig összeismerkedtem egy német sráccal, majd egy észt lánnyal, majd még eggyel. Mindkét észt rettentő közvetlen volt.
Fura dolog ez, mert gyakran mondják az észtekre, hogy zárkózottak, de tulajdonképpen csak addig, amíg rájuk nem mosolyogsz, vagy azt nem mondod, hogy tere.

Lassan hajnali kettő, és ez a szerencsétlen még mindig sehol, pedig már aludnék, és nagyon fogom utálni, mert ha én most lefekszem aludni, akkor el is alszom, és ez a szerencsétlen meg fel fog ébreszteni. Kizárásos alapon engem, mivel Bari nagyon mérges rá - ezért gondolom, hogy őt nem fogja hívni, Annának meg még nem izzítottuk be az észt telefonját. Remek. Ráadásul holnap negyed 11kor már kezdődik az észt óránk.

Szómagyarázat:
ööklubi - éjjel is működő szórakozóhely
rebane - róka, de itt a róka jelenti az egyetemen a gólyát
pidu - buli
möb - a másik ösztöndíj, amivel jöttek a többiek
ESN - nemzetközi diákokat összefogó szervezet
Tasku - az egyik bevásárlóközpont neve (ezen kívül még van a régi és az új kaubamaja, ami bevásárlóközpontot jelent, de ez a nevük is)
tere - általános köszönés