Először úgy volt, repülővel megyek, de végül többen, akik kint töltötték ezt a félévet, összeálltunk, és autóval tettük meg az utat. Ezt csak a nagyon elszántaknak ajánlom, mert sok probléma adódhat (nálunk adódott is). Utóbb derült csak ki, hogy van buszjárat Budapest és Riga között, Rigából pedig már egyszerű Tartuba eljutni. Ez a legolcsóbb megoldás. De van Bécsből rigai átszállással Tartuba is repülő, viszont Budapestről csak Tallinnba lehet repülni, természetesen átszállással. Tallinnból kb. 3 óra alatt Tartuba lehet érni busszal. A koliban késő estig van portaszolgálat, itt tudunk bejelentkezni, a kaució fizetése után pedig megkapjuk a kulcsokat és a belépéshez szükséges kártyát. Természetesen előre kell jelentkezni a kollégiumba.
Pont a hazautazásunk után vezették be Észtországba az eurót, így az árakról csak annyit tudok mondani, hogy szinte minden valamivel drágább Magyarországhoz képest, de nem túl sokkal. Az élelmiszerek közül nagyon drágák a zöldségek, gyümölcsök, de a tejtermékek elég olcsók. Ruhaneműt nem érdemes ott venni, mert az a legdrágább. Az első néhány hétben elég sok pénz ment el a különféle beiratkozási, és minden egyéb adminisztrációs díjakra. Úgy gondolom, csak az Erasmus ösztöndíjból nem lehet fedezni a félév során az összes kiadást, ha jól akarod magad érezni, és több helyre mész kirándulni, vagy a többiekkel többször is elmentek valahova szórakozni, de ha kapsz kiegészítő támogatást, illetve más ösztöndíjakat is (tanulmányi, szoctám, bursa), akkor gond nélkül meg lehet élni. Érdemes egy nagyobb pénzösszeggel kimenni, mivel nem biztos, mikor kapod meg az erasmusos pénz első felét.
Tartu nem túl nagy város, bérletet nem kell venni, mert kb. minden megtalálható a belvárosban, és fél órás sétával mindenhova oda lehet érni. Ha pedig messzebb kell menni, a buszjegy nem drága. Érdemes még itthon ISIC kártyát csináltatni, mert sok helyen kedvezmény jár érte. Az ottani egyetemtől is kapunk diákigazolványt, vannak helyek, ahol azzal lehet kedvezményeket igénybe venni. Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni.
Minden külföldi diák a Raatuse 22-ben kap helyet, a kollégium 10 perc sétára található a központtól. Kétfős szobák vannak, egy apartmanhoz három szoba tartozik, apartmanonként van egy-egy konyha, wc, fürdőszoba. Az apartmant nekünk kell takarítani. Internetre is be lehet fizetni, mindenki kap egy felhasználónevet és egy jelszót, amivel beléphet. Érdemes kábelt venni/vinni, mivel a vezeték nélküli internet elég lassú és akadozik. Viszont az egyetemen és az egyetemi könyvtárban nagyon jó a vezeték nélküli kapcsolat, a könyvtárban több számítógép is van, ahol lehet internetezni. Tartura jellemző még, hogy szinte mindenhol van vezeték nélküli kapcsolat, így akár a főtérre is kiülhetünk internetezni. A félévben cserélték le a mosógépeket, így most már hat gép is van, ezekhez a portán lehet venni érmét (átszámítva kb. 600 Ft), viszont a szárítógépek használata ingyenes.
A megérkezés után nem sokkal el kellett látogatni az ottani népességnyilvántartóba, majd később a Migration Office-ba, hogy észt személyit igényelhessünk. Ez azért kellett, mert három hónapnál több időt tartózkodtunk Észtországban.
Az egyetemen a diákigazolványért a dékáni hivatalnál kellett sorban állni. A Learning Agreement-et is ott kellett aláiratni, majd a félév végén az időtartam igazolást is. Az irodában dolgozók nagyon segítőkészek, bármikor lehet hozzájuk fordulni, elirányítanak a megfelelő helyre.
A Learning Agreement-el leginkább még itthon volt a legtöbb gondom, a tájékoztatás ezzel kapcsolatban nem volt túl jó. Külön kell jelentkezni a kinti egyetemre is, erről sem kaptunk megfelelő tájékoztatást, így érdemes mindennek időben utána nézni, s mindent időben el kell kezdeni intézni!
Az első napokban az egyetem információs napokat szervezett, ahol kis csoportba osztottak be minket. Az információs napokon sok fontos dolgot megtudhattunk, itt tájékoztattak minket a különféle hivatalos dolgokról is.
A félév során intenzív észt nyelvi kurzuson vettem részt, illetve oroszul is elkezdtem tanulni. Mivel az alapszakomhoz kapcsolódóan nem volt szinte semmilyen óra, amit elismertethettem volna, ezért választottam az észtet, ami a minoromhoz kapcsolódik. Karácsony előtt nem sokkal jöttem haza, mivel ezek mind gyakorlati órák voltak, decemberben megoldható volt a jegyszerzés.
Mivel a kollégiumban lakik az összes külföldi diák, így ez elég jó lehetőség más kultúrák megismeréséhez. A városban egyébként előny, ha tud az ember észtül, de az emberek többsége, főleg a fiatalabb korosztály, jól tud angolul. Kevés helyen okoz gondot az, ha valaki egyáltalán nem beszél észtül. Tartu nagyon élhető, könnyen beilleszkedik az ember. Elég könnyű kiigazodni a városban.
Összességében csak ajánlani tudom Tartut, nagyon jó élményekkel tértem haza, szívesen visszamennék még néhány évre is! :)
(mivel kaptam kiegészítő támogatást külügyesektől, csak annyit kellett tennem cserébe, hogy írok egy beszámolót, hogy később, akik ide akarnak jönni ösztöndíjjal, valami képet kapjanak a dologról, úgyhogy gondoltam, még ide berakom, hátha tényleg valaki úgy keres, a külügyesek honlapja meg kész káosz...) :)
