egyveleg

Ma elvittem magammal a laptopot, hogy az orosz előtti hosszú szünetben tudjak netezni az Ülikooli Kohvikban, de nagy döbbenetemre nem volt szabad wifi. Viszont a Näitusével (ahol az óráink vannak) szembeni parkba kiülvén, s csak úgy poénból elővevén a laptopot, internetre találtam. Meg is lepődtem... :)
Ma írtuk az első tesztet. Könnyebb volt annál, amire alapból számítottunk. Szerdán lesz egy szódoga.
Ma új orosztanárt kaptunk, mert annyian jelentkeztek oroszra, hogy ketté kellett osztani a népeket, s hivatalosan így is 25-25en vagyunk a csoportokban, gyakorlatilag meg egy csomó ember el és föltűnik. A vicceskedő Misha után most egy fura ám de kedvesnek tűnő Olgát kaptunk, aki kézírással kezdett a táblára oroszul írni, amit nem, vagy csak alig tudtunk elolvasni. Házinak azt kaptuk, hogy sormintákat készítsünk bizonyos szavakból. Szerintem egy kisiskolásoknak szóló könyvből másolhatta azt a néhány oldalt, ahol meg kell tanulni folyóírással írni. Elég bizarr. :) Mint kiderült, a vizsga az lesz, hogy fel kell olvasni egy szöveget, illetve beszélni kell magunkról. Legalábbis ha jól értelmeztem...
Többiek már megkattantak a nap végére a sok idegennyelvtől, én asszem már túljutottam a sokkon, amit a soknyelvűség okozott, s kezdem egyre jobban élvezni. Tényleg elég durva, hogy egy hét alatt négy nyelvvel találkozom. Egymás között magyarul beszélünk, az órán angolul magyarázzák az észt nyelvet, észtül is beszélünk, nagyon lassan már órán kívül is, mindenhol észttel találkozunk, hétfőn és csütörtökön pedig angolul magyarázzák nekünk az oroszt, ami ráadásul cirill betűkkel működik.
Az angolom lappangva fejlődik és bátorodik egyszerre. :) Ma az egyik szünetben egy német lánnyal beszélgettem a hétvégéről, a Tojáshegyről, Észtország településeiről, az észt nyelvről, az ő német akcentusáról, a nyelvtanulásról, a zenélésről, Németországról, egyes német városokról, s arról, hogy nem tudjuk mi angolul a cipőfűző.
Ezzel együtt romlik a magyarom, úgyhogy előre is elnézést az esetleges magyartalanságokért, én igyekszem.... :)

Egyébként pedig egyre jobban várom, hogy odáig jussak az életemben, hogy elmehessek végre úgy igazán nyaralni, mert így, hogy itt vagyok, úgy érzem, kb bárhova lehetne menni, s nem kell megrémülni attól, hogy más nyelven beszélnek. Olcsó repülőjáratokkal el lehet jutni egy csomó európai városba. S akkor meg miért ne? Az pl. biztos, hogy Észtországba jönni fogok (bár ide nincs olcsó repülőjárat), nem is egyszer.